2019. szeptember 5., csütörtök


1. Szoktál nasizni írás közben? Ha igen, mit?

Nagyon ritkán (inkább sorra döntöm magamba a kávékat), ha éppen igen, akkor csokit (többnyire sztracsatellás Boci csokit) vagy sós mogyorót.

2. Milyen édesség jellemezné legjobban az éppen íródó történetedet? Mesélnél a sztoriról?

Azt hiszem, a citromos fagyi – mert egyszerre édes és keserű. A történet az útkeresésről szól, ennél többet egyelőre nem árulnék el róla, mert még eléggé az elején tartok, és bár az ötlet már régóta érlelődik bennem, mielőtt túl sokat beszélnék róla, előbb inkább a végére érnék. 

3. Mi (lenne) a főhősöd kedvenc édessége és miért?

A női főszereplőm nem igazán eszik édességet, ha esetleg mégis, akkor csak olyasmi jöhet szóba, ami majdnem fekete-fehér vagy csak fehér (pl. Raffaello, a nagyon sötét étcsokoládé, túrórudi), ennek természetesen oka van, de hogy mi, az legyen egyelőre titok.
A férfi főszereplőm édesszájú, különösen szereti a házi süteményeket (pl. az almás pitét), mert ezek a gyerekkorára, ezzel együtt pedig boldogabb, egyszerűbb időkre emlékeztetik.


4. Mi (lenne) a főgonoszod kedvenc édessége és miért?

Nincs főgonosz a történetemben.

5. Mi a te kedvenc édességed, és mi az, amit nem szeretsz?

Kedvenc édességet választani gyakorlatilag lehetetlen, mindig hangulattól függ, épp mit szeretek a legjobban. De nagy kedvenc a túrórudi, az After Eight, a Toffifee, a mályvacukor, mindenféle csoki, minden, ami marcipán, sütik közül a francia krémes, a tömör minyon és a marlenka. Az alkoholos és aszalt gyümölcsös (kivéve az áfonya) édességekért nem igazán rajongok, azoktól eltekintve szinte bármi jöhet.

6. Ha az eddigi életedet íróként egy süteménnyel kellene jellemezned, mit választanál?

Ezen a kérdésen elég sokat agyaltam, és végül arra jutottam, hogy fogalmam sincs, de talán egyetlen sütivel nem is lehetne jellemezni.

2019. szeptember 3., kedd



1. Szoktál nasizni írás közben? Ha igen, mit?

Néha igen, bár nem kellene. Nincs állandó nasi partnerem, mindig amit találok, ami lehet sós, vagy édes is.

2. Milyen édesség jellemezné legjobban az éppen íródó történetedet? Mesélnél a sztoriról?

Egy nagy adag somlói galuska. Kalandos történet egy tisza-tavi kenutúráról, leöntve édes szerelemmel és némi bulis alkohollal, de a falatok között kemény dió is akad.


3. Mi (lenne) a főhősöd kedvenc édessége és miért?

A fiú főhősöm brownie lenne, mert kívülről kicsit száraz, de belül édes és finom. A lány főhősöm citromtorta lenne, mert már amikor ránézel összefut a nyál a szádban és a brownie-val együtt pont kiegészítik egymást.


4. Mi (lenne) a főgonoszod kedvenc édessége és miért?

A főgonoszom oroszkrémtorta lenne, mert nagyon könnyűnek látszó, gyönyörű süti, de könnyen elronthatod vele a gyomrod, ha túlzásba viszed.

5. Mi a te kedvenc édességed, és mi az, amit nem szeretsz?

A kedvenc édességem a gesztenyepüré, csak simán, tejszín nélkül, akár maradhat tégla formában is. Viszont nem szeretem a kókuszos édességeket, kivéve a saját sütésű kókuszos kockát, amit nálunk ősz négernek hívnak.

6. Ha az eddigi életedet íróként egy süteménnyel kellene jellemezned, mit választanál?

Almáspitét, ami túl sok almával készül omlós, vajas linzertésztából.

2019. augusztus 30., péntek



1. Szoktál nasizni írás közben? Ha igen, mit?

Próbálok ötször enni naponta. Szóval teljesen indokolt írás közben enni egy kis… kekszet, gyümölcsöt, sajtot, fehérjeszeltet… nem? Konkrétan nasizni nem szoktam, inkább iszom (kávét meg vizet), de sokszor a gép előtt majszolok el pár kekszet, esetleg egy szelet sütit.

2. Milyen édesség jellemezné legjobban az éppen íródó történetedet? Mesélnél a sztoriról?

Megvannak a fejedben azok az újragondolt klasszikus sütemények, amiknek van egy ismerős alapíze, mégis ott van benne az egyedi kivitelezés, meg valami plusz? A Lélekfény-sorozat egy nagyon kedvelt toposzra épül: mi lenne, ha mindenkinek lenne lelki társa? Ebből építettem egy saját világot és saját történetet desszertet.
Sok a piskóta, diós-mogyorós az alapíz, édes de nem túl cukros, a máz és a hab nincs túlzásba víve. Minél többet töprengek, annál inkább egy Eszterházy-szeletet látok magam előtt. Szóval legyünk őszinték: ez a sorozat egy Eszterházy-újragondolás.

3. Mi (lenne) a főhősöd kedvenc édessége és miért?

Ókort idéz a civilizáció, szóval a hőseimet itt most nem kísértik extrém sütemény-kreációk. Milo esetében valamilyen házilag sütött-hajtogatott, sok gyümölccsel (ha lehet friss, de az aszalt is jó) töltött süteményt tudok elképzelni. Elina mézes, ebben valamiért biztos vagyok, de a mézben tocsogó desszertek inkább keletebbre kaphatók, szóval valószínűleg lépesmézet szopogatna. Deniel, ha ismerné a kakaóbabot, szerintem kedvelné ezt a kesernyés-édes kettősséget, de nem ismerheti, úgyhogy valamilyen kekszet tudnék neki elképzelni.

4. Mi (lenne) a főgonoszod kedvenc édessége és miért?

A főgonoszom szereti a finom ételeket, de nem hiszem, hogy kimondottan édességekre fájna a foga. Persze, a sült mellé kerülhet almakompót vagy aszalt gyümölcs, és a teához vajaskeksz, de nem ő lesz az, aki rájár a kamrában csokimikulásra – és nem csak azért, mert nincs csokimikulás a korban…

5. Mi a te kedvenc édességed, és mi az, amit nem szeretsz?

Öhm… kedvenc? Hányat szabad mondani? Szeretem a marcipános, mandulás, mogyorós dolgokat. A nem túl krémes tortaszeleteket. Az étcsokit. Leggyakrabban a Gullón cukormentes-rostos keksze után nyúlok, ha ennék valami finomságot. Legtiltottabb szenvedélyem a sós karamella, csak néha randizom vele. És egészen biztosan nem kérek mákot. Semmi mákos. Azzal békén lehet hagyni.

6. Ha az eddigi életedet íróként egy süteménnyel kellene jellemezned, mit választanál?

És még azt hittem, kedvenc édességet választani nehéz!
Joghurtos fagyi, amibe a fagyin kívül mindenféle finomat (gyümölcs, zabpehely, csokiöntet, stb.) pakolsz és összekevered, aztán meglepetésként érkeznek az ízek. De nem fogy ki soha, oké?

2019. augusztus 29., csütörtök


Szoktál nasizni írás közben? Ha igen, mit?


Ha édesség, akkor az túrórudi. Legjobban a natúrt szeretem étcsokival. Írás közben elég sok elfogy, hm, és tényleg, még bele sem írtam egyetlen regényembe sem... 😀 Azt hiszem, itt az ideje 😀


Milyen édesség jellemezné legjobban az éppen íródó történetedet? Mesélnél a sztoriról?


Ősszel megjelenik a Vágymágusok 1. - Álruhában regényem, ahol egy középkori fejlettségű fantasy világban járunk. A sztorit legjobban a sós mogyorókrém jellemzi. Talán páran még emlékeznek rá, hogy üvegesen lehetett ilyet kapni. Egyszerre volt kémesen édes, és markánsan sós, pont mint a Vágymágusokban a nőies keménység és férfias lágyság. Rianna grófkisasszonyt összecserélik az ikeröccsével, és elviszik máguskatonának. Nemcsak a lebukástól fél, hanem számos veszélyes helyzetbe keveredik. Bár testileg gyengébb másnál, igazi ereje az eszében és a szeretetben rejlik, míg a fiúk hiába kemények, a lelkük mélyén sok-sok félelemmel küzdenek. Mint egy finom sós mogyorókrém, olyan ez a regény, igazi ínyenceknek való.


Mi (lenne) a főhősöd kedvenc édessége és miért?



Rianna kedvenc édessége a rebarbara lekvár. De természetesen lelkes dajkájának, Kimcse nénének ezt soha nem vallaná be, és udvarias hölgy lévén az almás-fahéjas süteményre szavazna.


Cookie, Pastries, Sweet, Christmas Cookies, Small Cakes

Mi (lenne) a főgonoszod kedvenc édessége és miért?

A főgonoszom még nem bukkan elő a történetben teljes mértékben. De az egyik kis gonoszom nagyon szereti az aszalt körtét. Főleg a főhőstől ellopva.


Mi a te kedvenc édességed, és mi az, amit nem szeretsz?

A kedvenc édességem a túrórudin kívül a mentolos csoki, illetve a házilag készített konyakos meggy. Nem szeretem a kekszes csokikat, valami legyen keksz vagy csoki, ezek olyan döntésképtelenek. Érdekes módon a csokis kekszeket viszont kedvelem... Oké, azt hiszem, ideje átgondolni az életemet 😀

Ha az eddigi életedet íróként egy süteménnyel kellene jellemezned, mit választanál?

Az életem olyan, mint az első meggyes pitém. Kívülről kissé gáz, belülről hol égett, hol finom, és elég kalandos, mert benne felejtettem pár magot, amibe néha beletörik a fog.

2019. augusztus 28., szerda




1. Szoktál nasizni írás közben? Ha igen, mit?


Nem, nem, vigyétek innen (becsukja a szemét). Az a típus vagyok, aki egy üveg Nutellát vagy egy fél kiló nápolyit simán meg tud enni együltő helyében. Szóval inkább el sem kezdem ezeket, csak ünnepnapokon.

2. Milyen édesség jellemezné legjobban az éppen íródó történetedet? Mesélnél a sztoriról?

Az első, amit elképzeltem most, valami csoda-bonbon volt. Előttem van egy 18-20 év körüli lány, aki beleharap, és erre elkezd kifolyni belőle egy csomó miden. Zsepiért kapkod, meg szívogatja, hogy ne ússzon minden a csokiban, és közben teli szájjal azt kiabálja: „Úristen, ebben ennyi minden van?!”
Viccen kívül, most épp két regény között vagyok. Befejeztem a Perkákat, ami a két éve megjelent, első regényem, az Illangók folytatása. És most állok neki a trilógia záró kötetének. A bonbonos hasonlatot a teljes sorozatra együtt értettem persze.

Pastries, Bake, Sweet, Brownie, Icing Sugar, Baked

3. Mi (lenne) a főhősöd kedvenc édessége és miért?

Hát, hogy megnehezítsem, négy főhősöm van. Szerintem Patrick és Firtos a két édesszájú. Patrick valószínűleg vödör számra tolja magába a különböző fagylaltokat és még mindenféle önteteket is csorgat rájuk. Vagy reszeléket szór. Cukorkákat dobál. Beletunkol néhány csomag Twix szeletet. A tesója, Mark szerint az egész undorító, ő inkább ilyen kekszes-teasüteményes típus, de abból is csak mértékkel fogyaszt, a kávéja mellé vagy uzsonna helyett, ha nincs ideje rendesen enni. A csajok közül pedig Firtos a habos, gyümölcsös dolgokat imádja, és mivel nincs folyamatosan a mi világunkban, ha átjön, előszeretettel jár cukrászdába. Tartod, az ő tesója viszont egyiküket sem érti. Szerinte az édesség az a keserű csokoládé vagy az abból készült csokitorta. Pont.

4. Mi (lenne) a főgonoszod kedvenc édessége és miért?

Hmm, gonoszból sem csak eggyel dolgozom éppen. De van valaki, aki már az Illangókban is felbukkant, és szerintem a Perkák végére kiderül, hogy a harmadik kötetben baromi nagy gondot fog okozni. Szóval nem árulom el, ki ő, de szerintem nagyon szeretné a csilis csokit, mert elég fűszeres személyiség.

5. Mi a te kedvenc édességed, és mi az, amit nem szeretsz?

Marcipán. Az első válasznál elfelejtettem megemlíteni, hogy szerintem abból is simán megennék egy ilyen dekorálásra való tömböt egyszerre. A fűszeres, alkoholos, gyümölcsös dolgokat viszont csak nagy duzzogva fogyasztom, ha minden kötél szakad.

6. Ha az eddigi életedet íróként egy süteménnyel kellene jellemezned, mit választanál?

A sajttortát. Nincs indokom, csak most megkívántam. 

2019. július 29., hétfő



Kozma Réka az Így neveld a regényedet blog gazdája és a Könyvmolyképző Kiadó szerkesztője és íróiskolai oktatója. Ismerd meg, hogy alakult meg a blog, mivel foglalkozik, és milyen bejegyzések várhatók a jövőben! :)

1. Miért és mikor indítottad a blogot?
4 éve indítottam, elsősorban azért, mert úgy láttam, hogy már akkor is rengeteg külföldi könyv és oldal volt a kreatív írásról, de magyar nyelvű anyag elég kevés. Beszélgettem író ismerősökkel, hogy őket érdekelné-e egy magyar írástechnikai oldal, és mind azt mondták, hogy igen. Van, aki nem beszél olyan jól angolul, valamint létezik pár írástechnikai szabály, ami kicsit máshogy működik itthon, mint mondjuk az angolszász irodalomban. A könyvpiac meg persze jelentősen más, az is más, ahogy egy szerző bekerül egy kiadóhoz.


2. Van kedvenc bejegyzésed? Ha igen, melyik?
Nem mondanám, hogy kedvenc bejegyzéseim vannak, inkább olyan témák, amikről szívesebben írok. Ilyen a karakterábrázolás, de a párbeszédekkel is szívesen foglalkozom, például a „Mögöttes jelentés a párbeszédben” cikket szórakoztató volt megírni. Általában szeretek írni olyan posztokat, amikben műelemzés is van, például a „Forgass regényt” cikkben egy film elemzésével szemléltetem a „mutasd, ne mondd” szabály alkalmazását.
De az egyik kedvenc bejegyzésem a Kishōtenketsu történetstruktúráról szó, amit a legtöbb író valószínűleg nem tud praktikusan felhasználni, de ez egy olyan téma, amiről magyarul eddig nem nagyon írtak, így ezzel biztosan újat tudtam mondani, míg egy általános „így adagold az információt” cikkben azért lehetnek sokszor elhangzott megállapítások.

3. Melyik bejegyzést volt a legnehezebb megírni?
Egyrészről azt nehéz megírni, amihez sok mindennek kell utánanézni. Úgy vettem észre, hogy itthon nem annyira divat az, hogy ha valaki írástechnikáról ír, akkor a saját gondolatait összeveti a szakirodalommal vagy más szakmai oldalak véleményével. Nekem az a véleményem, hogy ha én tudok arról, hogy az adott témáról valaki másnak jó és hasznos gondolatai voltak, akkor valamennyire kötelességem azt is megosztani. Szerintem ettől lesz egy oldal szakmai, hogy próbálok egy kicsit szélesebb perspektívát adni, nem csak a sajátomat.
Másrészt azokat a cikkeket nehezebb megírni, amikről tudom, hogy megosztóak lesznek, mert nem művészi szemszögből, hanem könyvpiaci szemszögből közelítik meg az írást.

4. A szerkesztésről is tervezel írni a blogra, vagy megelégszel az írástechnikával?
Mivel a blog mindig is az íróknak szólt, ezért nem hiszem, hogy ezután gyakrabban írnék a szerkesztésről. Esetleg olyan megközelítésben, ami hasznos lehet a szerzőknek is, például hogyan szerkesszük a saját kéziratunkat.

 5. Mit gondolsz, a blogod gyakori olvasása elég, hogy valaki profi író legyen, vagy más módon is érdemes tanulnia az írást?
Önmagában a blog vagy bármilyen szakmai anyag olvasgatása biztos nem elég. Egy festőnek segíthet az, ha olvas különböző technikákról, vagy megfigyel másokat alkotás közben, de önmagában ezektől még nem tud jobban festeni. Egy zenésznek segíthet az, ha megnéz pár oktatóvideót arról, hogyan kell gitározni, de ezzel még nem tanul meg játszani. Az írástechnikai anyagok sokat segíthetnek, hasznos tanácsokat adhatnak, de elsősorban úgy fejlődik valaki, ha ír. A külső tanácsok inkább felgyorsítják a folyamatot.
Emellett nagyon sokat lehet fejlődni autodidakta módon is, de úgy látom, hogy a legtöbb alkotó eljut előbb-utóbb addig a pontig, amikor megragad egy szinten, és külső segítségre van szüksége. Ez a segítség lehet például egy szemfüles béta, lehet írókör, lehet szerkesztő, lehet íróiskolai kurzus vagy kéziratszerviz. A szakmai visszajelzésre is igaz az, hogy az még nem tanítja meg a szerzőt írni, viszont sokkal pontosabb útmutatást ad arra vonatkozólag, hogy miben és hogyan fejlődhetne.

6. Mik a terveid a jövőre a blogot illetően?
Jelenleg nagyszabású terveim nincsenek. A jövőben is szeretnék olyan cikkeket megosztani, amik segítenek az íróknak. J

7. Az ismerőseid tudnak a blogodról? Ha igen, mit szólnak hozzá?
Nagyrészt tudnak, de aki nem foglalkozik írással, azt mérsékelten érdekli. J Akik pedig maguk is írnak, azoktól pozitív visszajelzéseket kapok, ami persze nagyon jólesik.

8. Sok kezdő író (többek között én is) imádja a blogodat, és rendszeresen olvassa. Hatással van a visszajelzés a munkádra? Vagy akkor is csinálnád, ha senki nem olvasna?
A visszajelzések erősen hatással vannak a cikkekre olyan szempontból, hogy nemegyszer előfordult, valaki felvetette, hogy „de jó lenne erről a témáról egy poszt”, erre fogtam magam, és megírtam. A legutóbbi cikkek úgy születtek, hogy egy olvasó felkeresett egy szakmai kérdéssel, és úgy gondoltam, hogy a szépirodalom-szórakoztató irodalom szétválasztás másoknak is érdekes lehet, így írtam róla egy sorozatot.
Amikor elkezdtem a blogot, úgy voltam vele, hogy nem számít, hányan olvassák, inkább dokumentálni és összefoglalni akartam azt a tudásanyagot, amit személyes tapasztalatból meg szakmai anyagokból megszereztem. Ma már inkább tanácsadó jellege van a blognak, egyre inkább úgy választom a témákat, hogy miről van az íróknak kevesebb információjuk, mi segíthet nekik, ha meg szeretnének jelenni. Így már az oldalnak is addig van értelme, amíg vannak olvasói.

9. Mi alapján döntöd el, miről írsz?
Ahogy említettem, erősen befolyásol az, hogy mi érdekelheti a blog olvasóit, mi lehet az az aktuális kérdés, amire választ keresnek, de máshol esetleg nem találják meg. Persze van olyan is, hogy nekem jut eszembe egy téma.

10. Sokan szeretnék könyvben is látni a bejegyzéseidet. Gondoltál már erre?
Többen mondták már, hogy örülnének neki, ha könyvbe lennének rendezve a cikkek. Bár pár leleményes olvasó megoldotta saját maga, kinyomatta a posztokat, és lefűzte őket egy mappába. J
Ha a praktikus oldalát nézzük a dolognak, itthon is nagyon sok ember foglalkozik írással, és sokan szeretnének publikálni, viszont az a gondolat csak mostanában kezd meghonosodni, hogy az írás olyasmi, amit tanulni lehet, és esetleg energiát és pénzt is érdemes abba fektetni, hogy valaki fejlődjön. Ha pedig valakinek rendelkezésére áll a pénz, akkor sokan inkább arra költik, hogy magánkiadásban megjelentessék a kéziratukat, amivel többnyire nem csinálnak jó vásárt. Szerintem elsősorban a tudásra érdemes költeni, mert az örökké a tiéd. Az örömteli dolog, ha valaki kezében tarthatja a nyomtatott könyvét, de a könyvek hamar lecsengenek, kikerülnek a piacról, utána pedig az író ugyanott van, ahonnan elindult.
Szóval akárhány lelkes kezdő író van, ma egy írástechnikai könyv vásárlórétege a gyakorlatban elég szűk. De ha úgy hozza a sors, a jövőben én is szívesen látnék egy Így neveld a regényedet könyvet.

2019. július 4., csütörtök

Halihó! Ezúttal egy nagyon különleges vendéggel készítettem írós interjút, aki nem más, mint

DEMI KIRSCHNER

Pontosan. Ha hallottatok már Jana Robinsról, nem kell magyaráznom, de ha netán csak most ismerkedtek az íróval, linkelem a könyvei elérhetőségét --->>>KATT

Szóval ennek a bejegyzésnek a témája az, hogy az írásról álmodók hogyan képzelik el a professzionális, kiadóknál publikáló írók életet... és hogy az milyen a valóságban :D

Kezdjük is:



____________

1. Elképzelés: Ha az író megírja egyszer a regényét, soha többet nem kell foglalkoznia vele, mert "majd a kiadó a kedvére formálja". Igaz ez a valóságban? Miért?


Nem. :D És ennyivel le is rendezhetnénk a dolgot, de érdemes kicsit jobban szemügyre venni a kérdést. Az író miután befejezi a kéziratát, és a kiadó lecsap rá, nos onnan egy legalább akkora munka kezdődik, mint maga a regény megírása. Egy kiadónak ugyanaz az érdeke, mint magának az írónak: a lehető legjobb formában az olvasók elé tárni a történetet, és ennek elengedhetetlen része a szerkesztés. Ez nem egy mumus, amitől rettegni kell, vagy épp teljes mértékben elzárkózni, hanem megérteni, hogy a szerkesztő értünk, a kéziratért dolgozik, és nem azért, mert fikszációja van, hogy minden író önbizalmát le kell gyalulni azzal, hogy tele teszi a szövegét piros javításokkal.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az írónak azontúl, hogy miután végzett a történet „monitorra vetésével” már nem kell javítani a kész szövegen. Ez hatalmas tévedés. Nagyon sok munka van minden kézirattal, míg az olvasók elé kerülhet.




2. Elképzelés: Ha az ember bekerül egy kiadóhoz, utána mindent ki fognak adni tőle, mert már van neve. Igaz ez a valóságban? Miért?


 Nem is értem, hogy ez a gondolat miért tudott megragadni bárhol. Az író dolga nem annyiból áll mindössze, hogy leírja a gondolatait, és ha egyszer kiadta egy kiadó, akkor ez bármire garancia a továbbiakban. Az író feladatai közé tartozik az is, hogy fejlődik, és képes megújulni. Amennyiben ez nem történik meg, akkor miért lenne egy kiadónak érdeke, hogy újra meg újra kiadjanak az írótól újabb regényeket? Egyébként mit jelent ez a kifejezés, hogy már van neve? Egy regénnyel ezt ritkán lehet elérni (kivételek mindig vannak), ahhoz azért sokkal több kell, mint egy kiadott regény. Tekintve, hogy még rutinosnak sem mondható egy első könyves író. 😊





3. Elképzelés: Ha valaki igent kap a kiadótól, a marketinget nyugodtan rájuk bízhatja. Igaz ez a valóságban? Miért?


Egy részét persze rájuk bízhatja, hiszen a legtöbb kiadónak van Facebook oldala, és egyéb social media felülete, illetve anyagi forrása, hogy, ezeken keresztül nagyobb olvasóközönséget szólítson meg. A mai világban viszont igenis az írónak is működtetnie kell a saját marketingjét. Egyrészt ezzel segíti a nevének megismerését, másrészt az olvasók többsége igényli is, hogy ismerje a magyar írókat. Fontos számukra, hogy kapcsolatban legyenek az íróval, beszélgessenek, kicsit beleláthassanak a munkafolyamatokba egészen a kezdetektől. Ráadásul ez az írónak is nagyon sokat tud segíteni, átlendítheti a nehezebb pontokon.





4. Elképzelés: Csak az első könyvet nehéz megírni. Utána már a profi írókhoz méltóan könnyen jön. Igaz ez?


Bár igaz lenne :D Hidd el a profi íróknak is vannak nehézségei. A magam részéről, mint két könyves író elmondhatom, hogy a második kötet is megizzasztott, a harmadikról ne is beszéljünk. Nem hiszem, hogy van olyan, hogy csak úgy kisiklik a történet az ujjainkból és nem kell utána semmit tenni vele, mert olyan elképesztően zseniális, hogy akár havonta lehet új regényt írni. Minden történetnek megvannak a maga nehézségei, ez hozzátartozik az „írósághoz”.


5. Elképzelés: A szerkesztés során ízekre cincálják a kéziratokat. Igaz ez?


Ha kell, akkor igen. A szerkesztés az a munkafolyamat, ahol egy külső, hozzáértő szem fogja és szépen sorban jelzi, hogy hol vannak a problémák. Legyen az dramaturgiai instabilitás, leírások hiánya, vagy épp ritkítása, karakterek motivációja stb. A cél az, hogy a történet a lehető legjobb formában kerüljön az olvasók elé. Ha ehhez az kell, hogy ízekre cincálják bizonyos részeit, akkor bizony ez meg fog történni.



6. Elképzelés: Ha az embernek megjelenik a könyve, rajongók ezrei akarnak majd találkozni a szerzővel és dedikáltatni. Igaz ez?


Szép lenne, ha ez már az első könyvnél így lenne. 😊 Ha a szerző ügyes volt, és a marketinggel megtámogatta a könyvét, akkor biztosan lesznek érdeklődők már a könyvbemutató napján, de ez egy hosszú folyamat, és nem szabad türelmetlennek lenni.



7. Elképzelés: Ha valaki a saját nevén jelentet meg könyvet, a rokonok, ismerősök tisztelni, bálványozni fogják az írót. Igaz?


Hát ez családtól/ismerősöktől függ :D Engem hatalmas szeretettel vesznek körül a családom tagjai, a barátaim, sőt még a főnököm is, pedig álnéven írok. Várják a következő történetet, biztatnak, velem vannak, ha elakadok, vagy rossz ha kedvem, de egyáltalán nem bálványoznak :D Nem hiszem, hogy az bármi jóra is vezetne, mert rossz én-képet alakít ki, és nem arra sarkall, hogy fejlődjek. Hallottam azonban olyan családról is, akik kifejezetten rosszul fogadták, mikor kiderült valakiről, hogy ír. Ez nagyon változó.

Az, hogy saját néven vagy álnéven publikál valaki nem befolyásolja a környezet véleményét. Kérdés, hogy utóbbi esetében eláruljuk, hogy kit is rejt az a bizonyos név.



8. Elképzelés: Ha valakinek megjelent könyve, mindig élvezet újra olvasni a saját alkotását, mert valami maradandót és nagyszerűt alkotott. Tényleg így van?


Ha engem kérdezel, akkor minden olvasásnál, amit a folytatásokhoz szükséges megtennem, a javítanivalót látom, de már ugye nem lehet :D Nem tartom egészségesnek, ha valaki úgy gondolja, hogy valami igen maradandót alkotott, mert annak a lelkében kihunyt a fejlődés iránti vágy… 

9. Elképzelés: Ha valakinek jelent meg könyve, utána már nem kell bétáztatnia, mielőtt szerkesztőhöz küldené a regényét. Igaz ez?


Hülyeség :D Így egyszerűen. Bővebben, naná, hogy kell valaki, aki elolvassa, és segít az orbitális logikátlanságokat kigyomlálni. Szerencsére több olyan írót ismerek, akik nagyon régóta publikálnak, de még ők sem gondolják magukról, hogy tévedhetetlenek, és nekik aztán nincs szükségük arra, hogy valaki elolvassa a történetüket, mielőtt a kiadóhoz elküldik, és ott beosztják egy szerkesztőhöz. :D

2019. április 7., vasárnap


1. Szoktál írás közben teázni? Miért?Milyet?

Két véglet van, amikor teához nyúlok: nagy forróságban imádom a jeges, fekete teát (Earl Gray), mert hűsít és isteni íze van jó citromosan. A másik eset, amikor hazaérek egy fagyos nap végén, odakinn havazik vagy esik, én meg finom forró fahéjas-almás vagy szilvás teát szürcsölök.


2. Bemész egy teaházba, a tea gőzölög az asztalon, miközben épp az új történeteden dolgozol. A vendégek megkérdezik, miről szól a műved. Mit felelsz nekik?

Egy sérült lány és egy sérült, haragos férfi szerelméről. Maffiáról és bűnszervezetről. Bosszúról és megbocsájtásról.

3. Az aktuális írásod főszereplője milyen teát inna? (Ha nem szeretné, miért?)

Az aktuális írásom főszereplője Piper és Josiah. Piper túlságosan izzó személyiség, gyakran nincs türelme teázni, ám amikor mégis, az indiai chai teát választja, mert imádja az indiai fűszerezésű ételeket és italokat. Josiah ezért is becézi őt chillinek. J  Josiah viszont maga a megtestesült türelem, ő mégis inkább whiskey-s típus. Ebben a történetben az egyetlen, aki ténylegesen teázik, mindamellett, hogy pipázik, Sophia nagyi. Ő igyekszik minden nap elfogyasztani bármilyen roiboos teát angolosan tejjel, cukor nélkül.

4. És a főgonosz milyet inna?

Ebben a történetben két főgonosz adatott. Reményeim szerint sósavat kortyolgatnának. Amennyiben teára adnák a fejüket, mindenképp a füstös ízű Lapsang souchong lenne a csészéjükben. Egyszer kipróbáltam, ez a teafajta nekem nem ízlett, így örömmel a gonoszaimnak adományoznám.

5. Ha a történeted tea lenne, milyen fantázianevet adnál neki és milyen fajta lenne (pl. gyümölcs, fekete stb.)?

Ez a történet mindenképp gyógytea lenne, mert a karakterek végig egy gyógyulási folyamatban vesznek részt, ezáltal talán segítik az olvasót is a rejtett üzenetekkel. A neve: Kitartó türelem

2019. március 24., vasárnap



1. Szoktál írás közben teázni? Miért? Milyet?

Igen, előfordul, hogy teát iszom írás közben, és ez legtöbbször fekete tea citrommal és vagy édesítővel, vagy mézzel. Egy bögrében idekészítem a számítógépasztalra, és időnként belekortyolok, egyfelől, hogy bevigyek a szervezetembe egy kis folyadékot, másfelől, mert a tea segít, hogy felfrissüljön az agyam. Télen meleg teát iszom, nyáron lehűtött teát. Az egyszerű, megszokott ízeket kedvelem, például a citromosat, bár mostanában nagyon bejön a trópusi gyümölcsös ízesítésű fekete tea is.

2. Bemész egy teaházba, a tea gőzölög az asztalon, miközben épp az új történeteden dolgozol. A vendégek megkérdezik, miről szól a műved. Mit felelsz nekik?

Sosem írok teaházban, sem sehol máshol nyílt terepen. Csak és kizárólag itthon, a gépem előtt, mert kint túl sok az inger (emberek, zajok), ami eltereli a figyelmemet. Itthon tudok csak igazán belemerülni az írásba.
Viszont, ha csak úgy teázom egy teaházban írás nélkül, valaki felismer, odajön, és az új történetemről érdeklődik, akkor elmondom, hogy többön is dolgozom egyszerre. Egy fantasyn, ami egy félóriásról szól, aki beleszeret egy emberlányba, és fordulatos és veszélyes kalandokon kell keresztülmennie, hogy elnyerje a szerelemre a lehetőséget. A másik egy romantikus történet egy egyszerű, átlagos férfiról és egy egyszerű, átlagos nőről, amit próbálok mégis izgalmasan megírni. A harmadik pedig egy sci-fi, ami lényegében azt a filozófiai kérdést boncolgatja, hogy kik is vagyunk, miért élünk, mi a létezésünk célja…

3. Az aktuális írásod főszereplője milyen teát inna? (Ha nem szeretné, miért?)

Querwik, a félóriásom nem inna egyáltalán teát. Nem azért, mert ne ízlene neki, hanem azért, mert ő csak egy egyszerű kovács nevelt fia, és nem jutnak hozzá olyan egzotikus dolgokhoz, mint a tea. Márk és Zita, a romantikus regényem főszereplői imádják a teákat, és sokszor járnak a kedvenc teaházukba. Mindenféle teát kipróbálnak, amihez csak hozzájutnak, de Zita kedvence a citrusos jeges tea a meleg nyári napokon, Márké pedig az erdei gyümölcsös, fahéjas, forró tea téli napokon. Leanie, a sci-fim főszereplője pedig azt az őszibarack ízesítésű teát szereti a legjobban, amit a nevelőapja készít neki, valahányszor esik odakint az eső.

4. És a főgonosz milyet inna?

A fantasymben, Danash hercegnő rózsateát inna mindenféle ízesítés nélkül. A teát a kertje különleges rózsáiból készíti saját maga, hogy ne mérgezhessék meg. A romantikus sztorimban nincsen főgonosz, úgyhogy marad még a sci-fi, amelynek a főgonosza bizonyos okokból nem iszik egyáltalán teát.

5. Ha a történeted tea lenne, milyen fantázianevet adnál neki és milyen fajta lenne (pl. gyümölcs, fekete stb.)?

A romantikus regényem teaneve Csillagfényes éjszaka lenne, mert az olyan kellemes, bensőséges, szerelmes hangulatú, és azt hiszem, narancs-hibiszkusz-áfonya ízesítésű gyümölcstea egy kis fahéjjal, olyan karácsony hangulatú, amilyet az ember egy hideg éjszakán, a paplan alá bújva kortyolgat (jobb esetben a kedvesével).
A fantasym teaneve Keserédes csók lenne, mert Querwik szerelme egyszerre fájdalmas és csodálatos. Fekete tea, narancshéjjal, gyömbérrel ízesítve, hogy kicsit kesernyés, csípős legyen, de lenne benne méz és vaníliadarabok is, hogy kicsit tompítson a tea ízén.
A sci-fim teaneve Kozmikus őrület lenne, mert a főszereplőim először tiszta őrültnek hiszik magukat, amikor elkezdik meglátni az igazságot. Ez egy japán zöld tea vermuttal és rummal megbolondítva, cukorsziruppal édesítve.



1. Szoktál írás közben teázni? Miért? Milyet?

Igen, főleg hűvösebb időben, mert jól esik a meleg csészét szorongatni. Számomra a tea ugyan olyan koffein forrás mint, a kávé, ezért általában azért iszom, hogy élénkebb legyek. A teában lévő koffein jobban hat rám és hosszabb ideig tart, mintha kávét innék. A tea egyetlen hátránya, hogy forrón nem tudom meginni, és mindig türelmetlen vagyok, mire kihűl. Nagyon szeretem a dobozos teafüveket, és van hozzá többféle teázós készletem is. Az angol vagy skót teák a kedvenceim, a citrusos-fűszeres gyümölcs teák is jöhetnek, viszont a zöld teát csak akkor iszom meg, ha muszáj.

2. Bemész egy teaházba, a tea gőzölög az asztalon, miközben épp az új történeteden dolgozol. A vendégek megkérdezik, miről szól a műved. Mit felelsz nekik?

Biztos meglepődnek, hogy meleg teát iszogatom, miközben a történetem az augusztusi melegben játszódik és vizitúrázó fiatalok kalandjairól szól.

3. Az aktuális írásod főszereplője milyen teát inna? (Ha nem szeretné, miért?)

A főszereplőm skót reggeli teát inna, ha hozzájuthatna, de az ő korában a legjobb minőség, amit elérhet az a filteres Ceylon tea volt, citrompótló tablettával. De lehet, hogy volt már Lipton is, majd utána nézek.


4. És a főgonosz milyet inna?

A főgonosz határozottan orosz fekete teát inna, valószínűleg szamovárból.

5. Ha a történeted tea lenne, milyen fantázianevet adnál neki és milyen fajta lenne (pl. gyümölcs, fekete stb.)?

A fantázia neve talán „Nyári kaland” lenne, és egy harmonikus, de markáns fekete tea lenne, egy kis édeskés, napsütéses, természetes gyümölcs ízzel.

2019. március 23., szombat




1. Szoktál írás közben teázni? Miért? Milyet?

Főleg hideg időben érzek vonzódást a meleg italok, így a tea iránt is, írás közben jólesik megmelengetni a kezemet a bögrével, és a teázás kiváló alkalmat nyújt néha meg-megállni munka közben, elmélázgatni, kinézni az ablakon. A legemlékezetesebb egybefüggő teázós-írós időszakom azonban akkorra tehető, mikor a szakdolgozataimat írtam. Alaposan megcsapoltam a család szálastea-készletét, különösen a bergamottos fekete teás dobozra jártam rá. Olyan erős tea volt, hogy még hajnalban is pörögtem tőle, de elkészültek a nagy művek. Mostanság inkább filteres teákkal próbálkozom, és a mindenféle ízesítés nélküli zöld teát részesítem előnyben.

2. Bemész egy teaházba, a tea gőzölög az asztalon, miközben épp az új történeteden dolgozol. A vendégek megkérdezik, miről szól a műved. Mit felelsz nekik?

Bár tudnám. De ha van egy jó sztorijuk, szívesen meghallgatom! Imádom a történeteket! :D

3. Az aktuális írásod főszereplője milyen teát inna? (Ha nem szeretné, miért?)

Szerintem szeretné. És amilyen kócolt agyú, biztos valami eszelős kombinációt részesítene előnyben, ami olyan ízkavalkádot nyújt, hogy menten beindulnak tőle a művészi hajlamai.

4. És a főgonosz milyet inna?

Olyan erőset, amiben még a kanál is megáll. Biztos volna gyomra az ilyesmihez.

5. Ha a történeted tea lenne, milyen fantázianevet adnál neki és milyen fajta lenne (pl. gyümölcs, fekete stb.)?

Skandináv éjszaka. Vagy Norvég erdő. Fekete tea lenne jó sok áfonyával, erdei gyümölcsökkel és némi csendes, békés, befelé forduló titokzatossággal. A minimalizmus jegyében.



1. Szoktál írás közben kávézni? Miért? Milyet?

Nem szoktam, mert este tudok csak írni, és olyankor már nem iszom.

2. Bemész egy kávézóba, a kávé gőzölög az asztalon, miközben épp az új történeteden dolgozol. A vendégek megkérdezik, miről szól a műved. Mit felelsz nekik?

Attól függ, épp milyen fázisban van a történet. Ha még az elején járok, akkor megmondom, hogy egyelőre alakulóban van a regény. Ha már körvonalazódott a dolog, és igencsak benne járok a sztoriban, akkor vázolom pár mondatban a lényeget.
Jelenleg két regényen is dolgozom, és mindkettő eléggé gyerekcipőben jár, szóval jelen pillanatban az első verzió érvényes.

3.Az aktuális írásod főszereplője milyen kávét inna? (Ha nem szeretné, miért?)

Az egyik sztori főhőse – 23 éves tetováló srác – feketén, erősen és kevés cukorral issza a kávét. A másik főhősöm nem kávézik.

4. És a főgonoszmilyet inna?

Nem szoktam főgonoszokról írni, nálam ilyen nincs J

5. Ha a történeted kávé lenne, milyen fantázianevet adnál neki és milyen fajta lenne (pl. koffeinmentes, hosszú kávé stb.)?

Az egyik mindenképp erős fekete, amilyet a főhős is iszik. Legyen mondjuk „Fekete tinta”, ha már tetovál a főhős.
A másik inkább csak forró csoki, vagy egy könnyű, enyhe jegeskávé lehetne, cseppnyi karamellás ízesítéssel és „Édes álom” névvel.



1. Szoktál írás közben kávézni? Miért? Milyet?

Igen, szoktam. Ha túl sok bennem a gondolat vagy épp picit elakadok, nagyon jólesik az a pár perc nyugalom, amikor odakint rágyújtok és elkortyolgatom a kávét. Általában instant kávét iszom – gyorsan készen van és a célnak megfelel –, kevés tejjel és mézzel vagy cukorral.

2. Bemész egy kávézóba, a kávé gőzölög az asztalon, miközben épp az új történeteden dolgozol. A vendégek megkérdezik, miről szól a műved. Mit felelsz nekik?

Mivel általában nem vagyok túl szószátyár, ha az épp készülő történetemről kérdeznek, csak annyit mondanék, hogy a szerelemről, az álmokról, egy lányról, aki keresi önmagát és egy férfiról, aki már nem keres és nem is vár semmit.

3. Az aktuális írásod főszereplője milyen kávét inna? (Ha nem szeretné, miért?)

A női főszereplőm csak reggel kávézik, inkább teás. Mivel a szüleivel él, általában azt issza, amit a szülei is, cukorral és sok tejjel, néha még tejszínhabot is nyom rá.

A férfi főszereplőm feketén issza a kávét, olyan fajtát, aminek karakteres, erőteljes íze van.

4. És a főgonosz milyet inna?

Nincs főgonosz a történetemben. :)

5.  Ha a történeted kávé lenne, milyen fantázianevet adnál neki és milyen fajta lenne (pl. koffeinmentes, hosszú kávé stb.)?

A Másik valóság nevet adnám neki, és gazdag aromájú, erős kávé lenne, mézzel ízesítve.

2019. március 21., csütörtök



1. Szoktál írás közben kávézni? Miért? Milyet?

Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy a kávé az üzemanyagom. Nem tudok nélküle élni :D Ha lehetne biztos, hogy vénásan tölteném magamba, de akkor elmaradna a rituálé, amivel az egész még különlegesebb lesz.
Írás közben is szoktam inni, sőt anélkül hozzá sem kezdek, hogy ne legyen előttem egy bögre kávé. Mindig, minden körülmények között tejeskávét iszom és mivel nem akarok idő előtt elhalálozni szívrohamban, ritkán iszom főzött kávét. A Nescafé is ugyanúgy megfelel a célnak. Nagy bögrében, két kanál barna cukorral, sok-sok tejjel.

2. Bemész egy kávézóba, a kávé gőzölög az asztalon, miközben épp az új történeteden dolgozol. A vendégek megkérdezik, miről szól a műved. Mit felelsz nekik?

Ha valaki megkérdezné azt mondanám, hogy régi tartozásomat rovom le, amivel leginkább magamnak lógok. Vannak történetek, amikkel saját magunkat értjük meg jobban, feldolgozunk fájdalmakat, segítenek tisztábban látni a döntéseink következményeit. Egyszerűen túl tudunk lépni dolgokon. – Ez most rémesen titokzatosnak hangzott, de ha elkészül minden ki fog derülni. 😊 Ígérem.

3. Az aktuális írásod főszereplője milyen kávét inna? (Ha nem szeretné, miért?)

Aktuális szereplőm annyira angol, hogy szerintem vér helyett is tea folyik az ereibe, de közben meg kíváncsi, szóval egészen biztosan kipróbálná a kávét. Szerintem a presszókávét választaná sok-sok tejszínhabbal.

4. És a főgonosz milyet inna?

Dupla kávét, tisztán, cukor nélkül, méregerősen. Jellemző rá, hogy maga is szereti a mérgeket.

5.  Ha a történeted kávé lenne, milyen fantázianevet adnál neki és milyen fajta lenne (pl. koffeinmentes, hosszú kávé stb.)?

Capuccino lenne, mert az édes hab alatt ott van a keserű kávéíz, ami a realitás. Ennek ellensúlyozására külső forrásból kell még több édességet, cukor formájában belejuttatni, hogy egységes egésszé kavarodjon össze.





1. Szoktál írás közben kávézni? Miért? Milyet?

Állandóan szoktam kávét inni, szóval írás közben is. Elvileg napi négy kávét engedélyeztem magamnak. Ez gyakorlatban néha nem így alakul. A hosszúkávé és a cappuccino váltakozik az életemben, írás közben inkább a hosszú szokott nyerni. És hogy mindezt miért? Mert menthetetlenül szeretem az ízét.

2. Bemész egy kávézóba, a kávé gőzölög az asztalon, miközben épp az új történeteden dolgozol. A vendégek megkérdezik, miről szól a műved. Mit felelsz nekik?

Ó, ilyenkor mindig megpróbálom elkenni a válaszadást, mert féltékenyen őrzöm a témát és a sztorit, amíg nem közeledünk a szerkesztéshez. De hát, ha már így megkérdeztétek, a történet, amit írok, arról szól, hogy mindenki megérdemli a szerelmet, és ha megtaláltad azt, akit szeretsz, érdemes küzdeni érte. Meg, hogy senki sem mondhatja meg, hogy egyik szerelem többet ér vagy „normálisabb”, mint a másik. A szerelem szerelem és kész. Jár neked. Harcolj érte. (Hú, lehet, hogy kiáltványt írok?)

3. Az aktuális írásod főszereplője milyen kávét inna? (Ha nem szeretné, miért?)

Jó, oké, vallomás következik: ebben a történetben nincs kávé. Egyáltalán. Ez elég durván hangzik, tudom. Mindenesetre a szereplők teákat isznak, de én most elképzelem, hogy ha egy olyan világban élnének, amelyikben lenne kávé, mit választanának.
Képzeletbeli rendelésünk:
– egy filterkávé (hosszú, kiváló minőség, gyümölcsös ízek, kényelmesen kortyolgatható olvasás, tanulás közben);
– egy tejes-habos kávécsoda akár valamilyen ízesítéssel, nem gond, ha drága (édes, könnyű, olyan kényeztetés, amiben régen volt része az illetőnek, pedig vágyik rá);
– egy eszpresszó (testes, emlékezetes, erős az íze, és néha egyetlen korty megdobogtatja a szíved, aztán azonnal akarsz belőle még egyet, pedig tudod, hogy nem lenne szabad)

4. És a főgonosz milyet inna?

Ha lenne kávé, szerintem állandóan rájárna. Hosszúkávét inna ő is, azt a fajtát, amit sokszor látunk amerikai filmekben, tudod, ami nagyobb, átlátszó kannába fő le, és látszólag sosem fogy ki. Ő egy fegyelmezett ember, szóval szépen odafigyelne arra, hogy tényleg ne fogyjon ki. Amúgy ő igen sokat dolgozik, szóval kell is neki a kávéutánpótlás, na.

5.  Ha a történeted kávé lenne, milyen fantázianevet adnál neki és milyen fajta lenne (pl. koffeinmentes, hosszú kávé stb.)?

Egzotikus, fűszeres, sűrű kávé, amit kortyonként érdemes fogyasztani, hogy minden ízét kiérezd.


1. Szoktál írás közben kávézni? Miért? Milyet?

Szoktam. Sőt, én nem is írás közben kávézom, hanem kávézás közben írok!
Ciki, nem ciki, de nem vagyok valami nagy ínyenc, kifejezetten a mennyiségre utazom, szóval ami épp van. Szeretem a sok kicsi presszó kávét, vagy a tejeskávét, amit víz helyett kortyolgatok (urizálósabb  nevén latte) vagy a béna amerikai higított kávét.

2. Bemész egy kávézóba, a kávé gőzölög az asztalon, miközben épp az új történeteden dolgozol. A vendégek megkérdezik, miről szól a műved. Mit felelsz nekik?

Mármint másnak az asztalán gőzölög a kávé? Ha így van, addig nem válaszolok, amíg nem kapok én is egy olyat. Ha megkaptam, elmondom, hogy korunk egyik legnagyobb népbetegségéről, a magányról. Meg arról, hogyan hajlítsuk meg a valóságot úgy, mint egy kiskanalat.

3. Az aktuális írásod főszereplője milyen kávét inna? (Ha nem szeretné, miért?)

A főszereplőm alapvetőleg egy nagyon magányos és szeretethiányos nő, aki egyedül él és nem igazán érdekli a luxus vagy a minőség, sem az új dolgok. Így valószínűleg a jó öreg kotyogósból issza a kávét, erősen, max egy cukorral.

4. És a főgonosz milyet inna?

Nincsen főgonoszom, inkább emberinek mondanám őket. Időnként gonoszak vagy irigyek, de van, hogy viccesek és imádnivalóak. Mondjuk véletlenül azt pont tudom, hogy a főszereplővel konfliktusban lévő úr az erős kávét szereti.

5. Ha a történeted kávé lenne, milyen fantázianevet adnál neki és milyen fajta lenne (pl. koffeinmentes, hosszú kávé stb.)?

Ó, ez jó kérdés! Általában képtelen vagyok féltégla vastagságú történeteket írni, a pörgős és rövid az én asztalom, ezért biztosan egy erős presszó lenne. És a fantázianeve? Hm…mondjuk a SOLO.