2018. november 8., csütörtök



1.       Mi a legjobb dolog abban, ha valaki fordító és mi a legrosszabb?

 

Szerintem az, hogy valami születik az ember keze alatt, ami mások is örömet okoz majd. Tulajdonképpen én vagyok az író „magyar hangja.” Szélesedik az ember látóköre a kutatómunka és az utánaolvasás miatt.

A legrosszabb a határidővel való küzdelem, illetve amikor nem találok tökéletes megoldást sokadik nekifutásra sem. Az is rossz, hogy néha a megjelent fordításokon is tudnék még utólag változtatni,­ de már nem lehet. El kell engedni J (erről az írók biztos még többet tudnának mesélni)

 

2.       Melyik könyvet élvezted a legjobban lefordítani?

 

Igazából mindegyik jó volt, de különösen tetszett a Guantánamói ​napló

Mohamedou Ould Slahi-tól (nagyon emberi az egész, és amikor fordítottam, még a fogolytáborban volt a szerző), a Lusitánia titkai Erik Larsontól (ez egy történelmi dokumentumok alapján összeállított regény egy első világháborús tengeralattjáró-támadásról, hihetetlenül izgalmas), A The One – Tökéletes pár John Marrstól (egy nagyon fordulatos regény a DNS-alapú párkereséséről). Szerettem még fordítani Linwood Barclay, Peter Robinson krimijeit is, mind a ketten remekül írnak. De minden regényben meg lehet találni az örömet,  persze nem az a lényeg, hogy nekem tetsszen, hanem a célközönségnek – ehhez pedig elengedhetetlen a jó fordítás.

 

3.       Mennyi változáson esik át egy fordítás az eredetihez képest? Egy fordító mennyi szabadságot kap a szövegben?

 

Szerintem követni kell az eredetit, de nem szolgai módon, lesznek változások is (pl:tegezés, magázás – az angolban nincs, nálunk viszont igen, szólások, idiómák, amiket nem lehet szó szerint visszaadni, angolszász mértékegységek – bár van, aki meghagyja őket, szóviccek, beszélő nevek stb.). Szokták mondani, hogy olyan a fordítás, mintha gúzsba kötve táncolnánk J Bár nem szalonképes téma, de a káromkodások fordítása is külön művészet tud lenni néha, illetve a párbeszédeknél is oda kell figyelni, hogy szöveghű, de ugyanakkor életszerű is legyen a magyar változat.

 

4.       Ha valaki fordító szeretne lenni, mi mindent kell tanulnia? Mit tanácsolnál neki?

 

Szerintem próbálja meg minél jobban elsajátítani az adott nyelvet és megismerni a kultúrát. Nézzen sorozatokat, filmeket is, figyelje az élőbeszédet, hiszen a nyelv is változik. Olvasson sokat, a magyar íróktól rengeteget lehet tanulni, bővül az ember szókincse is. És persze olvasson sokat az adott idegen nyelven, hiszen az is gyakorlás (ráadásul szórakoztató is J)

 

Érdemes megtanulni a fordítás technikáit (bár van, akinek ösztönösen megy), és vannak remek műfordító képzések is (például a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, az ELTE-n, ha jól tudom)

 

5.       A fordításon kívül mikkel foglalkozol szívesen? Marad egyáltalán időd azokra, vagy a könyvek lefordítása felemészti minden idődet?

 

Van két kislányom, így velük. Szeretek olvasni (tagja vagyok egy remek csoportnak a Facebookon, melynek neve „Nincs időm olvasni” (NIOK) – a tagok könyveket ajánlanak egymásnak, van közös olvasás és kibeszélés is), zenét hallgatni, koncertekre járni, filmeket nézni (ha van rá idő).

6.       Mennyi idő lefordítani egy könyvet?

 

Ez nagyon függ a könyv nyelvezetétől, témájától és persze a vastagságától is. Nekem másfél-két hónap körül szokott lenne (nagyjából), de volt mát több, kevesebb is.

7. A fordításhoz mennyire szükséges a nyelvtudás? Meg lehet oldani szótárral is, vagy a felsőfokú erősen ajánlott? :D

Én úgy gondolom, hogy a fordítónak nagyon jól kell ismernie a forrásnyelvet, azaz azt a nyelvet amiről fordítani szeretne, és mellette pedig szépen kell fogalmaznia magyarul is. Meg kell értenie azt, amit az író közölni akar, és kellő kitartás is kell ahhoz, hogy az ember mindennek utánanézzen.(egynyelvű szótárakban, az internet tárházában, én volt, hogy egy krimi miatt magyar és külföldi nyomozókat nyaggattak. Sokszor hasznos anyanyelviektől megkérdezni bizonyos dolgokat, ha van rá mód.)

 

8.    Ha nem fordító lennél, mivel foglalkoznál?

Eredetileg közgazdász vagyok, sokáig dolgoztam egy angol cég értékesítési menedzsereként – szeretek idegen nyelven tárgyalni. De tanítottam angol üzleti kommunikációt, prezentációt is egy multinacionális cég alkalmazottainak, azt is élveztem (szerencsére a diákok is J)

9.       Milyen munkafolyamatokon esik át egy könyv, amíg az idegen nyelvű könyv magyar fordításban is megjelenhet? Gondolom, a fordítás csak az első lépés.

 

Először megveszik a jogokat, utána lefordíttatják egy fordítóval, azt még átnézi egy szerkesztő, megvitatnak ezt-azt a fordítóval (szerintem nagyon fontos a jó szerkesztő), utána korrektúrázzák, betördelik, borítót készítenek hozzá (vagy megtartják az eredetit), és megy a nyomdába. Én nagyjából így tudom, de lehet, hogy vannak még egyéb fázisok is – ezt egy kiadó munkatársa biztos jobban tudja.

 

10.    Miből lehet tudni, hogy valaki jó fordító?

 

Szerintem abból, hogy jó fordítások kerülnek ki a keze alól J Ahogy korábban említettem, kell a kitartás, állhatatosság ahhoz, hogy az ember utánanézzen mindennek, illetve ne fogadja el az első, jónak tűnő megoldást a nehezebb esetekben. A fordításai gördülékenyek, jól olvashatóak, nem akad meg az ember egy-egy mondatnál. Jó a stílusa, nem érzi az ember, hogy fordítást olvas.

 

 

2018. november 7., szerda


Szabó Enikő munkája
 
1. Neked grafikus a szakmád, vagy csak hobbiból szoktál borítókat tervezni?

Érettségi után elvégeztem az alkalmazott grafikát, de már ott is éreztem, hogy hozzám a szabadkézi rajz áll közelebb, mint a digitális.  Természetesen maga az alkotási folyamat, legyen az az üres papír a rajztáblán, vagy az új munkafüzet élettel való megtöltése mindig nagy kihívás és egyformán éltet. A jelenlegi munkám mellett a grafika egyre inkább kiszorul a mindennapjaimból, de amikor időm engedi, akkor élek a lehetőséggel, és szabadkézi rajzzal, vagy digitális munkák elkészítésével foglalatoskodom.

2. Melyik eddigi terved tetszik a legjobban és miért?

A borítótervezés még nagyon korai időszakában járok. Kérdezz a papír alapú munkáimról, ott lenne már mire visszatekinteni J
Rácz-Stefán Tibor – Élni akarok! borítója közel áll a szívemhez, és nem csak azért, mert ez volt az első nyertes munkám. Mialatt a különböző terveket készítettem Tibi könyvéhez, újra elöntött az alkotás közbeni kiteljesedés. Hiányzott ez az érzés, és rájöttem, hogy a jó dolgokra tudni kell időt szakítani.
Róbert Katalin – 6 hét a világ című regényének borítója a másik kedvencem. Csodálatos volt elmerülni a színfalak mögötti varázslatban, harmóniában, mindennek pedig képi formát adni.

3. Mennyi idő, amíg megcsinálsz egy borítót?

Nagyon változó és sok külső hatás eredményétől is függ. Ha nem tudok a témára hangolódni, akkor sokáig csak a referenciákat gyűjtöm a lehetőségeket keresve bennük. Van, hogy célirányosan használom a képeket, mert azonnal tudom, mit szeretnék. Ez persze mindig változik, mert munka közben jönnek elő a buktatók.

4. Kik/mi inspirál a tervezés során? Meg szoktad mutatni a terveidet családtagoknak, barátoknak, mielőtt elküldöd őket, vagy bízol a megérzésedben?

Anyukám és egy barátnőm is sokat segítenek. Leginkább a végeredményt szeretem mutatni. Célirányosan látják, ha nem oké valami. Tőlük nem a technikai segítség érkezik, az összhangra figyelnek, ami számomra is mindig elsődleges. Ha nagyon elakadok egy képen és a leadási határidő is engedi, akkor pihentetem. Egyszerre sok dologgal foglalkozom, így amíg egy kevésbé kreatív feladattal haladok, a háttérben hagyom motoszkálni a megoldást.

5. Milyen programmal szerkesztesz?

Adobe Photoshop 7.0

6. Van valamilyen rutinod, miközben tervezel? Zenehallgatás, teázgatás, stb?

Nincs igazán semmi. Ha gép elé jutok, igyekszem hasznosan kitölteni az időt, és nehéz ugyan, de célirányosan használni a programokat. Lehetetlen küldetés minden alkalommal…
A kávét szeretem magam mellett tudni, a zene is sokat segít a munka során.

7. Milyen hobbijaid vannak a tervezésen kívül?

Jó filmek, jó könyvek, jó beszélgetések, kusza történetek jegyzetelése, fotózás.

8. Mik a terveid/álmaid a jövőre?

Szeretném fejleszteni magam írástechnikailag, valamint a digitális grafikán belül is sokkal magabiztosabban alkotni. Ezek még hobbi szinten részei az életemnek, de jó lenne, ha nagyobb teret kapnának.

9. Mit tanácsolnál annak, aki hozzád hasonlóan szeretne a tervezéssel foglalkozni?

Ne keressen kifogást, kezdjen bele! Nem kell senkinek megmutatnia, amíg csak nem érzi, hogy a véleményekre készen áll. Élvezze a fejlődést, tekintse játéknak a tanulási folyamatot, az elakadást pedig jó jelnek. Minden program használata megtanulható, de nem mindegy hogy azt a programot mennyire használja valaki alázattal, szeretettel. Szerintem érződik a munkában – és itt minden másra is értem, amit az életben végeznünk kell -, ki mennyi energiát tesz bele.  Kreativitással és gyakorlással fantasztikus dolgokra képes az ember.


 

2018. október 29., hétfő

"Cselenyák Imre magyar író, zenész, dalszövegíró, a Magyar Prózaíró Műhely Egyesület alelnöke, a Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület, valamint a Történelmiregény-írók Társaságának tagja. Több mint harminc mű szerzője, 2013 májusa óta rendszeresen játsszák A szorgalmas és a rest lány meseoperát, amelynek ő írta a librettóját." forrás: Wikipédia

Most pedig a legújabb regényéről és az írásról kérdeztem a szerzőt. :)



1. Mi inspirált A sivatag hercegnője c. regényed írása közben?

Alapvetően azokat a regényeket szerettem, szeretem olvasni, amelyek bővítik a tudásomat, azon túl, hogy szórakoztatnak is. Írói munkásságom során is ezt tartom szem előtt. Írtam történelmi-korfestő regényeket Egyiptomról, Görögországról, a Római Birodalomról. Történeteim Föníciában, Japánban, Kínában játszódnak, és a történelmi Magyarország területén, s úgy éreztem, tartozom egy arab témájú regénnyel. De nem a mostani időkről szerettem volna tájékoztatni olvasóimat, noha nagy volt a kísértés, hogyan élnek a megannyi jogsértést elszenvedő keresztény nők a muzulmán világban, hanem a Bagdadi Kalifátus koráról. 

 

2. Honnan jött a sztori ötlete?

Legelőbb az Ezeregy éjszaka világa varázsolt el, de még gyermekkoromban. Aztán történelmi tanulmányaim során lenyűgözött a középkori arab kultúra, tudomány, amit még nem uralt így a fundamentalista iszlám szigorú saría-törvénye. Kellett hozzá egy főhős, egy bagdadi lány, aki atyja vétke által hastáncos lesz. A történetvezetés, leszámítva regényességét, nagyon is hihető és reális.     

 

3. Mióta írsz? Mindig ezt akartad csinálni?

Azt is mondhatnám, hogy gyermekkorom óta, hiszen általános iskolás időszakomból megmaradt néhány tucat versem. Közben aztán elfordultam az irodalomtól, vegyész lettem, majd a zenei pálya felé fordultam. Tíz évig tartott, mire beletörődtem, hogy nem leszek világhírű gitáros-énekes. S mindeközben megjártam a katonaságot, dolgoztam folyamatosan a gyógyszeriparban, viszont egy dolog állandósodott, az olvasás. Prózaírói képességem már korábban kiderült, de igazából harminc éves korom után teljesedett ki bennem.

 

4. Mik a terveid a jövőre?

Valójában már annyi regényt megírtam, hogy minden következő mű nekem már jutalomjáték. Az egyik kiadó azt kéri tőlem, hogy folyassam sajátos történelmi kalandregényeimet, művészbarátaim azt javasolják, írjak több kortársirodalmat, a Könyvmolyképző kiadó úgy véli, álljak rá az életrajzi regényekre, híres emberekről, mert látnak benne rációt. Bizonyára az Arany Jánosról szóló életregény sikere okán. Valójában minden irány inspirál.  

 

5. Tanultad valahol az írást, vagy ösztönösen jön?

Az a tapasztalatom, hogy írónak születni kell. Legalábbis benne kell, hogy legyen az emberben az elbeszélői tehetség. Aztán persze még képeznie is szükséges magát. Tehát ha nem vagy jó mesélő, aligha lesz belőled jó elbeszélő. Nyilván akadnak kivételek.

 

6. Ki a kedvenc szereplőd A sivatag hercegnőjéből és miért?

Ali, Zubeida apja. Számomra ő a legmulatságosabb mellékszereplő, akit eddig megalkottam. Habókos, könnyelmű, de nagyon emberi. Tehát a gyarlósága miatt lehet őt kedvelni. Igaz az elején még senki sem tudhatja, hogy leányát jó helyre adja a mara házba.

 

7. Van írói példaképed, vagy valaki, akit nagyon nagyra becsülsz?

Van több is. A magyarok közül Móricz Zsigmond, Örkényi István, Fekete István. A külföldiek közül Mika Waltari, Dosztojevszkij, Bohumil Hrabal. De ezek most hirtelen jutottak eszembe. Ha egy hét múlva kérdeznéd meg, nem pont őket mondanám.

 

8. Van írói rutinod? Vagy csak leülsz, és írsz?

A regényírás sokkal inkább szakmunka, mint valami más. A mű sohasem születik meg, ha túlzottan csapongó, piszmogó, avagy körülményes vagy. Nagyon fontos, hogy jó legyen az arányérzéked. Át tudd fogni a leírandó történetet, legyen fejedben a váza, honnan hová szeretnél eljutni. Tanácsos laza vázlatot is írni. És minden nap le kell ülni, írni négy-öt órát, még akkor is, ha ez szenvedést okoz. Különben soha nem érsz a végére.   

 

9. Mit tanácsolnál azoknak, akik hozzád hasonlóan írók szeretnének lenni?

Nehéz kérdés. És talán nem is szabad úgy nekifogni, hogy „én író szeretnék lenni”. Inkább csak azt határozza el az ember, hogy most elkezd történetet mesélni, és csupán élete végéig kopogtatja a klaviatúrát. Még akkor is, ha soha ki nem adják könyv formában. Másképpen aligha van az írásnak értelme. Mert írónak lenni se nem kiváltság, se nem dicsőség, hanem állapot. Az írók sokszor nyomorultul tudják magukat érezni. De nemigen lehet sokat tenni ellene: írniuk kell. És még csak nem is azért, hogy boldogok legyenek. Hanem csak azért, hogy elkerüljék a boldogtalanságot.  

 Köszönöm az interjút!
Várjuk a további regényeidet :)
 
A szerző eddig megjelent kötetei:
  • Kamasz-tavasz (1993, regény) Ifjúsági lap- és Könyvkiadó ISBN 963-423-090-3
  • Szidóni (1996, regény) Kráter Műhely Egyesület ISBN 963 7583 726
  • Nem történt semmi (1996, elbeszélések) Magán kiadás
  • Hé, Emberke! (1997, kisregény) Kráter Műhely Egyesület ISBN 963-7583-81-5
  • Eh, Menschenkind! (1999, a Hé, Emberke németül, Seneca-Togora ISBN 9639162 40 x
  • Reggelek (1999, novellák) Puedlo ISBN 963-9320-87-0
  • Fuldokló augusztus (2004, regény) Magyar Napló ISBN 963-86488-8-0
  • Schlaraffia (2005, regény) Magyar Napló ISBN 963-9603-13-9
  • Párhuzamos ellenirány (2007, elbeszélések) Puedlo - Coldwell ISBN 978 963 9673 496
  • Ágoston úrfi (2007, regény) Coldwell ISBN 978-963-86748-6-9
  • Az aranyhajú kisfiú álma (2013, mesék) Könyvmolyképző ISBN 978 963 373 027 0
  • Atilla, Isten ostora (2016, történelmi regény) Lazi ISBN 978 963 267 305 9
  • Áldott az a bölcső (2017, Arany János életregénye) Könyvmolyképző ISBN 978 963 457 0189
  • Pandemónium (2018, elbeszélések) Coldwell Art ISBN 978 615 5156 37 3
  • A halál vámszedője (2000, Puedlo ISBN 963-9320-54-4)
  • Tajgetosz kegyeltje (2001, Puedlo ISBN 963-9320-90-0)
  • A legionárius (2002, Puedlo ISBN 963-9477-53-2)
  • Azálea (2003, Puedlo ISBN 963-9477-26-5)
  • A fáraó lánya (2004, Puedlo ISBN 963-9477-70-2)
  • Az egyiptomi kéjnő (2006, Puedlo ISBN 963 9673 153)
  • A magyarok nyilaitól... (2008, Puedlo ISBN 978-963-249-042-7)
  • Attila, Isten ostora (2008, Puedlo ISBN 978-963-249-043-4)
  • A sivatag hercegnője (2009, Puedlo ISBN 978-963-249-095-3)
  • Az egyiptomi kéjnő (2009, Puedlo, második kiadás ISBN 978-963-249-094-6)
  • A fáraó lánya (2010, Puedlo, második kiadás ISBN 978-963-9477-78-0)
  • A sivatag hercegnője (2010, Puedlo, második kiadás ISBN 978-963-249-105-9)
  • Az egyiptomi kéjnő (2010, Puedlo, harmadik kiadás ISBN 978-963-249-104-2)
  • Szamuráj és gésa (2010, Puedlo, ISBN 978-963-249-108-0)
  • A fény leánya (2013, Gold Book, ISBN 978-963-426-250-3)
  • Meliki (2013, Könyvmolyképző, ISBN 978-963-245-984-4)
  • Az új Isten szerelmesei (2013, Gold Book, ISBN 978 963 426 266 4)
  • A jezsuita (2017, Historycum, ISBN 9786158084536)
  • 2018. szeptember 6., csütörtök

    Sziasztok! Ezt a bejegyzést a kedvenc Youtubereim ihlették, akik mindenféle rutinos videókat tettek fel a mindennapjaikról. Nekem persze nincs kamerám, nem mutatok jól felvételeken és nincs 10 millió feliratkozóm se, de gondoltam, egy szolid kis blogos bejegyzésben azért mégis bemutatnám, hogyan szoktam olvasni nap mint nap.
    Kezdjük is! :D
     
    És természetesen várom a ti olvasási rutinotokat is kommentben ;)
     
     
     
    1. Érjek már haza
    Szóval régen (vagyis a gimiben) úgy csináltam, amikor sok lyukasom volt (vagy csak olyan tantárgyakon ültem, amelyek nem érdekeltek xd), hogy a pad alatt szépen elolvasgattam. Egy könyvvel több vagy kevesebb a 13 kilós táskámban már légypiszok.
    De most egyetemista lettem, és kialakítottam magamnak egy új rutint. Most is vannak lyukasaim (több órán át...), de olyan tárgyam nincs, ami ne érdekelne (mert hát a kollokvium és a zh-k mindenkit érdekelnek xd). Arra jutottam, hogy estére mosott szar leszek, ezért akkor már gondolkodni meg sem próbálok. Így hát nap közben írni fogok. Napi egy-két oldal lesz a kötelező, mert a regény nem írja meg önmagát xd És amikor hazajövök, elolvasok 50 oldalt. Több úgyse fog menni, mert már este lesz, mire én a busszal hazazötyögök. És úgyis bealszok egy idő után...
     
    2. Get comfy
    Miután hazaérek, először mindig eszek xd
    Nem vicc, ha az ember egyetemista, akkor két dolgot néz: olcsó legyen és tartson ki egész napra. A többi mellékes :D
    Na, ha befaltam a nap első és egyetlen viszonylag értékelhető étkezését, veszek egy forró fürdőt (rozmaringos fürdősó és levendulás tusfürdő 4ever), és felveszem a pizsit. Bemegyek a szobámba, ami az olvasási törzshelyem egyébként, máshol nem is annyira szeretek, mert idegennek érzem, felkapcsolom az olvasólámpát, a könyvespolcomon végigfuttatott égősort, hogy hangulatosabb legyen, és rákészülök az estére. Rólam tudni kell, hogy iszonyúan nehezen alszok el, ezért igyekszek mindent megtenni annak érdekében, hogy megkönnyítsem az elalvást, mert hát... másnap ugyanúgy suli van. Ezért levendulás párologtatót teszek fel (ehhez kell egy teamécses, levendulás illóolaj és egy párologtató). Ilyen illóóolajokat egyébként lehet kapni a Cserépvárosban, de a százasban sokkal olcsóbb és az illat ugyanaz :D Aztán ha már gyújtogatok, egy illatgyertyát is meggyújtok (mert miért ne xd), főzök magamnak egy "esti teát" (most rumos szőlőset vettem, de azelőtt almás fahéjasat és levendulásat ittam), és befekszem a könyvvel az ágyba.
     
     
    3. Elhelyezkedem
    Elalvás előtt a képen látható pozíciók közül leginkább az elsőt szoktam olvasáskor használni, mert kényelmes, és elvileg segít elaludni. A telefonom zenelejátszójával rásegítek a hangulatra egy kicsit, és benyomok egy indie mixet. Ebben a zenében az a jó, hogy a könyv hangulatától függetlenül mindenhez illik, és segít elkényelmesedni. Aztán már csak olvasok.
     
    Szóval ja, ennyi lenne az olvasási rutinom :D

    Nézzük a life hackeket:
     
    +1: Gimi
    Gimiben ugye nagyrészt a suliban olvastam. Ha lyukasom volt, vagy kiültem az udvaron egy padra, ha jó idő volt, vagy kerestem egy üres termet, ahol kényelmesen elnyúlhatok. Akkoriban rá voltam kattanva az ilyen Oat bar szeletekre, szóval olvasás közben mindig azt nasiztam, és otthon lefőzött teát ittam hozzá. A füles KÖTELEZŐ volt, hiszen a suliban nagy a duruzsolás, mindenki ezerfelé beszél (néha hozzám is, de azt nem hallom meg xd), és kell az elszigetelődés. A legtöbbször a történethez illő zenét hallgattam, vagy a kedvenc slágereimet, netán bekapcsoltam az All in party rádiót. Hogy lehet kényelmesen elhelyezkedni a sulis székeken? Könnyen!
    • Bevittem egy párnát a suliba, és elrejtettem a tornazsákomban (úgyse jártam tesire xd). A falhoz vittem vagy három széket, és egymás mellé szorosan beállítottam őket. Így hátra dőlhettem, mert a párna miatt puha és meleg volt a hátamnak a fal. A lábamat is kinyújthattam, mert az első széken ültem, a többire meg ráraktam a lábam. Ennyi :D
    Ha órám volt éppen, de hidegen hagyott a biológia vagy a fizika (ha a tanáraim olvassák, bocsánatot kérek xd), direkt olyan helyre ültem, ahol nem lehettem szem előtt: vagyis hátra és szélre. Nálunk négyen ültek egy padban és középen volt a sétálóhely, ezért ha legszélre ültem, előttem és mellettem is takarva voltam. Mögém meg nem kerülhetett a tanár, mert a hátsó sort választottam. A könyvet szigorúan a pad alatt tartottam, és a padon végig ott hevert egy kinyitott tankönyv/füzet, hogy ha a tanár rám néz, azt lássa, hogy elmélyülten nézek le a füzetemre és olvasok belőle valamit. (Egyszer se buktam le!)
    A füles persze most is alap, hiszen nehéz odafigyelni egy jó könyvre, ha a tanár közben magyaráz. Ha hosszú hajad van, rejtsd el vele a zsinórt! (Lehetőleg ne valamilyen neon vagy fehér fülest vegyél!)
    Osztálytársam viszont mutatott egy tök király módszert: vezeték nélküli füles. Wifin vagy nem is tudom, hogy működik (varázslat xd), de a lényeg, hogy tuti nem veszik észre, hacsak nem csápolsz hangosan a zenére. Lapozással pedig csak óvatosan! Kezek szigorúan a pad alatt, leginkább csak az ujjaid mozogjanak, mintha selyemhez érnél, ami olyan drága, hogy nem szakadhat el, mert anyud kinyír, és nem rángathatod.

    2018. július 23., hétfő

     Könyvmolyképző, Szeged, 2017
    192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634571445
     

    Fülszöveg:
     

    Lili egy menő multinál dolgozik, és talpraesett marketingesként megszokta, hogy minden problémát gyorsan megold. Csakhogy egy nap behívják a tárgyalóba, és bizony, AZT a hírt közlik vele.
    Munkanélküli lett.
    Nincs mese, ideje új állás után nézni.
    Fergeteges rodeó indul a magyar valóságban.
    Elgondolkozik, legyen-e belőle aloe vera mlm ügynök, vagy elfuserált cukrász. Sofőr. Virágáruslány. Hallgasson-e a volt kollégára, aki felhívja a Nagy Ötlettel?
    Várjon az igazira vagy vállaljon átmeneti munkát? Adja fel az álmait? És az elveit?
    Miközben naplót ír, vagy épp lelkesen blogol, mellékesen várja a nagy Őt is, de főleg kicsiket talál.
    Ám az Élet gyakran meglepőbb, mint gondolnánk…
    A hol szomorkás, hol kacagtató történet üdítő színfoltja nemcsak a hazai könyvpiacnak, hanem lelket feltöltő olvasmány mindazoknak, akik épp hasonló cipőben járnak.

    Szereplők:

    Lili nekem nagyon szimpatikus volt már az első oldaltól kezdve. Volt az a bizonyos laza, de stresszes stílusa, amit sokszor a magaménak érzek én is. Leginkább akkor, amikor a megfelelési kényszerről és az önzőségről beszélt. És amúgy én is írok naplót xd
    A legjobb barátnő egyedi hangja mindig megnevettetett, és első hallásra szimpatizáltam a temetkezési vállalkozós sráccal is. Először féltem egy kicsit, amikor a könyvbe belekezdtem, mert a B. Jones utaláskor egy csajosabb, tinglitanglibb sztorira számítottam, ahol a főhősnő végül egy izompacsirtába lesz szerelmes. Nos, elmondhatatlanul örülök, hogy nem így lett.

    Történet:

    Lili élete egyáltalán nem könnyű, hiszen elvesztette a munkáját, és gyakorlatilag a nulláról kell felállnia. Én ezzel annyira rokonszenvezek. A családomban is hasonló a helyzet, és az írónő rettentően pontosan írja le a munkanélküliséget. Azt hiszem, ez egy milliószor újraolvasós könyv. Tetszett, hogy nincs köntörfalazás, elhallgatás, hanem kimondja a lényeget, a zord, kegyetlen, de ugyanakkor vicces valóságot. Hihetetlen, mennyire hatásos és reményt sugárzó ez a könyv! Én ugyan még iskolába járok, de már most tudom, hogy ha munkanélküli leszek, nem a TLC-t fogom nézni, hanem ezt a könyvet olvasni!
    Finom humor, érdekes történet. A blogolás és egyéb más "szárnypróbálgatások" rettentő színessé tették nekem ezt a könyvet, örültem, hogy nem csak a munkanélküliségbe enged az író belepillantani, hanem egyes munkákba is. Nem tudom, mennyire hagyatkozott személyes élményekre vagy tapasztalatokra, viszont elképesztően hiteles volt. A virágos főleg :D Írtam is Juditnak, hogy most anyukámmal közösen imádjuk ezt a könyvet, és megsúgom, ő virágkötő :D Szóval jókat nevetgéltünk azokon az Excel-táblákon :3

    Megfogalmazás:

    Egyáltalán nem volt tele nyakatekert, barokk körmondatokkal, de nem is kellett így lennie. Ez a könyv a maga nemében csodálatos, pörgős, izgalmas, letehetetlen. Könnyed, laza írásmód, a napló forma miatt pedig közvetlen és teremt egyfajta kapcsolatot az olvasóval.

    Borító:

    10/10. Azok a kávéfoltok nagyon bejönnek :D Könyvtárból hoztam ki a drágát, és anya nekem esett, hogy miért koszoltam össze a könyvet. Mondtam, ez műkosz, ne engem bántson xd

    5*

    2018. július 14., szombat

    Az Érintés nélkül olyan rövid, hogy nem akartam egy külön bejegyzést létrehozni miatta, elvégre csak "feledik" rész.

    Érintés nélkül:


    Fülszöveg:

    Kale ​napjait erőszak és halál töltötte be, mielőtt Dezzel találkozott. Gyilkoló fegyvernek használták a Denazen hatalomvágyó emberei, mert Hatos, kivételes képességgel rendelkezik. Van, aki örül ennek, nem úgy Kale. Kale érintése azonnali halált jelent.
    Most azonban vele van Dez, a lány, akit meg tud érinteni, s ketten együtt felkutatják a Hatosokat, hogy figyelmeztessék őket a Denazen veszélyére. Kale a rabságból kikerülve a külvilággal ismerkedik, és igyekszik maga mögött hagyni sötét múltját. Alábecsülték azonban azt, amennyire a Deanazen vissza akarja őket szerezni.
    Amikor Dez feláldozza magát, hogy megmentse az új Hatost, akit épp akkor mentettek meg, nehogy a cég kezébe kerüljön, Kale eltűnik. A Denazen mindent bevet a célja érdekében. Samsen jött el értük, a rémálom Kale múltjából, az egyetlen ember, akitől valaha igazán félt, és hamarosan világossá válik előttük, hogy megvan a maga hátborzongató terve.
    Kale-nek minden kiképzésnél szerzett tudását be kell vetnie, hogy visszakapja Dezt és biztosítsa, hogy kijussanak szabadon… és élve. De elég lesz ez?

    Véleményem:

    Nagyon tetszett Kale szemszöge, már a novellákat is imádtam a kötetek végén, amikor az író beengedett minket az ő fejébe. Kale a kedvenc szereplőm az egész sorozatban, és szinte botrányos, mennyire odavagyok érte. Kiernan nagyon tökös és belevaló csaj, egyből megkedveltem. Hasonlít Dezre a személyisége, és bírom a beszólásait. A vidámpark, ami összefogta az egész sztorit és Kale reakciója rá valami zseniális volt. Bírom az őszinteségét, a rácsodálkozását a világra és azt, hogy azt is tanulnia kell, hogyan legyen ember.

    Mérgezés:


    Fülszöveg:

    Mikor a Sumrun éjszakáján egy Hatos megmenti Kale életét, figyelmezteti, hogy ennek következményei lesznek. Egy csere. Valamit adniuk kell a fiú visszanyert életéért cserébe. De Dez nem is sejtette, hogy épp azt az egy dolgot veszíti majd el, amiért bármit megadna… És nem elég, hogy Dez elveszíti Kale érintése elleni immunitását, az a Hatos, aki segít megtanítani Kale-nek, hogyan tudja irányítani a képességét, az első pillanattól kezdve odavan a srácért. Jöhet még ennél is rosszabb? Igen, Jade meg tudja érinteni Kale-t. De most a csábító Dez legkisebb problémája.

    Véleményem:

    Jade egy... ahh inkább ki sem mondom, micsoda. A végén picit hiteltelennek éreztem, hogy ennyivel le lett zárva a Jade+Kale dolog, hiszen az a szemét egyszerűen rávetette magát az én cukorborsómra. A végén meg ennyiben hagyná? És még kedves is lenne Dezhez? Ezen nagyon csodálkoztam, és hiányérzetem támadt. Aubrey viszont a szívemhez nőtt - minden gonoszság ellenére, amit Able-el elkövettek. Az a vége... mi az a vége... wow. Kiernan pedig... te jó ég! Dez rá is kérdezett nyíltan, hogy ő-e az, akit keres, és ő bevallotta, hogy igen! Aztarohadt! Ezt hogy képzelte????? Fuh de szánalmas!!! És hogy kiderült, ki is ő valójában... ahh, az kész. Ez a könyv a csavarok és a fordulatok melegágya.

    2018. július 13., péntek


    Kedves Eliza! Köszönöm a lehetőséget!
    Én köszönöm az interjút, Martin :)
    Martin nyilatkozta:
    Talán az olvasók közül néhányan már ismernek engem. Egy facebookos közösséget vezetek, amely az Írástechnikai Fórum névre hallgat. Itt minden vállalkozókedvű alkotó tabuk nélkül kérdezhet az írástechnika műhelytitkairól. LINK

    A könyvem, és személyes írói profilom itt található a Martin Kay írói név alatt: https://www.facebook.com/martinkaywrites/

    Lássuk a kérdéseket:

    1. Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy a nyertesek közé kerültél a Bekezdés pályázaton?

    Mindvégig úgy álltam hozzá, hogy nekem nem lehet ilyen szerencsém, úgyhogy amíg tartott a pályázat, nem izgultam túl a dolgot. Ezzel összhangban nem is igazán készültem rá, hogy miként ünnepeljem meg az esetleges sikeremet. Szerencsére volt néhány sör a hűtőben.

    2. Mit szeretsz a regényedben, és mi az, amin a javítások során változtatnod kellett (ha volt olyan)?

    Nos, hiába papolok arról, hogy érdemes a profik szavára hallgatni, ha én magam szeretek lyukat beszélni a szerkesztőm hasába. Gaborják Ádám, a szerkesztőm leginkább a romantikus túlkapásaimmal nincs kibékülve, így ritkán fogtok tőlem olyasmit olvasni, hogy „A lány szíve hevesen kalapált. Ahogy megérezte a bőrén társa lélegzetét, apró piheszőrei borzongva felágaskodtak”.

    Mit szeretek a regényemben leginkább? Természetesen a szereplőimet! Mindazt, ahogy éreznek, sírnak, örülnek és véreznek. Meglehet, Yuko, a női főhősöm sokak empátiaérzékét próbára fogja tenni. Érdemes jó mélyen a karakterek mögé nézni, hogy valóban megérthessük őket…

    3. Honnan jött a regény ötlete, és meddig tartott kivitelezni, hogy a jelenlegi formáját öltse?

    Szégyenletesen sokáig pepecseltem vele. Konkrét évszámot inkább nem is említenék, de maradjunk annyiban, hogy az Easternt hasonlóan sokáig görgettem magam előtt, mint anno Stephen King a Setét Torony első kötetét. Megjegyzem, a két történet egész sok spontán rokonságot mutat. Erre akkor döbbentem rá, amikor kevéssel a regényem megírása után elolvastam az említett művet. Nekem is volt egy feketébe öltözött emberem, akit a túlzott hasonlóság elkerülése okán utóbb kiírtam.

    A regényemnek nem volt tipikus alapötlete. Szerettem volna írni egy bosszútörténetet, aztán, ahogy egyre csak ötleteltem, kicsírázott a story. A céljaimnak a western zsánere felelt meg leginkább. Persze nem is én lennék, ha kibírtam volna poszt-apokaliptikus háttér, vagy szamuráj romantika nélkül.

    4. Ki a kedvenc szereplőd a regényedből és miért?
    Úgy látszik, ismét visszakanyarodunk Yukóhoz. Lány létére igen faragatlan teremtésnek tűnik, nem csak első, hanem második pillantásra is. Idővel részletről-részletre megismerjük a múltját, és kiderül, miért akar mindenkit elmarni maga mellől. Később ez a hozzáállása változni kezd, azonban a lelkét ért sebek és önmarcangolással töltött évek után nehezére esik önzetlen érzelmeket táplálnia a társául szegődő férfi iránt. A történetem egyik fő kérdése, hogy a hőseimnek sikerül-e felülkerekedniük az önös érdekeiken egymás javára. Ennek a megoldása korántsem lesz egyértelmű.

     Az ötödik kérdés spoiler-veszély miatt törölve lett.

    6. Mikor kezdtél írni és milyen fejlődési útvonalat jártál be? Kik voltak rád nagy hatással és mivel tanultál a legtöbbet az írásról?

    Az írás már csak olyan dolog, hogy többnyire már egyremekként elkötelezzük magunkat mellette. Az első írásom talán pár füzetoldalnyi lehetett, Gyilkos Kamion címmel. Úgy gondoltam, hogy a Terminátor filmek nagyon jól működnének jövőből érkezett robot helyett, jövőbéli nyergesvontatóval is.

    Írástechnikai szempontból ugrásszerű fejlődésen akkor mentem át, amikor elkezdtem hivatásos szerkesztővel dolgozni.

     7. Vannak írói példaképeid vagy olyanok, akiknek a véleményére nagyon kíváncsi lennél a műved kapcsán?

    Mindenkinek kíváncsi vagyok a véleményére. Remélem, sok jó kritikát kapok. A magyar könyvszakmában nagyon sok hozzáértő ember dolgozik, ők mind a példaképeim.
     8. Szerinted mitől lesz valaki jó író?

    A siker a megfelelő intelligencia és szorgalom szorzata. Hallgatni kell az objektív kritikusokra.

     9. Mennyire volt nehéz megírnod a regényt? Volt olyan, hogy elakadtál vagy ihlethiányban szenvedtél? Ha igen, mit csináltál ilyenkor?

    Ha ihlethiányom lenne, egyáltalán miért írnék? Mással is elfoglalhatom magam, de az ötleteim végül nem hagynak nyugodni. A regényt megalkotni azért volt kihívásokkal teli, mert ezen tanultam meg írni. Senkinek sem javaslom, hogy így tegyen. Rövid történeteket sokkal könnyebb javítgatni, vagy elengedni.

     10. És végül mit tanácsolnál azoknak, akik hozzád hasonlóan írók szeretnének lenni?

    Ne csak a vágyat táplálják magukban, hanem cselekedjenek abban a biztos tudatban, hogy a vágyott siker talán évtizednyi távolból integet!

    Ne feledjétek meglátogatni az alkotói oldalamat, és kövessetek, ha tetszik! LINK

    2018. július 10., kedd


    Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy a nyertesek közé kerültél a Bekezdés pályázaton?

    Először nem mertem elhinni. Örültem, de senkinek sem mondtam el. Vártam még egy napot, hátha jön egy újabb levél, hogy tévedés történt, és másnak szánták az üzenetet.

    Mit szeretsz a regényedben, és mi az, amin a javítások során változtatnod kellett (ha volt olyan)?

    A titkos világot szeretem benne: a rejtőzködő fajt, a testük és lelkük működésének különlegességeit.

    Igen, volt, amin változtattam. A szerződéssel együtt kaptunk a könyvünkről egy rövid értékelést, és ebben találtam egy észrevételt, amivel sokáig nem tudtam mit kezdeni, aztán véletlenül találtam rá a megoldásra. Ez után átírtam egy fejezetet, és át kellett néznem az egész kéziratot, hogy kijavítsam a tévedést.

    Honnan jött a regény ötlete, és meddig tartott kivitelezni, hogy a jelenlegi formáját öltse?

    A regény ötlete a borzongás utáni vágyamból ered. Szeretem az eredeti, gót vérszívókról szóló történeteket, de a modern vámpíralakok már nem az igaziak. Amikor már mindent elolvastam, ami tetszett, akkor elkezdtem írni, amit szívesen olvasnék. Létre akartam hozni egy hagyományos, mégis realisztikus vámpír-karaktert. Olvasóként a valóságközeli fikciókat szeretem, és a könyvemben szereplő „vámpírokról”, a Másfélékről kis rátartással el lehet képzelni, hogy akár meg is jelenhetnek a világunkban.

    A regény nagyjából egy év alatt készült el, és ebből csak a vázlatot kb. három hónapig írtam. Aztán augusztustól novemberig kényszerszünet következett, onnantól viszont szinte minden szabad órámat a kéziratnak szenteltem.

    Ki a kedvenc szereplőd a regényedből és miért?

    Erre nehéz válaszolni, mert most hirtelen három karakter is eszembe jutott. Legjobban talán Theresát, a bécsi csoport vezetőjét szeretem, aki a bizarr dolgaival minden társán túltesz.

    Tervezel folytatást vagy másfajta regényeket?

    Ezt nem szeretném folytatni, de tervezek olyan történetet, ami az Allegórium világában játszódik. Sokan azt mondják, hogy nem szabad kliséket használni, de nekem olvasóként vannak kedvenc kliséim, és tudom, hogy másoknak is. Az egyik: a majdnem felnőtt főhősnő új gimnáziumba / internátusba / apácazárdába / nevelőintézetbe stb. kerül. A másik: új szomszéd költözik az elhagyott házba / városi család veszi meg a vidéki, elhagyott birtokot. Ezerszer megírt dolgok, én mégsem tudok velük betelni, és ezek közül az egyiket éppen most használom fel.

    Mikor kezdtél írni, és milyen fejlődési útvonalat jártál be?

    Azóta írom a történeteimet és naplóimat, mióta megtanultam a betűket. Már gyerekkoromban is könnyebben kifejeztem magam írásban, mint szóban. Komolyabban tizenöt éve merült fel a regényírás gondolata, amikor beiratkoztam egy számítógépes tanfolyamra, és házi feladatként a klaviatúrával kellett ismerkedni. Egy könyvből másoltam, de zavart, hogy folyton becsukódik, és keresni kell a sort. Fejből kezdtem írni, ami éppen akkor eszembe jutott, és ebből született az első, befejezett történetem. Ezt követte még három, mielőtt megírtam az Allegóriumot. Ezeket a korábbi munkákat viszont nem tenném a nyilvánosság elé.

     

    Kik voltak rád nagy hatással, és mivel tanultál a legtöbbet az írásról?

    Az első meghatározó könyvélményem Hegedűs Géza: Az írnok és a fáraó című regénye volt, ezt még általános iskolás koromban olvastam. A hatására belevetettem magam az ókori Egyiptom történetébe, és sokáig nem is bírtam mással foglalkozni, csak a XVIII. dinasztia fáraóival.

    A horror műfaja már akkor megragadott, amikor először hallottam Drakula grófról egy filmmel kapcsolatban, amit természetesen akkor, nyolcévesen még nem nézhettem meg. Stoker regényének rövidített változata, a Drakula gróf válogatott rémtettei után sorra olvastam a hátborzongató történeteket.

    Egy időben szinte csak Stephen Kinget olvastam. Nagyon tetszik a világalkotása, és élnek a karakterei. Szeretem azt a hangulatot, amit a regényeiben teremt, és azt, hogy mennyire otthon van abban a világban, ahol a történetei játszódnak. Mintha csak a szomszédjairól, ismerőseiről beszélne... A horror történetek mellett a disztópiáit szeretem, mint A mobil és a Végítélet.

    Azt hiszem, legtöbbet a hibákból tanul az ember – saját, és mások hibáiból egyaránt.

     

    Vannak írói példaképeid vagy olyanok, akiknek a véleményére nagyon kíváncsi lennél a műved kapcsán?

    Szilvási Lajos, Szabó Magda, Anne Rice, Stephen King, Dmitry Glukhovsky – ők a kedvenc íróim és talán a példaképeim is, de egyiküknek sem merném a véleményét kérni. Ahhoz túl jók hozzám képest. J

    Szerinted mitől lesz valaki jó író?

    Szerintem ehhez két alap kell: a túlfejlett fantázia és a jó nyelvi készség. A többi pedig szorgalom kérdése.

    Mennyire volt nehéz megírnod a regényt?  Volt olyan, hogy elakadtál vagy ihlethiányban szenvedtél? Ha igen, mit csináltál ilyenkor?

    Az írási folyamat nehéz volt, és sok erőfeszítést kívánt. Abban az időben, amikor az Allegóriumot írtam, alig volt lehetőségem arra, hogy csak az írásra tudjak összpontosítani. Általában a munka után, fáradtan ültem a gép elé, és úgy próbáltam írni. Néha semmi kedvem nem volt az egészhez, de végig akartam csinálni. Volt egy részletes vázlatom, és sok jelenetet kidolgoztam, a párbeszédeket többféleképpen leírtam, ezért igazából nem akadtam el. Olyan viszont volt, hogy nehezen ment az írás. Ilyenkor is megpróbáltam haladni, később pedig átírtam, ami nem tetszett.

    És végül mit tanácsolnál azoknak, akik hozzád hasonlóan írók szeretnének lenni?

    Azt, hogy írják meg az első regényüket saját maguknak. Ne sokat javítgassák menet közben, hanem tegyék ki a pontot a végére, és csak utána nézzék át alaposabban. Aztán tegyék félre, és ha még nem ment el a kedvük, akkor írjanak valami mást. Egy év múlva vegyék elő a legelső, befejezett kéziratot, és olvassák el. Ha úgy érzik, hogy ez vállalhatatlan, akkor jó úton járnak – akkor írjanak tovább. Kitartást kívánok nekik! J

    2018. július 5., csütörtök


    Ventus Libro, Budapest, 2017
    364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155535758 · Fordította: Cooper Eszter

    Fülszöveg:

    Történet Alexről, a végzős gimnazistáról, aki skizofréniával küzd, és aki nehezen tudja eldönteni néha, hogy amit lát, az a valóság-e, vagy csak elképzeli. Vicces, provokatív könyv, amelyben néha az olvasó sem tudja, mi a valóság, és mi nem az.
    Néha az élet őrültebb dolgokat produkál, mint a képzelet. Ezt Alex is megtapasztalja, aki próbál megbirkózni hallucinációival. Minden vágya, hogy normális diákként leérettségizhessen, de amikor új iskolájában felbukkan gyermekkori – talán csak kitalált – barátja, minden összezavarodik körülötte. Napról napra meg kell küzdenie hallucinációival, s ebben csak bátorságára, egy kopott jósgolyóra és egyetlen szövetségesére, a húgára számíthat. Ahogy telik az idő, Alex barátokat szerez, különböző kalandokba keveredik, a szerelem is rátalál, valamint rábukkan egy szörnyű titokra is, mely több ember életét fenyegetheti – de vajon mindez valóság vagy csak az elméje szüleménye? A lebilincselő történet végére talán kiderül…

    Véleményem:

    A könyvet végig valóságosnak éreztem, holott igazából nagyon vékony a választóvonal a képzelet és a létező dolgok között. Miles például tuti nem lehetett valós, mert ilyen jó pasik a világon nem léteznek! De tényleg! Sokkal jobban szeretem a "kevésbé" szexisteneket kidolgozott jellemmel (és német akcentussal), mint az izompacsirtákat agy nélkül. És úgy tűnik, Alex is osztotta a véleményemet.
    Mindig érdekeltek a mentális betegségekkel foglalkozó könyvek (pl: Csak a te hangodat hallom), és rettenetesen örültem, hogy nem csalódtam ebben sem. Már a homáros dolog az elején is arra késztetett, hogy tovább olvassak, és megtudjam, mi ez a Kékszemű dolog.
    Ami Charlie-val történt és Celiával... Úr Isten!!! Hát Alex tényleg nem egy normális suliba került, az szent :D
    A lényeg, hogy ez a könyv minden oldalon tartogat valami érdekességet, ezért újra tovább és tovább kellett lapoznom, hogy megtudjam, most milyen új információmorzsát kapok :D

    Kedvenc idézetek:

     – Na, milyen volt?
        – Oké – válaszoltam, és megkevertem a hideg levest, hátha mérget tett bele. De nem gondoltam igazán, hogy anyám megmérgezne. Általában nem.
        – Ennyi?
        Megvontam a vállam.
        – Elment. Átlagos iskolai nap volt.
        – Találkoztál érdekes emberekkel?
        – Mindenki érdekes, ha elég ideig bámulod őket.

        Nem bírtam tovább. Meg kellett kérdeznem.
        – Szóval szerinted nem ijesztő? A skizofréniám?
        – Elmebeteg dolog lenne, ha zavarna.

    Mi a helyzet akkor, ha hirtelen egy tragikus balesetben meghalsz, például agyonüt egy eredményjelző tábla?
    Általában nem számítasz rá.
    Én azonban számítottam rá. Talán pont ezért nem haltam meg.




     

     

     

    2018. június 28., csütörtök

     
    Magánkiadás, Budapest, 2016
    380 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631254600
     

    Fülszöveg:

    Az ​írást meg lehet tanulni?
    Igen!
    Kreatív írás, novellaírás, könyvírás, blogposzt, levél, iskolai fogalmazás, esszé írása – a kiadvány minden kérdésre válaszol. Ez az egyedülálló szakkönyv bevezeti az olvasót nemcsak a regényírás, hanem az általánosságban vett írás titkaiba is. Nádasi Krisz író, szerkesztő azt vallja, hogy a fogalmazás is egy olyan készség, ami gyakorlással és tanulással fejleszthető.
    Krisz megmutatja, hogyan nézzünk a műveinkre madártávlatból, mondandónkat hogyan tagoljuk részekre, majd elrepít bennünket a szavak, betűk világába is.
    Könyv vagy egyéb fogalmazás tervezése!
    Műfaji tanácsok!
    Írástechnika!
    Írói gyakorlatok, feladványok, példák!
    Saját kéziratunk szerkesztése!
    Könyvcím és fülszöveg írása!
    Gyakorlati tippek!
    Nádasi Krisz író és szerkesztő. Írástechnikai, illetve irodalmi rovatot vezet különböző portálokon, tanácsadással, oktatással foglalkozik; intézményesített formában, állami ösztöndíjjal vesz részt fiatal írók mentorálásában. Írástechnikai blogjának olvasói 90%-ban visszatérő vendégek, korábbi e-szakkönyvei vezetik a tankönyv kategória eladási listáját. Jelent meg könyve hagyományos kiadásban és magánúton is. Hitvallása, hogy mindenki, aki szívesen ír, megérdemli a bátorítást és támogatást – és persze a tudást.
    "Hurrá, végre itt a várva várt segítség!
    Érettségizők, felvételizők, leendő és pályakezdő írók, bloggerek kalauza e könyv. Szórakoztató fogalmazási, szerkesztési gyakorlatokkal, kincset érő tippekkel vezet be minket Krisz az íróvá válás fortélyaiba. Vidám tánclépesekkel keringőzünk az irodalmi igényesség tükörparkettjén. Hiánypótló mű, már nagyon régen vártuk a magyar könyvpiacon!
    Jó játékot, jó szórakozást, jó írást kívánok az olvasónak – ezzel a könyvvel biztos sikerre számíthat.
    Vigye haza még ma!"
    Otta Katalin irodalomtanár és drámapedagógus, lektor

    Véleményem:

    Ez a könyv rettenetesen informatív. Szerintem az író mindent bemutatott, ami az írással kapcsolatos. Kitért a fogalmazásra (arról szólt a legtöbb fejezet, és ez nekem különösen tetszett, mert a stilisztikám és a szókincsem a béka segge alatt van xd), a zsánerekre (a könyvben műfajnak nevezi őket, de NEM MŰFAJ!!! A múfaj a regény, a novella, a zsáner a horror, a sci-fi, stb.), valamint a háttérmunkálatokra is. A legtöbb írástechnika könyv arról szól, hogy hogyan írjunk. Kriszé nem. Az övé arról szól, hogyan írjunk, szerkesszünk, valamint hogyan legyünk írók. Még arról is írt -, ami számomra plusz élvezetet nyújtott -, hogy milyen testtartás a jó az íráshoz, hogyan lehet ráhangolódni a kreatív énünkre, és a könyv végén további köteteket ajánlott a témában.

    Ami engem nagyon zavart:

    • Reklámok egy könyv kellős közepén??? Már ne is haragudjon az, aki ezt kitalálta (és az se, aki megvalósította), de az olvasó nem azért fizet, hogy egy könyv közepe felé egy egész oldalnyi kávéreklámot kapjon... Azért ez szerintem pofátlanság.
    • A líra nem műfaj. A líra műnem. Szóval ha valahol a könyvben azt olvassátok az eleje felé, hogy a líra műfaj, el ne higgyétek!
    Összegzés:
    A legjobb ebben a könyvben szerintem az volt, hogy nem egy száraz tananyagként mesélte el az írás lépéseit, hanem rávezetéssel, példákkal mutatta be a dolgokat a szerző. Ezt nagyon becsülöm, sokkal élvezetesebbé tette az olvasást, és ezáltal arra is tudtam gondolni, hogy "jééé, hát én ezt a hibát eddig elkövettem itt és itt a regényemben". Meg "naháát, ezt jól csináltaaaam". Szóval előjött az a gyermeki boldogság, mint amikor végre sikerül bekötnie az embernek a cipőjét vagy először kap ötöst matekból :D