2018. július 14., szombat

Az Érintés nélkül olyan rövid, hogy nem akartam egy külön bejegyzést létrehozni miatta, elvégre csak "feledik" rész.

Érintés nélkül:


Fülszöveg:

Kale ​napjait erőszak és halál töltötte be, mielőtt Dezzel találkozott. Gyilkoló fegyvernek használták a Denazen hatalomvágyó emberei, mert Hatos, kivételes képességgel rendelkezik. Van, aki örül ennek, nem úgy Kale. Kale érintése azonnali halált jelent.
Most azonban vele van Dez, a lány, akit meg tud érinteni, s ketten együtt felkutatják a Hatosokat, hogy figyelmeztessék őket a Denazen veszélyére. Kale a rabságból kikerülve a külvilággal ismerkedik, és igyekszik maga mögött hagyni sötét múltját. Alábecsülték azonban azt, amennyire a Deanazen vissza akarja őket szerezni.
Amikor Dez feláldozza magát, hogy megmentse az új Hatost, akit épp akkor mentettek meg, nehogy a cég kezébe kerüljön, Kale eltűnik. A Denazen mindent bevet a célja érdekében. Samsen jött el értük, a rémálom Kale múltjából, az egyetlen ember, akitől valaha igazán félt, és hamarosan világossá válik előttük, hogy megvan a maga hátborzongató terve.
Kale-nek minden kiképzésnél szerzett tudását be kell vetnie, hogy visszakapja Dezt és biztosítsa, hogy kijussanak szabadon… és élve. De elég lesz ez?

Véleményem:

Nagyon tetszett Kale szemszöge, már a novellákat is imádtam a kötetek végén, amikor az író beengedett minket az ő fejébe. Kale a kedvenc szereplőm az egész sorozatban, és szinte botrányos, mennyire odavagyok érte. Kiernan nagyon tökös és belevaló csaj, egyből megkedveltem. Hasonlít Dezre a személyisége, és bírom a beszólásait. A vidámpark, ami összefogta az egész sztorit és Kale reakciója rá valami zseniális volt. Bírom az őszinteségét, a rácsodálkozását a világra és azt, hogy azt is tanulnia kell, hogyan legyen ember.

Mérgezés:


Fülszöveg:

Mikor a Sumrun éjszakáján egy Hatos megmenti Kale életét, figyelmezteti, hogy ennek következményei lesznek. Egy csere. Valamit adniuk kell a fiú visszanyert életéért cserébe. De Dez nem is sejtette, hogy épp azt az egy dolgot veszíti majd el, amiért bármit megadna… És nem elég, hogy Dez elveszíti Kale érintése elleni immunitását, az a Hatos, aki segít megtanítani Kale-nek, hogyan tudja irányítani a képességét, az első pillanattól kezdve odavan a srácért. Jöhet még ennél is rosszabb? Igen, Jade meg tudja érinteni Kale-t. De most a csábító Dez legkisebb problémája.

Véleményem:

Jade egy... ahh inkább ki sem mondom, micsoda. A végén picit hiteltelennek éreztem, hogy ennyivel le lett zárva a Jade+Kale dolog, hiszen az a szemét egyszerűen rávetette magát az én cukorborsómra. A végén meg ennyiben hagyná? És még kedves is lenne Dezhez? Ezen nagyon csodálkoztam, és hiányérzetem támadt. Aubrey viszont a szívemhez nőtt - minden gonoszság ellenére, amit Able-el elkövettek. Az a vége... mi az a vége... wow. Kiernan pedig... te jó ég! Dez rá is kérdezett nyíltan, hogy ő-e az, akit keres, és ő bevallotta, hogy igen! Aztarohadt! Ezt hogy képzelte????? Fuh de szánalmas!!! És hogy kiderült, ki is ő valójában... ahh, az kész. Ez a könyv a csavarok és a fordulatok melegágya.

2018. július 13., péntek


Kedves Eliza! Köszönöm a lehetőséget!
Én köszönöm az interjút, Martin :)
Martin nyilatkozta:
Talán az olvasók közül néhányan már ismernek engem. Egy facebookos közösséget vezetek, amely az Írástechnikai Fórum névre hallgat. Itt minden vállalkozókedvű alkotó tabuk nélkül kérdezhet az írástechnika műhelytitkairól. LINK

A könyvem, és személyes írói profilom itt található a Martin Kay írói név alatt: https://www.facebook.com/martinkaywrites/

Lássuk a kérdéseket:

1. Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy a nyertesek közé kerültél a Bekezdés pályázaton?

Mindvégig úgy álltam hozzá, hogy nekem nem lehet ilyen szerencsém, úgyhogy amíg tartott a pályázat, nem izgultam túl a dolgot. Ezzel összhangban nem is igazán készültem rá, hogy miként ünnepeljem meg az esetleges sikeremet. Szerencsére volt néhány sör a hűtőben.

2. Mit szeretsz a regényedben, és mi az, amin a javítások során változtatnod kellett (ha volt olyan)?

Nos, hiába papolok arról, hogy érdemes a profik szavára hallgatni, ha én magam szeretek lyukat beszélni a szerkesztőm hasába. Gaborják Ádám, a szerkesztőm leginkább a romantikus túlkapásaimmal nincs kibékülve, így ritkán fogtok tőlem olyasmit olvasni, hogy „A lány szíve hevesen kalapált. Ahogy megérezte a bőrén társa lélegzetét, apró piheszőrei borzongva felágaskodtak”.

Mit szeretek a regényemben leginkább? Természetesen a szereplőimet! Mindazt, ahogy éreznek, sírnak, örülnek és véreznek. Meglehet, Yuko, a női főhősöm sokak empátiaérzékét próbára fogja tenni. Érdemes jó mélyen a karakterek mögé nézni, hogy valóban megérthessük őket…

3. Honnan jött a regény ötlete, és meddig tartott kivitelezni, hogy a jelenlegi formáját öltse?

Szégyenletesen sokáig pepecseltem vele. Konkrét évszámot inkább nem is említenék, de maradjunk annyiban, hogy az Easternt hasonlóan sokáig görgettem magam előtt, mint anno Stephen King a Setét Torony első kötetét. Megjegyzem, a két történet egész sok spontán rokonságot mutat. Erre akkor döbbentem rá, amikor kevéssel a regényem megírása után elolvastam az említett művet. Nekem is volt egy feketébe öltözött emberem, akit a túlzott hasonlóság elkerülése okán utóbb kiírtam.

A regényemnek nem volt tipikus alapötlete. Szerettem volna írni egy bosszútörténetet, aztán, ahogy egyre csak ötleteltem, kicsírázott a story. A céljaimnak a western zsánere felelt meg leginkább. Persze nem is én lennék, ha kibírtam volna poszt-apokaliptikus háttér, vagy szamuráj romantika nélkül.

4. Ki a kedvenc szereplőd a regényedből és miért?
Úgy látszik, ismét visszakanyarodunk Yukóhoz. Lány létére igen faragatlan teremtésnek tűnik, nem csak első, hanem második pillantásra is. Idővel részletről-részletre megismerjük a múltját, és kiderül, miért akar mindenkit elmarni maga mellől. Később ez a hozzáállása változni kezd, azonban a lelkét ért sebek és önmarcangolással töltött évek után nehezére esik önzetlen érzelmeket táplálnia a társául szegődő férfi iránt. A történetem egyik fő kérdése, hogy a hőseimnek sikerül-e felülkerekedniük az önös érdekeiken egymás javára. Ennek a megoldása korántsem lesz egyértelmű.

 Az ötödik kérdés spoiler-veszély miatt törölve lett.

6. Mikor kezdtél írni és milyen fejlődési útvonalat jártál be? Kik voltak rád nagy hatással és mivel tanultál a legtöbbet az írásról?

Az írás már csak olyan dolog, hogy többnyire már egyremekként elkötelezzük magunkat mellette. Az első írásom talán pár füzetoldalnyi lehetett, Gyilkos Kamion címmel. Úgy gondoltam, hogy a Terminátor filmek nagyon jól működnének jövőből érkezett robot helyett, jövőbéli nyergesvontatóval is.

Írástechnikai szempontból ugrásszerű fejlődésen akkor mentem át, amikor elkezdtem hivatásos szerkesztővel dolgozni.

 7. Vannak írói példaképeid vagy olyanok, akiknek a véleményére nagyon kíváncsi lennél a műved kapcsán?

Mindenkinek kíváncsi vagyok a véleményére. Remélem, sok jó kritikát kapok. A magyar könyvszakmában nagyon sok hozzáértő ember dolgozik, ők mind a példaképeim.
 8. Szerinted mitől lesz valaki jó író?

A siker a megfelelő intelligencia és szorgalom szorzata. Hallgatni kell az objektív kritikusokra.

 9. Mennyire volt nehéz megírnod a regényt? Volt olyan, hogy elakadtál vagy ihlethiányban szenvedtél? Ha igen, mit csináltál ilyenkor?

Ha ihlethiányom lenne, egyáltalán miért írnék? Mással is elfoglalhatom magam, de az ötleteim végül nem hagynak nyugodni. A regényt megalkotni azért volt kihívásokkal teli, mert ezen tanultam meg írni. Senkinek sem javaslom, hogy így tegyen. Rövid történeteket sokkal könnyebb javítgatni, vagy elengedni.

 10. És végül mit tanácsolnál azoknak, akik hozzád hasonlóan írók szeretnének lenni?

Ne csak a vágyat táplálják magukban, hanem cselekedjenek abban a biztos tudatban, hogy a vágyott siker talán évtizednyi távolból integet!

Ne feledjétek meglátogatni az alkotói oldalamat, és kövessetek, ha tetszik! LINK

2018. július 10., kedd


Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy a nyertesek közé kerültél a Bekezdés pályázaton?

Először nem mertem elhinni. Örültem, de senkinek sem mondtam el. Vártam még egy napot, hátha jön egy újabb levél, hogy tévedés történt, és másnak szánták az üzenetet.

Mit szeretsz a regényedben, és mi az, amin a javítások során változtatnod kellett (ha volt olyan)?

A titkos világot szeretem benne: a rejtőzködő fajt, a testük és lelkük működésének különlegességeit.

Igen, volt, amin változtattam. A szerződéssel együtt kaptunk a könyvünkről egy rövid értékelést, és ebben találtam egy észrevételt, amivel sokáig nem tudtam mit kezdeni, aztán véletlenül találtam rá a megoldásra. Ez után átírtam egy fejezetet, és át kellett néznem az egész kéziratot, hogy kijavítsam a tévedést.

Honnan jött a regény ötlete, és meddig tartott kivitelezni, hogy a jelenlegi formáját öltse?

A regény ötlete a borzongás utáni vágyamból ered. Szeretem az eredeti, gót vérszívókról szóló történeteket, de a modern vámpíralakok már nem az igaziak. Amikor már mindent elolvastam, ami tetszett, akkor elkezdtem írni, amit szívesen olvasnék. Létre akartam hozni egy hagyományos, mégis realisztikus vámpír-karaktert. Olvasóként a valóságközeli fikciókat szeretem, és a könyvemben szereplő „vámpírokról”, a Másfélékről kis rátartással el lehet képzelni, hogy akár meg is jelenhetnek a világunkban.

A regény nagyjából egy év alatt készült el, és ebből csak a vázlatot kb. három hónapig írtam. Aztán augusztustól novemberig kényszerszünet következett, onnantól viszont szinte minden szabad órámat a kéziratnak szenteltem.

Ki a kedvenc szereplőd a regényedből és miért?

Erre nehéz válaszolni, mert most hirtelen három karakter is eszembe jutott. Legjobban talán Theresát, a bécsi csoport vezetőjét szeretem, aki a bizarr dolgaival minden társán túltesz.

Tervezel folytatást vagy másfajta regényeket?

Ezt nem szeretném folytatni, de tervezek olyan történetet, ami az Allegórium világában játszódik. Sokan azt mondják, hogy nem szabad kliséket használni, de nekem olvasóként vannak kedvenc kliséim, és tudom, hogy másoknak is. Az egyik: a majdnem felnőtt főhősnő új gimnáziumba / internátusba / apácazárdába / nevelőintézetbe stb. kerül. A másik: új szomszéd költözik az elhagyott házba / városi család veszi meg a vidéki, elhagyott birtokot. Ezerszer megírt dolgok, én mégsem tudok velük betelni, és ezek közül az egyiket éppen most használom fel.

Mikor kezdtél írni, és milyen fejlődési útvonalat jártál be?

Azóta írom a történeteimet és naplóimat, mióta megtanultam a betűket. Már gyerekkoromban is könnyebben kifejeztem magam írásban, mint szóban. Komolyabban tizenöt éve merült fel a regényírás gondolata, amikor beiratkoztam egy számítógépes tanfolyamra, és házi feladatként a klaviatúrával kellett ismerkedni. Egy könyvből másoltam, de zavart, hogy folyton becsukódik, és keresni kell a sort. Fejből kezdtem írni, ami éppen akkor eszembe jutott, és ebből született az első, befejezett történetem. Ezt követte még három, mielőtt megírtam az Allegóriumot. Ezeket a korábbi munkákat viszont nem tenném a nyilvánosság elé.

 

Kik voltak rád nagy hatással, és mivel tanultál a legtöbbet az írásról?

Az első meghatározó könyvélményem Hegedűs Géza: Az írnok és a fáraó című regénye volt, ezt még általános iskolás koromban olvastam. A hatására belevetettem magam az ókori Egyiptom történetébe, és sokáig nem is bírtam mással foglalkozni, csak a XVIII. dinasztia fáraóival.

A horror műfaja már akkor megragadott, amikor először hallottam Drakula grófról egy filmmel kapcsolatban, amit természetesen akkor, nyolcévesen még nem nézhettem meg. Stoker regényének rövidített változata, a Drakula gróf válogatott rémtettei után sorra olvastam a hátborzongató történeteket.

Egy időben szinte csak Stephen Kinget olvastam. Nagyon tetszik a világalkotása, és élnek a karakterei. Szeretem azt a hangulatot, amit a regényeiben teremt, és azt, hogy mennyire otthon van abban a világban, ahol a történetei játszódnak. Mintha csak a szomszédjairól, ismerőseiről beszélne... A horror történetek mellett a disztópiáit szeretem, mint A mobil és a Végítélet.

Azt hiszem, legtöbbet a hibákból tanul az ember – saját, és mások hibáiból egyaránt.

 

Vannak írói példaképeid vagy olyanok, akiknek a véleményére nagyon kíváncsi lennél a műved kapcsán?

Szilvási Lajos, Szabó Magda, Anne Rice, Stephen King, Dmitry Glukhovsky – ők a kedvenc íróim és talán a példaképeim is, de egyiküknek sem merném a véleményét kérni. Ahhoz túl jók hozzám képest. J

Szerinted mitől lesz valaki jó író?

Szerintem ehhez két alap kell: a túlfejlett fantázia és a jó nyelvi készség. A többi pedig szorgalom kérdése.

Mennyire volt nehéz megírnod a regényt?  Volt olyan, hogy elakadtál vagy ihlethiányban szenvedtél? Ha igen, mit csináltál ilyenkor?

Az írási folyamat nehéz volt, és sok erőfeszítést kívánt. Abban az időben, amikor az Allegóriumot írtam, alig volt lehetőségem arra, hogy csak az írásra tudjak összpontosítani. Általában a munka után, fáradtan ültem a gép elé, és úgy próbáltam írni. Néha semmi kedvem nem volt az egészhez, de végig akartam csinálni. Volt egy részletes vázlatom, és sok jelenetet kidolgoztam, a párbeszédeket többféleképpen leírtam, ezért igazából nem akadtam el. Olyan viszont volt, hogy nehezen ment az írás. Ilyenkor is megpróbáltam haladni, később pedig átírtam, ami nem tetszett.

És végül mit tanácsolnál azoknak, akik hozzád hasonlóan írók szeretnének lenni?

Azt, hogy írják meg az első regényüket saját maguknak. Ne sokat javítgassák menet közben, hanem tegyék ki a pontot a végére, és csak utána nézzék át alaposabban. Aztán tegyék félre, és ha még nem ment el a kedvük, akkor írjanak valami mást. Egy év múlva vegyék elő a legelső, befejezett kéziratot, és olvassák el. Ha úgy érzik, hogy ez vállalhatatlan, akkor jó úton járnak – akkor írjanak tovább. Kitartást kívánok nekik! J

2018. július 5., csütörtök


Ventus Libro, Budapest, 2017
364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155535758 · Fordította: Cooper Eszter

Fülszöveg:

Történet Alexről, a végzős gimnazistáról, aki skizofréniával küzd, és aki nehezen tudja eldönteni néha, hogy amit lát, az a valóság-e, vagy csak elképzeli. Vicces, provokatív könyv, amelyben néha az olvasó sem tudja, mi a valóság, és mi nem az.
Néha az élet őrültebb dolgokat produkál, mint a képzelet. Ezt Alex is megtapasztalja, aki próbál megbirkózni hallucinációival. Minden vágya, hogy normális diákként leérettségizhessen, de amikor új iskolájában felbukkan gyermekkori – talán csak kitalált – barátja, minden összezavarodik körülötte. Napról napra meg kell küzdenie hallucinációival, s ebben csak bátorságára, egy kopott jósgolyóra és egyetlen szövetségesére, a húgára számíthat. Ahogy telik az idő, Alex barátokat szerez, különböző kalandokba keveredik, a szerelem is rátalál, valamint rábukkan egy szörnyű titokra is, mely több ember életét fenyegetheti – de vajon mindez valóság vagy csak az elméje szüleménye? A lebilincselő történet végére talán kiderül…

Véleményem:

A könyvet végig valóságosnak éreztem, holott igazából nagyon vékony a választóvonal a képzelet és a létező dolgok között. Miles például tuti nem lehetett valós, mert ilyen jó pasik a világon nem léteznek! De tényleg! Sokkal jobban szeretem a "kevésbé" szexisteneket kidolgozott jellemmel (és német akcentussal), mint az izompacsirtákat agy nélkül. És úgy tűnik, Alex is osztotta a véleményemet.
Mindig érdekeltek a mentális betegségekkel foglalkozó könyvek (pl: Csak a te hangodat hallom), és rettenetesen örültem, hogy nem csalódtam ebben sem. Már a homáros dolog az elején is arra késztetett, hogy tovább olvassak, és megtudjam, mi ez a Kékszemű dolog.
Ami Charlie-val történt és Celiával... Úr Isten!!! Hát Alex tényleg nem egy normális suliba került, az szent :D
A lényeg, hogy ez a könyv minden oldalon tartogat valami érdekességet, ezért újra tovább és tovább kellett lapoznom, hogy megtudjam, most milyen új információmorzsát kapok :D

Kedvenc idézetek:

 – Na, milyen volt?
    – Oké – válaszoltam, és megkevertem a hideg levest, hátha mérget tett bele. De nem gondoltam igazán, hogy anyám megmérgezne. Általában nem.
    – Ennyi?
    Megvontam a vállam.
    – Elment. Átlagos iskolai nap volt.
    – Találkoztál érdekes emberekkel?
    – Mindenki érdekes, ha elég ideig bámulod őket.

    Nem bírtam tovább. Meg kellett kérdeznem.
    – Szóval szerinted nem ijesztő? A skizofréniám?
    – Elmebeteg dolog lenne, ha zavarna.

Mi a helyzet akkor, ha hirtelen egy tragikus balesetben meghalsz, például agyonüt egy eredményjelző tábla?
Általában nem számítasz rá.
Én azonban számítottam rá. Talán pont ezért nem haltam meg.




 

 

 

2018. június 28., csütörtök

 
Magánkiadás, Budapest, 2016
380 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631254600
 

Fülszöveg:

Az ​írást meg lehet tanulni?
Igen!
Kreatív írás, novellaírás, könyvírás, blogposzt, levél, iskolai fogalmazás, esszé írása – a kiadvány minden kérdésre válaszol. Ez az egyedülálló szakkönyv bevezeti az olvasót nemcsak a regényírás, hanem az általánosságban vett írás titkaiba is. Nádasi Krisz író, szerkesztő azt vallja, hogy a fogalmazás is egy olyan készség, ami gyakorlással és tanulással fejleszthető.
Krisz megmutatja, hogyan nézzünk a műveinkre madártávlatból, mondandónkat hogyan tagoljuk részekre, majd elrepít bennünket a szavak, betűk világába is.
Könyv vagy egyéb fogalmazás tervezése!
Műfaji tanácsok!
Írástechnika!
Írói gyakorlatok, feladványok, példák!
Saját kéziratunk szerkesztése!
Könyvcím és fülszöveg írása!
Gyakorlati tippek!
Nádasi Krisz író és szerkesztő. Írástechnikai, illetve irodalmi rovatot vezet különböző portálokon, tanácsadással, oktatással foglalkozik; intézményesített formában, állami ösztöndíjjal vesz részt fiatal írók mentorálásában. Írástechnikai blogjának olvasói 90%-ban visszatérő vendégek, korábbi e-szakkönyvei vezetik a tankönyv kategória eladási listáját. Jelent meg könyve hagyományos kiadásban és magánúton is. Hitvallása, hogy mindenki, aki szívesen ír, megérdemli a bátorítást és támogatást – és persze a tudást.
"Hurrá, végre itt a várva várt segítség!
Érettségizők, felvételizők, leendő és pályakezdő írók, bloggerek kalauza e könyv. Szórakoztató fogalmazási, szerkesztési gyakorlatokkal, kincset érő tippekkel vezet be minket Krisz az íróvá válás fortélyaiba. Vidám tánclépesekkel keringőzünk az irodalmi igényesség tükörparkettjén. Hiánypótló mű, már nagyon régen vártuk a magyar könyvpiacon!
Jó játékot, jó szórakozást, jó írást kívánok az olvasónak – ezzel a könyvvel biztos sikerre számíthat.
Vigye haza még ma!"
Otta Katalin irodalomtanár és drámapedagógus, lektor

Véleményem:

Ez a könyv rettenetesen informatív. Szerintem az író mindent bemutatott, ami az írással kapcsolatos. Kitért a fogalmazásra (arról szólt a legtöbb fejezet, és ez nekem különösen tetszett, mert a stilisztikám és a szókincsem a béka segge alatt van xd), a zsánerekre (a könyvben műfajnak nevezi őket, de NEM MŰFAJ!!! A múfaj a regény, a novella, a zsáner a horror, a sci-fi, stb.), valamint a háttérmunkálatokra is. A legtöbb írástechnika könyv arról szól, hogy hogyan írjunk. Kriszé nem. Az övé arról szól, hogyan írjunk, szerkesszünk, valamint hogyan legyünk írók. Még arról is írt -, ami számomra plusz élvezetet nyújtott -, hogy milyen testtartás a jó az íráshoz, hogyan lehet ráhangolódni a kreatív énünkre, és a könyv végén további köteteket ajánlott a témában.

Ami engem nagyon zavart:

  • Reklámok egy könyv kellős közepén??? Már ne is haragudjon az, aki ezt kitalálta (és az se, aki megvalósította), de az olvasó nem azért fizet, hogy egy könyv közepe felé egy egész oldalnyi kávéreklámot kapjon... Azért ez szerintem pofátlanság.
  • A líra nem műfaj. A líra műnem. Szóval ha valahol a könyvben azt olvassátok az eleje felé, hogy a líra műfaj, el ne higgyétek!
Összegzés:
A legjobb ebben a könyvben szerintem az volt, hogy nem egy száraz tananyagként mesélte el az írás lépéseit, hanem rávezetéssel, példákkal mutatta be a dolgokat a szerző. Ezt nagyon becsülöm, sokkal élvezetesebbé tette az olvasást, és ezáltal arra is tudtam gondolni, hogy "jééé, hát én ezt a hibát eddig elkövettem itt és itt a regényemben". Meg "naháát, ezt jól csináltaaaam". Szóval előjött az a gyermeki boldogság, mint amikor végre sikerül bekötnie az embernek a cipőjét vagy először kap ötöst matekból :D
 
 
 
 
 

2018. június 27., szerda


Könyvmolyképző, Szeged, 2016
366 oldal · ISBN: 9789633730898 · Fordította: Sipos-Lánc Brigitta

Fülszöveg:

Mikor ​egy idegen fiú száguld le a patak melletti töltésen, és épp a lába előtt ér földet, a tizenhét éves adrenalinfüggő Deznee Cross úgy dönt, kihasználja a lehetőséget, hogy felbosszantsa apját, ezért hazaviszi a titokzatos, jóképű, jégkék szemű srácot. De valami nem stimmel Kale-lel. Dez cipőjét hordja a zuhany alatt, lenyűgözik az olyan tárgyak, mint egy DVD, vagy egy váza, és mintha attól tartana, hogy a lány egy érintésétől elporladna. De egyszer csak megjelenik Dez apja, fegyverrel a kezében, és jóval többet tud Kale-ről, mint kellene. Dez rájön, hogy sokkal több van a fiúban – és az apja „ügyvédi irodája" is más – mint az elsőre látszott. Kale a Denazen részvénytársaság rabja volt – egy szervezeté, amely összegyűjtötte a „különleges" gyerekeket, akiket csak a Hatosnak neveznek, hogy fegyverként használja őket, egy egész életen át. Á, igen, és az érintése? Az halálos. Dez és Kale mindenre elszántan csatlakozik a Hatoshoz, hogy legyőzzék a Denazent, mielőtt azok kapják el őket és Dez apja rájön a legnagyobb titokra. A titokra, melyet Dez egész életében meg akart óvni. A titokra, melyért Kale ölne, hogy megóvja.

Véleményem:

Ez a könyv valami hihetetlen volt. Aki szereti a Stranger things című sorozatot, azonnal szerezze be ezt a könyvet, mert ez kb. annak a "felnőttesebb" verziója.
Az író baromi jól kidolgozta a karaktereket. Dezben azt szerettem, hogy nem egy elveszett, nyafogós lányka volt, hanem egy igazi badass csaj, aki életerős és valós. Mindig meg tudott nevettetni a csípős és erotikus beszólásaival (az a tejszínhabos xddddddd). Egyszerűen imádtam.
+ pont, hogy a végén bónusznovellákat is kaptam Kale szemszögéből.
És akkor a lényeg... Kale... Hát mit is mondhatnék, szerelem első olvasásra. Az ártatlan, kisfiús személyisége, a szeretetreméltó naivitása egyszerűen elolvasztott. Egy újabb könyves srác, aki után epekedhetek!
A Denazen ötlete is lehengerlő volt, nagyon X-menes, ahogy a könyven is említették. Főleg az a csatajelenet a végén :O Fúh, Dez apja egy igazi rohadék. ERmberek, sose bízzatok meg ügyvédekben! :D
A borító nekem nagyon bejött, tökéletesen tükrözi Kale szexi kinézetét, kisfiús báját, valamint a könyv hangulatát.
Nyáron lehűtött az izgalmakkal és fel is perzselt a szenvedélyességgel. Ebben a könyvben aztán minden volt!!!
És persze függővég, szóval most rohanhatok beszerezni a többi kötetet.
Hatalmas ölelés jár az írónak, amiért megálmodta és meg is valósította ezt a szuperhősökkel teli mesét!

Kedvenc idézetek:

– És neked milyen adottságod van, kis drága?
A legelbűvölőbb mosolyommal ajándékoztam meg.
– Seggszétrúgás. Akarja látni?

– A tegnap éjszakát Deznél töltöttem. Levettük a pólóinkat.

– Megetettek és bezártak minket. Megcsókolhatlak megint?

– Neki miért ilyen a haja?
A lány, aki sejtésem szerint úgy húszas évei végén járhatott, megfordult, és középső ujjával bemutatott nekünk.
Kale karjára csaptam, és odasúgtam neki.
– Ezt rasztának hívják. Egyfajta hajviselet.
– Elég fura szaga van – felelte Kale ugyanolyan hangosan.
A lány megint megfordult, hogy alaposan kiosszon minket. De mielőtt bármit mondhatott volna, motyogva megszólaltam.
– Külföldi. Ez az első napja Amerikában.
A lány odamorgott valami durvát, amiért nem is hibáztattam, majd újra előrefordult.
– Alapvető illemszabályok első pontja – mondtam közelebb hajolva Kale-hez. – Ne tedd szóvá, mások hogy néznek ki.
Kale értetlenkedve húzta össze a szemöldökét, mire csak sóhajtani tudtam.

(igazából a könyv minden betűjét betehetném ide, mert szinte minden mondatát imádtam)

2018. június 22., péntek

  1. Ha tetszik egy lány, adj neki kiskutyát ajándékba! - mert Dorian aranyos

  2. Soha ne hagyd magára a barátnődet, ha megjött neki! - mert nem vagy te Chaol

  3. Olvass politikáról és történelemről szóló könyveket! - a romantikusokat Dorian még csak látásból sem ismerte

  4. Ha a kiszemelted bajban van, ne félj beugrani érte a vízbe! - mert Dorian bátor

  5. Nézz ki piszok jól egy koronával a fejeden! - mert Dorian szexi

  6. Ha valaki megkérdezi, mennyi pénzed van, mondhasd el magadról, hogy egy egész országnyi!

  7. Ha netán te kerülnél bajba, gondoskodj róla, hogy egy képzett harcos legyen a barátod! - sosem lehet tudni

  8. Ne félj a repüléstől egy idegen lény hátán!

  9. Szeresd, ha a csajod pirosat vesz fel! - mert az olyan boszis

  10. Maradj ember akkor is, ha egy valg herceg tanyázik benned!

Látod? Nem is olyan nehéz Dorian élete :)

Maxim, Szeged, 2015
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632617060 · Fordította: Őri Péter

Fülszöveg:

Évszázadok ​óta senki sem lépett a Földre, egészen mostanáig.
Pár száz éve egy háború lakhatatlanná tette a bolygót. Azok, akik túlélték a pusztítást, az űrbe menekültek, és egy hatalmas űrhajón kezdtek új életet. Az eltűnt civilizáció emlékei lassan a feledés homályába merülnek, de az emberek nem mondtak le a Földről. A hazatérést tervezgetik, bár nem tudják, mi vár rájuk odalenn.
A kockázat óriási. Ezért 100 fiatalt – akiket a társadalom feláldozhatónak vél – indítanak el egy veszélyes küldetésre: újra kell gyarmatosítaniuk a bolygót.
Clarke-ot árulás miatt ítélték el, Wells a szerelméért sodorta magát bajba. A vakmerő Bellamy önként tartott a kiválasztottakkal, Glass pedig egy merész akciót tervezve lép a Földre tartó űrkompra. Különböző sorsok, egy közös cél. Egy út, amely mindenki életét meg fogja változtatni. Földet éréskor egy hihetetlen világ tárul eléjük, melynek szépsége elragadó, ugyanakkor baljós is. A fiatalok még cipelik a múlt terhét, és félelem tépázza a szívüket, de harcolniuk kell a túlélésért. Ebben a kiélezett helyzetben az érzelmek is felfokozódnak: barátságok alakulnak, szerelmek szövődnek, és riválisok kerülnek szembe, miközben lassan kezdik kialakítani saját szabályaikat. Sosem akartak hősök lenni, mégis valószínűleg ők az emberiség utolsó reményei.
„Sötét és magával ragadó. Lebilincselő
elegye egy disztópikus világnak, egy
izgalmas cselekménynek és rejtélyes
karaktereknek.”
Booklist
„Ritkán érzem azt, hogy a tévében látott
történetet felülmúlja a könyvváltozata.
Először alig akartam belekezdeni az
olvasásba, most pedig jobban várom
a következő kötetet, mint a következő
epizódot!”
Goodreads
„Minden lapon újabb és újabb rejtélyekbe
botlik az olvasó, melyek nem hagyják
nyugodni, amíg az utolsó lapig nem jut.
Beleszerettem a szereplőkbe, és addig
nem tudtam letenni a könyvet, amíg ki
nem derült, mi történik velük.”
Amazon
„Gyorsan beszippant ez a világ: a romos
Földön küzdő tinédzserekről, akik egy
új társadalmat építenek fel, miközben
szembenéznek vágyaikkal és egymás
iránti érzelmeikkel.”
Publishers Weekly
„Hol az egyik, hol a másik szereplőben
ismertem magamra: minden küzdelmük,
a vágyaik és a problémáik közel álltak
hozzám. Hétköznapi fiatalok egy nem
hétköznapi szituációban.”
The Bulletin

Véleményem:

A Visszatérők sorozat az egyik kedvencem mind közül, és kíváncsi voltam, mennyi pluszt adhat a könyv. Nos, számomra Bellamy és Octavia kapcsolata itt sokkal érzékletesebb volt, és a könyvben összejött a Bellark, amire sokan vágytak a sorozatot illetően. Glass szemszöge is érdekes volt, ugyan őt nem tudtam elhelyezni a sorozatban, és először azt hittem, hogy Ravent nevezték át.
Ami szintén meglepett, hogy mennyien nem kedvelik ezt a könyvet, pedig szerintem zseniális. Ebben közrejátszik persze a személyes ízlésem is, valamint a Bellamy iránti elvakult szerelmem, de ha megvizsgáljuk egy kicsit alaposabban a könyvet, baromi nagy felfedezések derülnek ki.
Például: Retrospektív szerkezet! A visszatekintések sok könyvben rosszul sülnek el, itt viszont volt konkrét funkciójuk. Megismertük a nézőpontkaraktereket, valamint a társadalmi helyzetet és a berendezkedést az űrben. Szóval a múlt színei leginkább a 100-ak által elhagyott világról szólt, míg a jelen a földi életet mutatta be. A végén pedig összeállt az egész, és egy nagyon részletes, alaposan kidolgozott regényt kaptam. Nekem ez zseniális volt, nem tudom, ki hogy van vele.
A megfogalmazást is egyedinek találtam. Szeretnék én ilyen jól írni, ahogy az író :D Szóval nekem semmi bajom nem volt vele. A nyelvi korrektor még egyszer átfuthatta volna ugyan a magyar szöveget, de emberek vagyunk, tévedünk.
Sokan óvakodnak egyszerre kettőnél több nézőponttal dolgozni, mert könnyen érthetetlen maszlag lehet a szövegből, én mégis úgy gondolom, Kass zseniálisan megoldotta ezt az akadályt is. Az információadagolásnál látszott, mennyire felkészült az író, én nagyon odafigyelt arra, hogy minőségi munkát adjon ki a keze közül.
Talán sokaknak nem jött be, mert kicsit másról szólt, mint a sorozat, de nekem pont ez a másság kellett ahhoz, hogy el tudjam különíteni a kettőt. Öt csillagnál kevesebbet nem is adhatnék erre a könyvre!


2018. június 18., hétfő

Sárközi Erika a 2017/18-as Aranymosás irodalmi válogató egyik felfedezett tehetsége :)
Nagyon köszönöm az interjút, kedves Nilla, és várjuk a regényedet <3

1. A Nordlys című műveddel az Aranymosáson Rakéta Projektbe kerültél. Mit éreztél, és hogyan reagáltad le, amikor megtudtad a jó hírt?


Elnevettem magam. Elég stresszes hónapokon vagyunk túl, mindig volt miért izgulni, így hát amikor legelőször végigfutottam az eredményt, egyszerűen csak felnevettem. Az első gondolatom pedig az volt, hogy de jó, a két kedvenc válogatós regényem is bekerült!

2. Mikor kezdtél el írni, és hogyan alakultak az írói éveid egészen mostanáig? Miket írtál, melyik művedet szeretted eddig a legjobban, melyiket volt a legnehezebb megírni, és miért?

 

Pontosan nem tudom, de már tiniként, tizenegy-két évesen is „írtam, utána leálltam vele, és amikor berobbant az Alkonyat, akkor kezdtem újra, akkor tizenöt voltam. Azóta vannak kisebb-nagyobb kihagyások, de az írás olyasmi, amihez mindig visszatérek.
Az elején csak fanfictiönöket írtam, utána tértem rá a saját történetekre, főleg realista YA-ra és NA-ra. Néha írtam (írok) fantasyt is, de még nem mertem komolyabban erre a terepre merészkedni. Mindig attól tartok, hogy nem sikerül megugranom a szintet.
Mindegyik írásomat szeretem. 😊 A hibáik ellenére. Ezért nem tudok kedvencet választani sem, mindig aktuális kedvencem van az, amelyiken dolgozom.
 

3. Honnan jött a Nordlys ötlete, és mi vitt előre a megírása felé?

 
Ó, ez nagyon érdekes sztori. Van egy videó az egyik kedvenc sorozatomból összevágva, megszerkesztve a YouTube-on. Pár éve találtam rá, megnéztem úgy százszor, és csak arra tudtam gondolni, hogy: nekem ezt meg kell írnom! Megírtam. 😊 Akkor elég hamar, lendületből, és félre is raktam három évre. Majd jött egy írósulis feladat, ahol egy saját szöveget kellett elemezni, és én a Nordlysból választottam hozzá egy fejezetet. Akkor jött a sokk, hogy milyen rossz a szöveg maga! Gondolhatod.
Úgyhogy álmodtam egy nagyot, és új erőre kapva újra írtam az egészet az utolsó betűig a tavalyi Nano alatt.
 

4. Hallottam, ismered a skandináv vidéket. Mesélsz egy kicsit az ottani életről?

 
Igen, mondhatni, beolvadtam. 😊
Itt más az emberek ritmusa, mint otthon. Ez volt az egyik legelső dolog, ami feltűnt. Hogy nem kapkodnak, nem sietnek, ráérősek, nyugisak. És sok halat meg tengeri herkentyűt esznek 😊Nagyon hosszú a tél és rövid a nyár, de itt, ahol én élek, este tizenegyig világos van, és a tenger lenyűgöző. Az illata, a hangja, a hűvös homok a talpam alatt Megszerettem.

5. Mik a terveid a jövőre nézve?

Szeretnék jó regényeket írni. Sokat utazni. Szeretném szabad szemmel látni az északi fényt.
 

6. Ki a kedvenc szereplőd a Nordlys című regényedből? Miért?

 

Ez egy nehéz kérdés. Természetesen mindenkit szeretek, de azt hiszem, hogy Rev áll hozzám a legközelebb. Mert annyira törékeny és valahogy mégis, átvészel mindent. Nagyon szeretem a fejlődését, ahogy megnyílik, és elfogadja a dolgokat, amiket az élet kínál neki, legyenek kellemesek vagy kellemetlenek.
 

7. Folytatásos a történet, vagy csak egy kötetet tervezel? És mit írsz legközelebb?

 

Ez egy önálló történet, nincs tervben folytatás. Viszont a következő történet, amin dolgozom, egy trilógia első darabjának készül. Igaz, hogy a részek nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz, de lesz egy keretük. Az is realista lesz, NA, magyar, csipetnyi sporttal és szerelemmel 😊
 

8. Mit tanácsolnál azoknak, akik hozzád hasonlóan írók szeretnének lenni?

 

Azt, hogy írjanak. Írjanak sokat, és fejlődjenek még többet. Ez egy soha véget nem érő folyamat, és nagyon nehéz, de amikor majd visszatekintenek a korábbi munkájukra, érezni fogják, hogy megérte.
 

9. Mi inspirált a Nordlys megírásában?

 

Azt hiszem, mialatt írtam, végig zenét hallgattam. Ez befolyásolta az én hangulatomat meg a regényét is.
És ha azt a bizonyos videót nem néztem meg újra százhúszszor, akkor egyszer sem 😊
 

10. Mit jelent neked a regényed? Mennyi munka volt benne, kik segítettek, és milyen érzés volt befejezni a kéziratot?

 

Imádom ezt a regényt. Egy kedves barátnőm szokta mondani, hogy szinte szerelemmel beszélek róla. És ez igaz is. Fellángolásból írtam, és annyira a szívemhez nőtt, mind a kétszer írás közben, hogy ma már elképzelni sem tudom magam nélküle.
A munkáról annyit, hogy kétszer kellett megírnom, és most fogom harmadszorra darabokra szedni, hogy aztán összerakhassam újra.
A barátaim és az írósuli rengeteget segítettek, nélkülük nehéz lett volna túljutni a döccenőkön és azok ellenére mégis folytatni.
A befejezésről csak annyit, hogy nem ez volt az első regényem, aminek kitetettem a pontot a végére, így nem volt fura vagy szokatlan érzés. Megnyugodtam inkább, hogy hú, végre, sikerült befejezni, és most jöhet a munka többi része.
 

11. Mennyit segített az írósuli elérni a célodat?

 
Rengeteget. 😊 Egyrészt, ha nincs ez a lehetőség, valószínűleg nem, vagy csak később tanulok írástechnikát, nem fejlődöm, nem tudok továbblépni, vagy csak nagyon sokára, és nem jutok el addig sem, hogy működőképesnek ítéljem egy-egy regényem.
Írtam sokat az írósuli előtt, de éreztem, hogy valami nem működik, nem jó, csak egyedül nem tudtam rájönni, hol a hiba.
 

12. Van olyan író, aki a példaképed?

 
Van. Imádom Sarah Dessent <3
 

13. Gyerekként gondoltad volna, hogy egyszer eljutsz idáig?


 Nem. Gyerekként nem igazán érdekelt az írás, tiniként pedig csak reméltem, de nem igazán bíztam benne.
 

14. Hogyan tekintesz az írásra (kihívás, szórakozás, stb.)?

 

Kalandként, ahol legtöbbször vért izzad az ember :D
 

15. Vannak további írós terveid?

 

Vannak, igen, remélem, hogy hamarosan mesélhetek róluk bővebben.
 

16. Mennyire volt nehéz számodra megtanulni az írást?

 

Az eddig megtett útnak volt része, amelyik könnyebben ment, és volt, amitől még ma is szorongok, ha eszembe jut :D Ez teljesen egyéni, hogy kinek mi a preferenciája, ki miben erős. De a tanulás egy konstans állapot, és én még ma sem tekintetek úgy magamra, hogy tudok írni. Nem is igazán tudom, hol húzódnak ezek a határok.