2019. július 4., csütörtök

Halihó! Ezúttal egy nagyon különleges vendéggel készítettem írós interjút, aki nem más, mint

DEMI KIRSCHNER

Pontosan. Ha hallottatok már Jana Robinsról, nem kell magyaráznom, de ha netán csak most ismerkedtek az íróval, linkelem a könyvei elérhetőségét --->>>KATT

Szóval ennek a bejegyzésnek a témája az, hogy az írásról álmodók hogyan képzelik el a professzionális, kiadóknál publikáló írók életet... és hogy az milyen a valóságban :D

Kezdjük is:



____________

1. Elképzelés: Ha az író megírja egyszer a regényét, soha többet nem kell foglalkoznia vele, mert "majd a kiadó a kedvére formálja". Igaz ez a valóságban? Miért?


Nem. :D És ennyivel le is rendezhetnénk a dolgot, de érdemes kicsit jobban szemügyre venni a kérdést. Az író miután befejezi a kéziratát, és a kiadó lecsap rá, nos onnan egy legalább akkora munka kezdődik, mint maga a regény megírása. Egy kiadónak ugyanaz az érdeke, mint magának az írónak: a lehető legjobb formában az olvasók elé tárni a történetet, és ennek elengedhetetlen része a szerkesztés. Ez nem egy mumus, amitől rettegni kell, vagy épp teljes mértékben elzárkózni, hanem megérteni, hogy a szerkesztő értünk, a kéziratért dolgozik, és nem azért, mert fikszációja van, hogy minden író önbizalmát le kell gyalulni azzal, hogy tele teszi a szövegét piros javításokkal.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az írónak azontúl, hogy miután végzett a történet „monitorra vetésével” már nem kell javítani a kész szövegen. Ez hatalmas tévedés. Nagyon sok munka van minden kézirattal, míg az olvasók elé kerülhet.




2. Elképzelés: Ha az ember bekerül egy kiadóhoz, utána mindent ki fognak adni tőle, mert már van neve. Igaz ez a valóságban? Miért?


 Nem is értem, hogy ez a gondolat miért tudott megragadni bárhol. Az író dolga nem annyiból áll mindössze, hogy leírja a gondolatait, és ha egyszer kiadta egy kiadó, akkor ez bármire garancia a továbbiakban. Az író feladatai közé tartozik az is, hogy fejlődik, és képes megújulni. Amennyiben ez nem történik meg, akkor miért lenne egy kiadónak érdeke, hogy újra meg újra kiadjanak az írótól újabb regényeket? Egyébként mit jelent ez a kifejezés, hogy már van neve? Egy regénnyel ezt ritkán lehet elérni (kivételek mindig vannak), ahhoz azért sokkal több kell, mint egy kiadott regény. Tekintve, hogy még rutinosnak sem mondható egy első könyves író. 😊





3. Elképzelés: Ha valaki igent kap a kiadótól, a marketinget nyugodtan rájuk bízhatja. Igaz ez a valóságban? Miért?


Egy részét persze rájuk bízhatja, hiszen a legtöbb kiadónak van Facebook oldala, és egyéb social media felülete, illetve anyagi forrása, hogy, ezeken keresztül nagyobb olvasóközönséget szólítson meg. A mai világban viszont igenis az írónak is működtetnie kell a saját marketingjét. Egyrészt ezzel segíti a nevének megismerését, másrészt az olvasók többsége igényli is, hogy ismerje a magyar írókat. Fontos számukra, hogy kapcsolatban legyenek az íróval, beszélgessenek, kicsit beleláthassanak a munkafolyamatokba egészen a kezdetektől. Ráadásul ez az írónak is nagyon sokat tud segíteni, átlendítheti a nehezebb pontokon.





4. Elképzelés: Csak az első könyvet nehéz megírni. Utána már a profi írókhoz méltóan könnyen jön. Igaz ez?


Bár igaz lenne :D Hidd el a profi íróknak is vannak nehézségei. A magam részéről, mint két könyves író elmondhatom, hogy a második kötet is megizzasztott, a harmadikról ne is beszéljünk. Nem hiszem, hogy van olyan, hogy csak úgy kisiklik a történet az ujjainkból és nem kell utána semmit tenni vele, mert olyan elképesztően zseniális, hogy akár havonta lehet új regényt írni. Minden történetnek megvannak a maga nehézségei, ez hozzátartozik az „írósághoz”.


5. Elképzelés: A szerkesztés során ízekre cincálják a kéziratokat. Igaz ez?


Ha kell, akkor igen. A szerkesztés az a munkafolyamat, ahol egy külső, hozzáértő szem fogja és szépen sorban jelzi, hogy hol vannak a problémák. Legyen az dramaturgiai instabilitás, leírások hiánya, vagy épp ritkítása, karakterek motivációja stb. A cél az, hogy a történet a lehető legjobb formában kerüljön az olvasók elé. Ha ehhez az kell, hogy ízekre cincálják bizonyos részeit, akkor bizony ez meg fog történni.



6. Elképzelés: Ha az embernek megjelenik a könyve, rajongók ezrei akarnak majd találkozni a szerzővel és dedikáltatni. Igaz ez?


Szép lenne, ha ez már az első könyvnél így lenne. 😊 Ha a szerző ügyes volt, és a marketinggel megtámogatta a könyvét, akkor biztosan lesznek érdeklődők már a könyvbemutató napján, de ez egy hosszú folyamat, és nem szabad türelmetlennek lenni.



7. Elképzelés: Ha valaki a saját nevén jelentet meg könyvet, a rokonok, ismerősök tisztelni, bálványozni fogják az írót. Igaz?


Hát ez családtól/ismerősöktől függ :D Engem hatalmas szeretettel vesznek körül a családom tagjai, a barátaim, sőt még a főnököm is, pedig álnéven írok. Várják a következő történetet, biztatnak, velem vannak, ha elakadok, vagy rossz ha kedvem, de egyáltalán nem bálványoznak :D Nem hiszem, hogy az bármi jóra is vezetne, mert rossz én-képet alakít ki, és nem arra sarkall, hogy fejlődjek. Hallottam azonban olyan családról is, akik kifejezetten rosszul fogadták, mikor kiderült valakiről, hogy ír. Ez nagyon változó.

Az, hogy saját néven vagy álnéven publikál valaki nem befolyásolja a környezet véleményét. Kérdés, hogy utóbbi esetében eláruljuk, hogy kit is rejt az a bizonyos név.



8. Elképzelés: Ha valakinek megjelent könyve, mindig élvezet újra olvasni a saját alkotását, mert valami maradandót és nagyszerűt alkotott. Tényleg így van?


Ha engem kérdezel, akkor minden olvasásnál, amit a folytatásokhoz szükséges megtennem, a javítanivalót látom, de már ugye nem lehet :D Nem tartom egészségesnek, ha valaki úgy gondolja, hogy valami igen maradandót alkotott, mert annak a lelkében kihunyt a fejlődés iránti vágy… 

9. Elképzelés: Ha valakinek jelent meg könyve, utána már nem kell bétáztatnia, mielőtt szerkesztőhöz küldené a regényét. Igaz ez?


Hülyeség :D Így egyszerűen. Bővebben, naná, hogy kell valaki, aki elolvassa, és segít az orbitális logikátlanságokat kigyomlálni. Szerencsére több olyan írót ismerek, akik nagyon régóta publikálnak, de még ők sem gondolják magukról, hogy tévedhetetlenek, és nekik aztán nincs szükségük arra, hogy valaki elolvassa a történetüket, mielőtt a kiadóhoz elküldik, és ott beosztják egy szerkesztőhöz. :D

2019. április 7., vasárnap


1. Szoktál írás közben teázni? Miért?Milyet?

Két véglet van, amikor teához nyúlok: nagy forróságban imádom a jeges, fekete teát (Earl Gray), mert hűsít és isteni íze van jó citromosan. A másik eset, amikor hazaérek egy fagyos nap végén, odakinn havazik vagy esik, én meg finom forró fahéjas-almás vagy szilvás teát szürcsölök.


2. Bemész egy teaházba, a tea gőzölög az asztalon, miközben épp az új történeteden dolgozol. A vendégek megkérdezik, miről szól a műved. Mit felelsz nekik?

Egy sérült lány és egy sérült, haragos férfi szerelméről. Maffiáról és bűnszervezetről. Bosszúról és megbocsájtásról.

3. Az aktuális írásod főszereplője milyen teát inna? (Ha nem szeretné, miért?)

Az aktuális írásom főszereplője Piper és Josiah. Piper túlságosan izzó személyiség, gyakran nincs türelme teázni, ám amikor mégis, az indiai chai teát választja, mert imádja az indiai fűszerezésű ételeket és italokat. Josiah ezért is becézi őt chillinek. J  Josiah viszont maga a megtestesült türelem, ő mégis inkább whiskey-s típus. Ebben a történetben az egyetlen, aki ténylegesen teázik, mindamellett, hogy pipázik, Sophia nagyi. Ő igyekszik minden nap elfogyasztani bármilyen roiboos teát angolosan tejjel, cukor nélkül.

4. És a főgonosz milyet inna?

Ebben a történetben két főgonosz adatott. Reményeim szerint sósavat kortyolgatnának. Amennyiben teára adnák a fejüket, mindenképp a füstös ízű Lapsang souchong lenne a csészéjükben. Egyszer kipróbáltam, ez a teafajta nekem nem ízlett, így örömmel a gonoszaimnak adományoznám.

5. Ha a történeted tea lenne, milyen fantázianevet adnál neki és milyen fajta lenne (pl. gyümölcs, fekete stb.)?

Ez a történet mindenképp gyógytea lenne, mert a karakterek végig egy gyógyulási folyamatban vesznek részt, ezáltal talán segítik az olvasót is a rejtett üzenetekkel. A neve: Kitartó türelem

2019. március 24., vasárnap



1. Szoktál írás közben teázni? Miért? Milyet?

Igen, előfordul, hogy teát iszom írás közben, és ez legtöbbször fekete tea citrommal és vagy édesítővel, vagy mézzel. Egy bögrében idekészítem a számítógépasztalra, és időnként belekortyolok, egyfelől, hogy bevigyek a szervezetembe egy kis folyadékot, másfelől, mert a tea segít, hogy felfrissüljön az agyam. Télen meleg teát iszom, nyáron lehűtött teát. Az egyszerű, megszokott ízeket kedvelem, például a citromosat, bár mostanában nagyon bejön a trópusi gyümölcsös ízesítésű fekete tea is.

2. Bemész egy teaházba, a tea gőzölög az asztalon, miközben épp az új történeteden dolgozol. A vendégek megkérdezik, miről szól a műved. Mit felelsz nekik?

Sosem írok teaházban, sem sehol máshol nyílt terepen. Csak és kizárólag itthon, a gépem előtt, mert kint túl sok az inger (emberek, zajok), ami eltereli a figyelmemet. Itthon tudok csak igazán belemerülni az írásba.
Viszont, ha csak úgy teázom egy teaházban írás nélkül, valaki felismer, odajön, és az új történetemről érdeklődik, akkor elmondom, hogy többön is dolgozom egyszerre. Egy fantasyn, ami egy félóriásról szól, aki beleszeret egy emberlányba, és fordulatos és veszélyes kalandokon kell keresztülmennie, hogy elnyerje a szerelemre a lehetőséget. A másik egy romantikus történet egy egyszerű, átlagos férfiról és egy egyszerű, átlagos nőről, amit próbálok mégis izgalmasan megírni. A harmadik pedig egy sci-fi, ami lényegében azt a filozófiai kérdést boncolgatja, hogy kik is vagyunk, miért élünk, mi a létezésünk célja…

3. Az aktuális írásod főszereplője milyen teát inna? (Ha nem szeretné, miért?)

Querwik, a félóriásom nem inna egyáltalán teát. Nem azért, mert ne ízlene neki, hanem azért, mert ő csak egy egyszerű kovács nevelt fia, és nem jutnak hozzá olyan egzotikus dolgokhoz, mint a tea. Márk és Zita, a romantikus regényem főszereplői imádják a teákat, és sokszor járnak a kedvenc teaházukba. Mindenféle teát kipróbálnak, amihez csak hozzájutnak, de Zita kedvence a citrusos jeges tea a meleg nyári napokon, Márké pedig az erdei gyümölcsös, fahéjas, forró tea téli napokon. Leanie, a sci-fim főszereplője pedig azt az őszibarack ízesítésű teát szereti a legjobban, amit a nevelőapja készít neki, valahányszor esik odakint az eső.

4. És a főgonosz milyet inna?

A fantasymben, Danash hercegnő rózsateát inna mindenféle ízesítés nélkül. A teát a kertje különleges rózsáiból készíti saját maga, hogy ne mérgezhessék meg. A romantikus sztorimban nincsen főgonosz, úgyhogy marad még a sci-fi, amelynek a főgonosza bizonyos okokból nem iszik egyáltalán teát.

5. Ha a történeted tea lenne, milyen fantázianevet adnál neki és milyen fajta lenne (pl. gyümölcs, fekete stb.)?

A romantikus regényem teaneve Csillagfényes éjszaka lenne, mert az olyan kellemes, bensőséges, szerelmes hangulatú, és azt hiszem, narancs-hibiszkusz-áfonya ízesítésű gyümölcstea egy kis fahéjjal, olyan karácsony hangulatú, amilyet az ember egy hideg éjszakán, a paplan alá bújva kortyolgat (jobb esetben a kedvesével).
A fantasym teaneve Keserédes csók lenne, mert Querwik szerelme egyszerre fájdalmas és csodálatos. Fekete tea, narancshéjjal, gyömbérrel ízesítve, hogy kicsit kesernyés, csípős legyen, de lenne benne méz és vaníliadarabok is, hogy kicsit tompítson a tea ízén.
A sci-fim teaneve Kozmikus őrület lenne, mert a főszereplőim először tiszta őrültnek hiszik magukat, amikor elkezdik meglátni az igazságot. Ez egy japán zöld tea vermuttal és rummal megbolondítva, cukorsziruppal édesítve.



1. Szoktál írás közben teázni? Miért? Milyet?

Igen, főleg hűvösebb időben, mert jól esik a meleg csészét szorongatni. Számomra a tea ugyan olyan koffein forrás mint, a kávé, ezért általában azért iszom, hogy élénkebb legyek. A teában lévő koffein jobban hat rám és hosszabb ideig tart, mintha kávét innék. A tea egyetlen hátránya, hogy forrón nem tudom meginni, és mindig türelmetlen vagyok, mire kihűl. Nagyon szeretem a dobozos teafüveket, és van hozzá többféle teázós készletem is. Az angol vagy skót teák a kedvenceim, a citrusos-fűszeres gyümölcs teák is jöhetnek, viszont a zöld teát csak akkor iszom meg, ha muszáj.

2. Bemész egy teaházba, a tea gőzölög az asztalon, miközben épp az új történeteden dolgozol. A vendégek megkérdezik, miről szól a műved. Mit felelsz nekik?

Biztos meglepődnek, hogy meleg teát iszogatom, miközben a történetem az augusztusi melegben játszódik és vizitúrázó fiatalok kalandjairól szól.

3. Az aktuális írásod főszereplője milyen teát inna? (Ha nem szeretné, miért?)

A főszereplőm skót reggeli teát inna, ha hozzájuthatna, de az ő korában a legjobb minőség, amit elérhet az a filteres Ceylon tea volt, citrompótló tablettával. De lehet, hogy volt már Lipton is, majd utána nézek.


4. És a főgonosz milyet inna?

A főgonosz határozottan orosz fekete teát inna, valószínűleg szamovárból.

5. Ha a történeted tea lenne, milyen fantázianevet adnál neki és milyen fajta lenne (pl. gyümölcs, fekete stb.)?

A fantázia neve talán „Nyári kaland” lenne, és egy harmonikus, de markáns fekete tea lenne, egy kis édeskés, napsütéses, természetes gyümölcs ízzel.

2019. március 23., szombat




1. Szoktál írás közben teázni? Miért? Milyet?

Főleg hideg időben érzek vonzódást a meleg italok, így a tea iránt is, írás közben jólesik megmelengetni a kezemet a bögrével, és a teázás kiváló alkalmat nyújt néha meg-megállni munka közben, elmélázgatni, kinézni az ablakon. A legemlékezetesebb egybefüggő teázós-írós időszakom azonban akkorra tehető, mikor a szakdolgozataimat írtam. Alaposan megcsapoltam a család szálastea-készletét, különösen a bergamottos fekete teás dobozra jártam rá. Olyan erős tea volt, hogy még hajnalban is pörögtem tőle, de elkészültek a nagy művek. Mostanság inkább filteres teákkal próbálkozom, és a mindenféle ízesítés nélküli zöld teát részesítem előnyben.

2. Bemész egy teaházba, a tea gőzölög az asztalon, miközben épp az új történeteden dolgozol. A vendégek megkérdezik, miről szól a műved. Mit felelsz nekik?

Bár tudnám. De ha van egy jó sztorijuk, szívesen meghallgatom! Imádom a történeteket! :D

3. Az aktuális írásod főszereplője milyen teát inna? (Ha nem szeretné, miért?)

Szerintem szeretné. És amilyen kócolt agyú, biztos valami eszelős kombinációt részesítene előnyben, ami olyan ízkavalkádot nyújt, hogy menten beindulnak tőle a művészi hajlamai.

4. És a főgonosz milyet inna?

Olyan erőset, amiben még a kanál is megáll. Biztos volna gyomra az ilyesmihez.

5. Ha a történeted tea lenne, milyen fantázianevet adnál neki és milyen fajta lenne (pl. gyümölcs, fekete stb.)?

Skandináv éjszaka. Vagy Norvég erdő. Fekete tea lenne jó sok áfonyával, erdei gyümölcsökkel és némi csendes, békés, befelé forduló titokzatossággal. A minimalizmus jegyében.



1. Szoktál írás közben kávézni? Miért? Milyet?

Nem szoktam, mert este tudok csak írni, és olyankor már nem iszom.

2. Bemész egy kávézóba, a kávé gőzölög az asztalon, miközben épp az új történeteden dolgozol. A vendégek megkérdezik, miről szól a műved. Mit felelsz nekik?

Attól függ, épp milyen fázisban van a történet. Ha még az elején járok, akkor megmondom, hogy egyelőre alakulóban van a regény. Ha már körvonalazódott a dolog, és igencsak benne járok a sztoriban, akkor vázolom pár mondatban a lényeget.
Jelenleg két regényen is dolgozom, és mindkettő eléggé gyerekcipőben jár, szóval jelen pillanatban az első verzió érvényes.

3.Az aktuális írásod főszereplője milyen kávét inna? (Ha nem szeretné, miért?)

Az egyik sztori főhőse – 23 éves tetováló srác – feketén, erősen és kevés cukorral issza a kávét. A másik főhősöm nem kávézik.

4. És a főgonoszmilyet inna?

Nem szoktam főgonoszokról írni, nálam ilyen nincs J

5. Ha a történeted kávé lenne, milyen fantázianevet adnál neki és milyen fajta lenne (pl. koffeinmentes, hosszú kávé stb.)?

Az egyik mindenképp erős fekete, amilyet a főhős is iszik. Legyen mondjuk „Fekete tinta”, ha már tetovál a főhős.
A másik inkább csak forró csoki, vagy egy könnyű, enyhe jegeskávé lehetne, cseppnyi karamellás ízesítéssel és „Édes álom” névvel.



1. Szoktál írás közben kávézni? Miért? Milyet?

Igen, szoktam. Ha túl sok bennem a gondolat vagy épp picit elakadok, nagyon jólesik az a pár perc nyugalom, amikor odakint rágyújtok és elkortyolgatom a kávét. Általában instant kávét iszom – gyorsan készen van és a célnak megfelel –, kevés tejjel és mézzel vagy cukorral.

2. Bemész egy kávézóba, a kávé gőzölög az asztalon, miközben épp az új történeteden dolgozol. A vendégek megkérdezik, miről szól a műved. Mit felelsz nekik?

Mivel általában nem vagyok túl szószátyár, ha az épp készülő történetemről kérdeznek, csak annyit mondanék, hogy a szerelemről, az álmokról, egy lányról, aki keresi önmagát és egy férfiról, aki már nem keres és nem is vár semmit.

3. Az aktuális írásod főszereplője milyen kávét inna? (Ha nem szeretné, miért?)

A női főszereplőm csak reggel kávézik, inkább teás. Mivel a szüleivel él, általában azt issza, amit a szülei is, cukorral és sok tejjel, néha még tejszínhabot is nyom rá.

A férfi főszereplőm feketén issza a kávét, olyan fajtát, aminek karakteres, erőteljes íze van.

4. És a főgonosz milyet inna?

Nincs főgonosz a történetemben. :)

5.  Ha a történeted kávé lenne, milyen fantázianevet adnál neki és milyen fajta lenne (pl. koffeinmentes, hosszú kávé stb.)?

A Másik valóság nevet adnám neki, és gazdag aromájú, erős kávé lenne, mézzel ízesítve.

2019. március 21., csütörtök



1. Szoktál írás közben kávézni? Miért? Milyet?

Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy a kávé az üzemanyagom. Nem tudok nélküle élni :D Ha lehetne biztos, hogy vénásan tölteném magamba, de akkor elmaradna a rituálé, amivel az egész még különlegesebb lesz.
Írás közben is szoktam inni, sőt anélkül hozzá sem kezdek, hogy ne legyen előttem egy bögre kávé. Mindig, minden körülmények között tejeskávét iszom és mivel nem akarok idő előtt elhalálozni szívrohamban, ritkán iszom főzött kávét. A Nescafé is ugyanúgy megfelel a célnak. Nagy bögrében, két kanál barna cukorral, sok-sok tejjel.

2. Bemész egy kávézóba, a kávé gőzölög az asztalon, miközben épp az új történeteden dolgozol. A vendégek megkérdezik, miről szól a műved. Mit felelsz nekik?

Ha valaki megkérdezné azt mondanám, hogy régi tartozásomat rovom le, amivel leginkább magamnak lógok. Vannak történetek, amikkel saját magunkat értjük meg jobban, feldolgozunk fájdalmakat, segítenek tisztábban látni a döntéseink következményeit. Egyszerűen túl tudunk lépni dolgokon. – Ez most rémesen titokzatosnak hangzott, de ha elkészül minden ki fog derülni. 😊 Ígérem.

3. Az aktuális írásod főszereplője milyen kávét inna? (Ha nem szeretné, miért?)

Aktuális szereplőm annyira angol, hogy szerintem vér helyett is tea folyik az ereibe, de közben meg kíváncsi, szóval egészen biztosan kipróbálná a kávét. Szerintem a presszókávét választaná sok-sok tejszínhabbal.

4. És a főgonosz milyet inna?

Dupla kávét, tisztán, cukor nélkül, méregerősen. Jellemző rá, hogy maga is szereti a mérgeket.

5.  Ha a történeted kávé lenne, milyen fantázianevet adnál neki és milyen fajta lenne (pl. koffeinmentes, hosszú kávé stb.)?

Capuccino lenne, mert az édes hab alatt ott van a keserű kávéíz, ami a realitás. Ennek ellensúlyozására külső forrásból kell még több édességet, cukor formájában belejuttatni, hogy egységes egésszé kavarodjon össze.





1. Szoktál írás közben kávézni? Miért? Milyet?

Állandóan szoktam kávét inni, szóval írás közben is. Elvileg napi négy kávét engedélyeztem magamnak. Ez gyakorlatban néha nem így alakul. A hosszúkávé és a cappuccino váltakozik az életemben, írás közben inkább a hosszú szokott nyerni. És hogy mindezt miért? Mert menthetetlenül szeretem az ízét.

2. Bemész egy kávézóba, a kávé gőzölög az asztalon, miközben épp az új történeteden dolgozol. A vendégek megkérdezik, miről szól a műved. Mit felelsz nekik?

Ó, ilyenkor mindig megpróbálom elkenni a válaszadást, mert féltékenyen őrzöm a témát és a sztorit, amíg nem közeledünk a szerkesztéshez. De hát, ha már így megkérdeztétek, a történet, amit írok, arról szól, hogy mindenki megérdemli a szerelmet, és ha megtaláltad azt, akit szeretsz, érdemes küzdeni érte. Meg, hogy senki sem mondhatja meg, hogy egyik szerelem többet ér vagy „normálisabb”, mint a másik. A szerelem szerelem és kész. Jár neked. Harcolj érte. (Hú, lehet, hogy kiáltványt írok?)

3. Az aktuális írásod főszereplője milyen kávét inna? (Ha nem szeretné, miért?)

Jó, oké, vallomás következik: ebben a történetben nincs kávé. Egyáltalán. Ez elég durván hangzik, tudom. Mindenesetre a szereplők teákat isznak, de én most elképzelem, hogy ha egy olyan világban élnének, amelyikben lenne kávé, mit választanának.
Képzeletbeli rendelésünk:
– egy filterkávé (hosszú, kiváló minőség, gyümölcsös ízek, kényelmesen kortyolgatható olvasás, tanulás közben);
– egy tejes-habos kávécsoda akár valamilyen ízesítéssel, nem gond, ha drága (édes, könnyű, olyan kényeztetés, amiben régen volt része az illetőnek, pedig vágyik rá);
– egy eszpresszó (testes, emlékezetes, erős az íze, és néha egyetlen korty megdobogtatja a szíved, aztán azonnal akarsz belőle még egyet, pedig tudod, hogy nem lenne szabad)

4. És a főgonosz milyet inna?

Ha lenne kávé, szerintem állandóan rájárna. Hosszúkávét inna ő is, azt a fajtát, amit sokszor látunk amerikai filmekben, tudod, ami nagyobb, átlátszó kannába fő le, és látszólag sosem fogy ki. Ő egy fegyelmezett ember, szóval szépen odafigyelne arra, hogy tényleg ne fogyjon ki. Amúgy ő igen sokat dolgozik, szóval kell is neki a kávéutánpótlás, na.

5.  Ha a történeted kávé lenne, milyen fantázianevet adnál neki és milyen fajta lenne (pl. koffeinmentes, hosszú kávé stb.)?

Egzotikus, fűszeres, sűrű kávé, amit kortyonként érdemes fogyasztani, hogy minden ízét kiérezd.


1. Szoktál írás közben kávézni? Miért? Milyet?

Szoktam. Sőt, én nem is írás közben kávézom, hanem kávézás közben írok!
Ciki, nem ciki, de nem vagyok valami nagy ínyenc, kifejezetten a mennyiségre utazom, szóval ami épp van. Szeretem a sok kicsi presszó kávét, vagy a tejeskávét, amit víz helyett kortyolgatok (urizálósabb  nevén latte) vagy a béna amerikai higított kávét.

2. Bemész egy kávézóba, a kávé gőzölög az asztalon, miközben épp az új történeteden dolgozol. A vendégek megkérdezik, miről szól a műved. Mit felelsz nekik?

Mármint másnak az asztalán gőzölög a kávé? Ha így van, addig nem válaszolok, amíg nem kapok én is egy olyat. Ha megkaptam, elmondom, hogy korunk egyik legnagyobb népbetegségéről, a magányról. Meg arról, hogyan hajlítsuk meg a valóságot úgy, mint egy kiskanalat.

3. Az aktuális írásod főszereplője milyen kávét inna? (Ha nem szeretné, miért?)

A főszereplőm alapvetőleg egy nagyon magányos és szeretethiányos nő, aki egyedül él és nem igazán érdekli a luxus vagy a minőség, sem az új dolgok. Így valószínűleg a jó öreg kotyogósból issza a kávét, erősen, max egy cukorral.

4. És a főgonosz milyet inna?

Nincsen főgonoszom, inkább emberinek mondanám őket. Időnként gonoszak vagy irigyek, de van, hogy viccesek és imádnivalóak. Mondjuk véletlenül azt pont tudom, hogy a főszereplővel konfliktusban lévő úr az erős kávét szereti.

5. Ha a történeted kávé lenne, milyen fantázianevet adnál neki és milyen fajta lenne (pl. koffeinmentes, hosszú kávé stb.)?

Ó, ez jó kérdés! Általában képtelen vagyok féltégla vastagságú történeteket írni, a pörgős és rövid az én asztalom, ezért biztosan egy erős presszó lenne. És a fantázianeve? Hm…mondjuk a SOLO.

2019. március 20., szerda


1. Szoktál írás közben kávézni? Miért? Milyet?

Igazából két okból kávézom. Szükségből és élvezetből. Egyet rögtön felébredés után iszok, ez jó erős, nincs benne semmi, se cukor, se tej. Ez az, amit szükséges elfogyasztanom, ha törik, ha szakad, mert nélküle délre már szédelgek. Aztán napközben jöhet az élvezet, a „hosszú kávék”, cappucinno, latte és társaik. Írás közben ezekkel jutalmazom magam. Megírtam valamit, vagy befejeztem egy részt, elszívok egy cigit, és mellé elkortyolgatok egy ilyen kávé csodát.

2. Bemész egy kávézóba, a kávé gőzölög az asztalon, miközben épp az új történeteden dolgozol. A vendégek megkérdezik, miről szól a műved. Mit felelsz nekik?

Egy nőről szól az új kézirat, aki talán még jókor időben rájön, hogy elrontotta az életét, és felteszi magának a kérdést, szabad-e hagyni, hogy bármilyen okból ne szeressék az embert. Testestől, lelkestől…

3. Az aktuális írásod főszereplője milyen kávét inna? (Ha nem szeretné, miért?)

Szereti a kávét. Leginkább lattét iszik. És a kávénak valóban komoly szerepe van a történetében, ugyanis a hősnő egy latte macchiato mellett beszélget el először hosszasabban a későbbi szerelmével.

4. És a főgonosz milyet inna?

A történetemben nincsen főgonosz. De ha lenne, alacsony vérnyomása lenne, és megtagadnám tőle a kávét. Hagy szenvedjen J


5.  Ha a történeted kávé lenne, milyen fantázianevet adnál neki és milyen fajta lenne (pl. koffeinmentes, hosszú kávé stb.)?

Lehetne a neve „A nap csókja”. Ez az új regényem címe is, de mivel épp egy kávé mellett bontakozik ki a szerelem, és a könyv címe is erre a szerelemre utal, miért ne lehetne ez a fantázia neve egy latte macchiatóhoz hasonlatos kávénak?J


2019. március 19., kedd



1. Szoktál írás közben teázni? Miért? Milyet?

Írás közben általában nem csinálok semmit, csak írok, mert megzavarna a koncentrálásban, ha poharakat kéne emelgetnem, meg idegesítene, ha kihűlne a tea :)
Viszont télen írás közben szeretek gyertyát égetni, de csak illatmenteset. Valahogy megteremti az alaphangulatot. 

2. Bemész egy teaházba, a tea gőzölög az asztalon, miközben épp az új történeteden dolgozol. A vendégek megkérdezik, miről szól a műved. Mit felelsz nekik?

Hm, hát igazából a dolog ott bukik meg, hogy nem megyek be egy teaházba. Nem szeretek nyilvános helyen írni, nekem az kell, hogy otthon, nyugiban tudjak írni, és csak a kedvenc dalaim szóljanak, de azok sem túl hangosan.
Plusz elég régimódi vagyok, így laptopon nem szeretek dolgozni. Pedig van laptopom, júliusban vettem, de azóta kábé ki sem nyitottam, a számítógéphez és a billentyűzethez szoktam hozzá.
De ha mégis bekeverednék valami csoda folytán, a már megjelent könyveimet ajánlanám, mondjuk az Élni akarok!-ot, ami egy csontrákos lány utolsó heteinek a szívszorító története.

3. Az aktuális írásod főszereplője milyen teát inna? (Ha nem szeretné, miért?)

Az Élni akarok! hősnője, Lilla nem igazán tea párti, ő inkább forró csokit iszik, jobban szereti az édeset.

4. És a főgonosz milyet inna?

A regényeimben nem szoktak főgonoszok lenni, de ha lenne, akkor olyan citromlé nélküli teával kedveskednék neki, mert az úgy elég borzalom :)

5. Ha a történeted tea lenne, milyen fantázianevet adnál neki és milyen fajta lenne (pl. gyümölcs, fekete stb.)?

Szerintem simán lehetne Élni akarok! a tea neve, mert annyi mindenre lehet gondolni, ha a címet meghallja az ember. Gyümölcs tea simán lehetne, vagy valamilyen speckó orgonás tea, már ha létezik ilyen egyáltalán.




1. Szoktál írás közben kávézni? Miért? Milyet?

Mindig, ez hozzátartozik ahhoz, hogy bekapcsolom a gépet és nekiállok. Megszokásból és azért, mert szeretem az ízét. A Nespresso Colombia a szokásos, de vaníliással és karamellással is szoktam magam kényeztetni édesség helyett. Amikor viszont leadási határidő van, akkor a Four Sigmatic Mushroom Coffee Mixre váltok. Ezt külföldről lehet csak rendelni, de tényleg igazi varázsgomba, jól felpörgeti az agyat és a tempót is. És a varázsgombával ellentétben legális.


2. Bemész egy kávézóba, a kávé gőzölög az asztalon, miközben épp az új történeteden dolgozol. A vendégek megkérdezik, miről szól a műved. Mit felelsz nekik?

Megkérdezem tőlük, hogy biztosak-e benne, hogy bele akarnak menni ebbe a beszélgetésbe. Aztán kezembe veszem a bögrém, és kortyonként elkezdek mesélni nekik, valószínűleg a karaktereim szüleinek ifjúkorától elkezdve. Sajnálom, nem tudok gyorsan összefoglalni. Minden vendég elkésik a további programjairól aznap.

3. Az aktuális írásod főszereplője milyen kávét inna? (Ha nem szeretné, miért?)

Ööö, négy főszereplőm van… ki lehet találni, ki-kicsoda.
A: Ír kávét, és nem azért, mert ír, hanem, mert eléggé összejött neki minden. Helytelenítem, de gyakran próbálja alkohollal megoldani a problémáit.
B: Hosszú kávét, mert szerinte az A Kávé. Egyszerű, hatékony, semmi nem nyomja el az ízét és tovább lehet élvezni, mint egy eszpresszót.
C: Török kávét, mert a Keresztes-háborúkban is ezt itta és imádja a kardamom ízét. Titokban pedig szereti az olyan emberi szertartásokat, amik ennek az elkészítésével járnak.
D: Tejszínhabos tejeskávét, mert finom és édes és krémes és vidám. Ha lehet, színes cukordarabokat is szórna a tetejére.

4. És a főgonosz milyet inna?

Na, ő nem inna kávét. Megveti az embereket, és minden agyserkentő próbálkozásukat, amivel megpróbálnak felérni egy náluk intelligensebb fajhoz.

5. Ha a történeted kávé lenne, milyen fantázianevet adnál neki és milyen fajta lenne (pl. koffeinmentes, hosszú kávé stb.)?

Melange, mert több rétege van, és a mézet legalulról kell kiásni.


1. Szoktál írás közben teázni? Miért? Milyet?

Főleg gyümölcsteákat iszom. Nyáron főleg pirosas gyümölcsös teák, télen gyakran almás-fahéjas, vagy más karácsonyillatú tea van az asztalon. Folyamatosan teázom, ez egyfajta megszokott szertartás nálam, és csak cukormentesen iszom, úgy jobban érezni az ízét.

2. Bemész egy teaházba, a tea gőzölög az asztalon, miközben épp az új történeteden dolgozol. A vendégek megkérdezik, miről szól a műved. Mit felelsz nekik?

A Vágymágusok az útkeresésről, a nőiességről és a szerelemről szól. De persze, On Sai módra, egy csipetnyi halálos veszéllyel, és helyes, katonás férfiakkal.

IDÉZET KÖVETKEZIK *-*

3. Az aktuális írásod főszereplője milyen teát inna? (Ha nem szeretné, miért?) 

Nem csak inna, iszik is. A Vágymágusokban a fiúruhába öltözött grófkisasszony bizony hiányolja a gyümölcsteákat.

„– Elég! – kiabáltam a toronynak, és sírásban törtem ki. Nem varázsoltam, egyszerűen csak ki kellett üvölteni, ami a szívemen van. – Az én kastélyom is él, de sose viselkedne így! Ha nem tetszik valami, lökj le néhány virágcserepet, de mi az, hogy becsalsz magadba, és meg akarsz ölni? Legalább te ne csináld! Elegem van az otromba mágusokból, a verekedésekből, ebből az egész nyomorult katonaságból! Békét akarok, könyveket, zenét! Egy hete nem ittam teát!  Érted?! Még teám sincs!
Felzokogtam. Csak sírtam, és sírtam, én, a kicsi szipoly a hatalmas kőtömeg tövében. A torony kőből volt, a föld eleme, hiába itatta át most a férfimágia, a teremtés kezdete óta az anyaföld része. Nem dőlt tovább, hanem megállt, és bizonytalanul ingott. Körülöttem lélegzetvisszafojtva figyeltek a férfiak. (…) Felnéztem a toronyra, kisírt, könyörgő szemekkel, halálosan fáradtan.
És a torony meghallgatott.
Recsegtek a kövek, pergett a malter, ahogy visszazökkent az eredeti helyére a saját maradék mágiáját felemésztve. Aztán elnémult.
– Köszönöm – mondtam megkönnyebbülve, és megtöröltem a szemem.
Csak hatalmas késéssel jutottak eszembe a mágusok.
Nagy levegőt vettem, és félénken megfordultam. Olyan döbbent tekintetekkel találkoztam, mintha még soha. Egyszerűen nem hittek a szemüknek. Fáradtan vállat vontam. Már az sem érdekelt, ha szipolyként felkoncolnak.
Hatalmas csend terült el az udvaron.
– Valaki adjon teát ennek a gyereknek!  – mondta rekedt hangon Amron kapitány. – Nekem meg pálinkát. Sokat.”         

4. És a főgonosz milyet inna?

Á, ő nem teázik, nincs ennyi finomság benne, hanem mérgezett teákat kever.

5. Ha a történeted tea lenne, milyen fantázianevet adnál neki és milyen fajta lenne (pl. gyümölcs, fekete stb.)?

A Vágymágusok édes, fűszeres narancsos tea lenne, olyan, ami már az illatával is elzsongat és megbolondít.


2019. március 16., szombat



1. Az első regényed a munkanélküliségről szól. Mi inspirált az írás során?

Az inspiráció az én esetemben egészen tiszta és egyértelmű volt, egy nap könnyes búcsút kellett vennem a cégemtől, ami akkora változás volt, hogy azonnal írásba fojtottam a bánatom.

2. A humorod kivételes és egyedi hangot kölcsönöz a művednek. Szándékosan nem a munkanélküliség sötét oldalára koncentráltál?


Amikor elkezdtem írni, semmi szándékosság nem volt, egyszerűen ilyen a személyiségem, általában inkább a dolgok pozitív oldalát látom. Később aztán, ahogy jobban benne voltám már a történetben, lassan azért megfogalmazódott bennem, hogy jó lenne valami mankót is adni a történettel, nem lenne szerencsés, ha csapatostul ugranának ki az ablakon az olvasók a könyv elolvasása után.


 3. Hogy kezeled a sikert és az elismeréseket íróként?


Remekül. Minden dicséret és elismerés után elmagyarázom magamnak, hogy ez mind nem igaz, és egészen biztos, hogy nem volt őszinte, aki mondta. Természetesen a negatívumokat azonnal elhiszem és elfogadom. De viccet félretéve, nagy segítség az is, hogy a könyvszakmában dolgozom, így igazán jó példák vannak előttem, akkora nevekkel dolgozom, hogy szerencsére esélyem nincs semmi ütőset gondolni magamról, főleg így egy könyv után.


4. Ki a kedvenc szereplőd a regényedből?


Hűha, jó kérdés. Az egész bandát szeretem, és eleinte Shulcz volt a libling, aztán meglepő módon Lili faterja lett a kedvenc. Az a furcsa, hogy neki szinte tényleg alig van szerepe a könyvben, de annyira markánsan látom őt magam előtt, hogy ha újra írhatnám a sztorit, biztosan előkelőbb helyre tenném őt.




5. Mit írsz mostanában? Mire számíthatunk tőled legközelebb?


Oké, érzem ám a nyomást, köszi a kérdést. : ) Elkezdtem egy új történetet, és ahogy Az őrület határán esetében, itt is igyekszem egy olyan témát megfogni, ami sokakat érint, sőt egyre többeket, kortól és nemtől függetlenül. A magány a központi téma, és naná, hogy itt lesz humor és eszement karakterek. Sajnos a munka és az egyéb elfoglaltságok miatt azonban elég lassan haladok, (itt a kiadó legyen kedves elfordulni) meg némileg lusta szerző is vagyok, akkor tudok jót írni, ha tényleg van kedvem, izomból egyszerűen nem megy. Jobb így az olvasóknak is, azt hiszem. Igyekszem azért még ebben az életben befejezni.

 6. Az írás mellett mivel foglalkozol? Mit csinálsz szívesen?


A munkám elég nagy szerelmem, és mivel könyvkiadásról beszélünk, természetesen az olvasás viszi el az időm nagy részét. Ezen kívül írok kicsit ide-oda, kult cikkek, könyvajánlók, amihez épp kedvem van.
Aztán ha itt lesz végre a tavasz, szaladok ki a zöldbe, hogy egy picit boszorkánykodhassak is, gyógynövényeket gyűjtök, főzök, kotyvasztok.



7. Mennyire nehéz írni? Csettintésre jön, vagy komoly odafigyelést igényel?

Elég változó. Van amikor csettintésre jön, de ezek általában rövid történetek. Valami épp hatott rám és azonnal meg kellett írnom, ezek igazi öröm szövegek, csak úgy gurulnak kifelé, ilyenekkel van tele a blogom is.
A nagyobb lélegzetű írások, mint amilyen egy regény például, az azért elég komoly meló. Persze vannak szakaszok itt is, ami egyszerűen kiesik az ember tollából, de hogy működjön is a szöveg minden téren, az azért felér egy durva maratonnal. Terveket készítek, térképet, vázlatot, újra írok, fújtatok, káromkodok, ideges vagyok és harapós. Kész öröm velem ilyenkor az élet!

 8. És végül mit tanácsolnál azoknak, akik hozzád hasonlóan írók szeretnének lenni?

Nem tudom, én nem szeretnék író lenni. Mármint a nagybetűs Íróságra gondolok, nem tenne jót a személyiségemnek. : ) De ha valaki mesélni akar másoknak, és jól, csak a szokásosat tudnám puffogtatni: rengeteg írás, olvasás (sok félét) és némi írástechnika elsajátítása. Egyébként komolyan hiszek abban, hogy akiben ott a tehetség, az megtalálja az utat.  Akiben ott a spiritusz, az nem tud mást úgy sem, úgy fejezi ki magát, amiben a legjobb. A többi meg jön magától.


JUDIT BLOGJA ITT ÉRHETŐ EL: KATT

Rendeld meg a könyvet: KATT

2019. február 9., szombat

Február 14 a szerelmesek napja, külföldön mégis sokkal nagyobb feneket kerítenek az egésznek, mint itthon, habár a halloweennel egyetemben kezd a Valentin nap is elterjedni. A legtöbb pár ilyenkor elmegy moziba, vacsorázni, ajándékkártyát adnak egymásnak, csokoládét vagy virágot. És mi lesz a könyvekkel? Legyél akár szingli, akár párkapcsolatban élő, az olvasással nagyon klasszul rá lehet hangolódni a meghittségre. A telet lassan kiűzi a farsang, űzd ki te is a fagyot a szívedből, melengesd meg a lelked pár igazán romantikus könyvvel! ;)



1. Katja Millay

The ​Sea of Tranquility – Nyugalom tengere


A ​két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett.
Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer. Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.


Reménytelen


A koránt sem szent Sky végzős középiskolásként találkozik Dean Holderrel – egy sráccal, aki nagy nőcsábász hírében áll. A fiú már a legelső találkozás alkalmával rabul ejti a szívét, ugyanakkor félelmet is kelt benne. A múltjára emlékezteti Sky-t, aki hosszú időn át próbálta eltemetni magában a történteket. Eldönti, hogy távol tartja magát a fiútól, de annak kitartása és ellenállhatatlan mosolya hamar semmivé foszlatja az elhatározását. Dean azonban maga is nyomasztó emlékeket őrizget. Amikor ezekről tudomást szerez, az visszavonhatatlanul megváltoztatja Sky-t, talán örökre szétrombolva lelkében a bizalom érzését.
A múlt mindkettőjükön mély sebeket ejtett, melyek csak akkor gyógyulhatnak be, ha bátran szembe tudnak nézni a történtekkel. Az őszinteség az egyetlen út, hogy végre szabadon, korlátok nélkül éljenek és szeressenek. A Reménytelen egy olyan regény, amitől eláll a lélegzeted. Elvarázsol, magával ragad, transzba ejt. Készülj fel, hogy újra átéld az első szerelmet…

Forbidden ​– Kimondhatatlan

Oké, ez személyes kedvenc, nem hagyhattam ki :D
Viszont csak erős idegzetűeknek ajánlom, mert elég felkavaró témát boncolgat.

Lochant és Mayát a testvéri szálakon túl mindig is mély barátság fűzte egymáshoz. Mivel alkoholista anyjukra nem számíthatnak, közösen nevelik három kisebb testvérüket. Ez a megpróbáltatásokkal teli élet – és a köztük lévő tökéletes összhang – a megszokottnál jóval közelebb hozza őket egymáshoz.
Olyan közel, hogy végül egymásba szeretnek.
Lochan és Maya tudja, hogy a kapcsolatuk vállalhatatlan, és nem folytatódhat tovább. Ám tehetetlenek, mert amit éreznek, az semmihez sem fogható…


The ​Paper Swan – Papírhattyú

Azt mondják, 21 nap kell hozzá, hogy kialakuljon egy szokás. Ez hazugság! A lány 21 napig kitartott. A 22. napon pedig mindent megadott volna a halál nyugalmáért. Mert azon a bizonyos 22. napon rájött, hogy az ő megmenekülése a biztos halált jelenti vagy az apja, vagy a szerelme számára. A Papírhattyú komor, mégis szívet melengető szerelmi történet, tele nyersességgel, intrikával és feszültséggel. 

Ten ​Tiny Breaths – Tíz apró lélegzet


Négy ​évvel ezelőtt Kacey élete borzalmas fordulatot vett, mikor egy részeg sofőr miatt elvesztette szüleit, a barátját és a legjobb barátnőjét. A baleset emléke még mindig kísérti, még mindig hallja édesanyja utolsó lélegzetét, és nem akar mást, mint hátrahagyni a múltat. Kacey és tizenöt éves húga, Livie, két buszjeggyel felfegyverkezve maga mögött hagyja a michigani Grand Rapidsot, hogy mindent újrakezdjen Miamiban. Először alig tudnak megélni, de Kacey nem aggódik. Ő mindennel elbír – kivéve titokzatos szomszédjával az 1D lakásból.
Trent Emersonnak ragyogó kék szeme van és mély gödrécskéi az arcán, mikor nevet. És hibátlanul egyensúlyozik a jó fiút a veszélyestől elválasztó, ellenállhatatlan vonalon. Tragikus múltja miatt Kacey eldöntötte, hogy senkit sem enged közel magához, de a kettejük közötti vonzalom tagadhatatlan, és Trent minden eszközt felhasznál, hogy bejusson a Kacey szívét védő falak mögé – akár még egy olyan titokról is hajlandó lerántani a leplet, ami mindkettejüket tönkre teheti.

A ​soha határa 


Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát – és helyette rálel Andrew Parrish-re.
A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket elpusztítja?



Zápor ​utca


Ötven év választja el őket egymástól, és az életük nem is lehetne különbözőbb, mégis összeköti őket valami. 
Bogi félénk gimnazista, Gergő pedig igazi vagány, aki több lányt bolondított már magába, mint amennyit meg tudna számolni. De mikor a szülők baráti nyaralása egy fedél alá kényszeríti őket, Bogi meglátja a kemény külső mögött az érzékeny művészt, aki a színpadra lépve álomszerű játékával önti dallamokba a benne lakozó fájdalmat.

Vajon lehet szerelem ennyire különböző emberek között?
Gergő különleges ajánlatot kap, és Boginak döntenie kell. 
Egy kemény korszak sötét éveiben, az alföldi táj varázslatos ege alatt egymásra talál két fiatal. Amikor mindkettőjüket Budapestre küldi a családja, a lány azt hiszi, végre boldogok lehetnek együtt. De a fiú többre vágyik, kiútra… és a lány kegyetlen válaszút elé kerül. 
Ki ez a lány, és hogyan fonódik össze a sorsa Bogi életével? 


Stepbrother ​Dearest – Legdrágább mostohabátyám

Amikor a mostohabátyám, Elec a gimi utolsó évében hozzánk költözött, nem voltam felkészülve arra, hogy mekkora szemét. 

Utáltam, hogy bunkón viselkedik velem csak azért, mert nem akar ott lenni. 
Utáltam, hogy lányokat hoz haza a suliból és visz fel a szobájába. 
De amit a legjobban utáltam, az az volt, ahogy a testem akaratom ellenére reagált rá. 
Először azt hittem, csupán kőkemény, tetovált izmai és markáns arca lehet vonzó benne. De a dolgok új irányt vettek köztünk, mígnem egy éjjel minden fenekestül felfordult. 
Aztán épp olyan gyorsan, ahogy betoppant az életembe, már vissza is ment Kaliforniába. 
Évek teltek el, mire újra láttam Elec-et. 
Amikor a tragédia lesújtott a családunkra, újra szembe kellett néznem vele. 
És szent ég, a kamasz, akiért egykor megőrültem, most férfivá érett, aki egyenesen az eszemet vette! 
Volt egy olyan érzésem, hogy megint darabokra törik majd a szívem. 


The ​Coincidence of Callie & Kayden – Callie, Kayden és a véletlen


Kayden megtanulta, hogy egyetlen esélye a túlélésre az, ha némán tűri a szenvedést. Ha szerencséje volt, meg tudta húzni magát, és tette a dolgát, kibírta egyik napot a másik után. Ám egy este úgy tűnt, végül mégis oda a szerencséje – és az élete… míg fel nem bukkant egy Callie nevű lány, éppen időben, hogy őrangyalként megmentse.
Callie nem hisz a szerencsében. A tizenkettedik születésnapján történt szörnyűség óta nem. Miután túlélte a borzalmat, Callie eltemette magában az érzelmeit, és megfogadta, hogy soha senkinek nem árulja el, mi történt. Most, hat évvel később, még mindig küszködik ezzel a fájdalmas titokkal, ami kis híján felemészti.
Amikor a sors úgy hozza, hogy Kayden és Callie ugyanarra az egyetemre kezdenek járni, a fiú elszánja magát: megismerkedik a gyönyörű lánnyal, aki megtörte a végzetét. A csöndes és visszahúzódó Callie még mindig fél bárkit is beengedni a világába, Kayden azonban biztos benne, hogy Callie okkal tért vissza az életébe. És minél inkább igyekszik a lány életének részévé válni, annál inkább rádöbben, hogy ezúttal ő szorul megmentésre…

Maybe ​Someday – Egy nap talán

A huszonkét éves Sydney élete maga a tökély: egyetemre jár, jó állása van, stabil kapcsolatban él egy remek sráccal, Hunterrel, és a legjobb barátnőjével, Torival közösen bérel lakást. De minden megváltozik, amikor rájön, hogy Hunter megcsalja, és egyik pillanatról a másikra el kell döntenie, hogyan tovább. 

Sydney egyszer csak vonzódni kezd a titokzatos, jóképű szomszéd sráchoz, Ridge-hez. Nem tudja levenni róla a szemét, és valósággal megbabonázza a fiú szenvedélyes gitárjátéka esténként az erkélyen. Ridge sem közömbös iránta, és hamarosan ráébrednek, hogy több szempontból is szükségük van egymásra. 
Az Egy nap talán egy szenvedélyes történet barátságról, megcsalásról és szerelemről, ami az első oldaltól kezdve beszippantja az olvasót Sydney izgalmakkal teli világába.

Neked melyik a kedvenc romantikus könyved? :)