2018. november 28., szerda

Meghitt pillanatok | Csoportinterjú a szerzőkkel #3


3. Hogyan íródott a novellátok? Van valami különleges rutinotok, vagy csak megszáll titeket az ihlet, és leültök bepötyögni?

  
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 


SÁRKÖZI ERIKA NILLA: Egy nosztalgikus séta a múltba volt! Felidéztem, nálunk az osztályban hogyan működtek a dolgok, és amikor összeraktam a darabokat, leültem megírni. Akkoriban nagyon kevés időm jutott írni, úgyhogy inkább többet terveztem, hogy menet közben ne kelljen annyit változtatni.

TÓTH ESZTER: Általában tervezés nélkül ülök le írni, egy ötlet, vagy érdekes karakter alapján. Ez a novella viszont egy kicsit másként született. Nagyon szeretem a probléma feldolgozó regényeket, különösen azokat, amik valamilyen betegséggel, táplálkozási problémával kapcsolatosak (ez talán a szakmámból is adódik, hisz dietetikus vagyok), így nagyon szerettem volna én is egy hasonló történetet írni, olyan betegségről, élethelyzetről, ami talán nem annyira ismert. Így jutott eszembe a bradikardia, vagyis mikor az ember szíve lassabban ver a normálisnál. Aztán a novella többi része, már jött magától. Természetesen némi alapos, kutatómunkával kiegészítve és egy ismerősöm segítségével, aki pacemaker osztályon dolgozik.

SZTRINKÓ RÉKA: A múzsám a határidő - ez volt a második novella, amivel az antológiába pályáztam, tudtam, hogy karácsonyit szeretnék, nagyjábol megvoltak a fejemben a főbb jelenetek, es egy hétvége alatt megírtam, de tény, hogy utána sokat kellett javítgatni, es az írást megelőző héten nagyon sokat gondolkodtam a történeten.

RÓBERT KATALIN: Novellákra egyáltalán nincs kialakított rutinom. Néha egy ötlet, néha egy kép, gondolat, esetleg írótársakkal közös játék adja az alapot. Beugrik belőle valami, leülök a gép elé, és legtöbbször egyvégtében megírom, aztán csak javítanom kell. Úgyhogy itt is volt egy alapötlet egy ember és egy macska összeszokásáról, nekiültem, és rövid időn belül megszületett a történet.

RÁCZ-STEFÁN TIBOR: Nem igazán hiszek az ihletben, az embernek egyszerűen csak tudnia kell, hogy mit akar megírni. Aztán erőt kell gyűjteni ahhoz, hogy például olvasás, vagy egy jó sorozat helyett a nyolc órás munka után leülj, és írj. Az ötletek folyamatosan jönnek, utóbbi a jóval nehezebb :)

A Mindent elsöprőnél először a csavar volt meg, utána leültem írni, és alkotás közben találtam ki hozzá a többit. Szórakoztató volt :)

MISZ ANNA: Egy másik történethez a művesekezelés mibenlétét kutattam, mikor értesítést kaptam a pályázatról, így indultam ki ebből a témából. Mondhatnám azt is, hogy megszállt az ihlet, igen, de az biztos, hogy ami aktuálisan érdekel és foglalkoztat, az mind benne van. Legtöbbször ismeretterjesztő weboldalakat, folyóiratokat olvasok, ha ötletre van szükségem, érdekes tények, párbeszédindítók szoktak átkerülni onnan, ebben a novellában is van néhány.

VASVÁRY CSILLA: Kimondottam karácsonyi témájú, könnyed romantikus történetet akartam írni. Sokat gondolkodtam, merre induljak el, aztán egyik este elalvás előtt beugrott az alapötlet (az adventi naptár másképp), és még aznap éjjel lefirkáltam, ami eszembe jutott. A következő napokban pedig megírtam belőle a novellát.

SEREG GITTA: A kialakult rutinomat nagyjából úgy lehetne leírni, hogy a kijelölt írásidőmben mindig leülök, és elszántan püfölöm a billentyűket. Még akkor is, ha épp akkor semmilyen ihletem sincs, és legszívesebben kiolvasnám az első betűtől az utolsóig az internetet. Van persze olyan is, amikor tényleg elterelődik a figyelmem. A novellám esetében érleltem egy kicsit az ötletet, aztán csak írtam, írtam és írtam, és amikor már alig láttam, akkor felálltam, jógáztam vagy takarítottam kicsit, a lényeg az volt, hogy megmozgassam elmacskásodott izmaimat, aztán folytattam az írást.

NAGY ROXÁNA: Nincs különleges rutinom, az ihletre pedig nem várok, mert akkor sosem írnék. :) Először apró részleteket gondoltam ki, aztán kitaláltam a fő konfliktust, és lassan összeállt a történet. Eleinte csak az üres papírt bámultam írás helyett, mert nem tudtam, hogy milyen hangulatot akarok megragadni, és még sosem síeltem, így nem láttam tisztán bizonyos jeleneteket. Kifaggattam pár ismerősömet a síelésről, aztán youtube-on megnéztem pár felvételt, és megtört a jég, elkezdtem írni.

ESZES RITA: Mondjuk úgy, hogy terápiás jelleggel kikívánkozott belőlem. Valós alapja van, de az életben nem volt kerek lezárása a történetnek, szóval tulajdonképpen megleptem magam karácsonyra ezzel a novellával. És igen, csak úgy leírtam, tulajdonképpen emlékekből és vágyakból vágtam össze.

L. K. PATRÍCIA: Nálam az írást mindig el kell, hogy indítsa valami. Mint egy szikra, ami belobbantja a tüzet. Ennek a novellának az alapötlete már régóta motoszkált bennem, akárhányszor csak egy temetőben jártam, láttam magam előtt az öregurat, ahogy a kőpadon ül. Én mindig azt hittem róla, hogy a temetőgondnok, de Lilin keresztül megtudtam, hogy nagyobbat nem is tévedhettem volna. 😊

NOVÁK VICA: Ha a mangós kávé és a vaníliás kávé különleges rutinnak számít, akkor bizony van ilyenem! Egyébként az ötlet több dologból tevődött össze. Az általam látott testvéri kapcsolatokból, az Anglia iránti vonzalmamból, a saját geekségemből... És egy aprócska adalék: az egyik tesóm neve csillagot jelent.

FRÁTER ZSUZSANNA: Ez a történet már nagyon régen bennem élt, és nagyon örültem a Könymolyképző pályázatának, ami ösztönzést adott arra, hogy végül le is írjam. Az alapja egy nagyon személyes élmény, még abból az időből, amikor én magam is kollégista voltam. Az egyik télen hatalmas hó esett, és hétvégére nem utazhattunk haza, a kollégiumban kellett maradnunk. Akkor ezt óriási tragédiaként éltük meg, és azóta is emlékszem azokra a napokra. Persze a novella többi része már a képzelet szüleménye.

ZUGLIGETI ENNA: Én úgy gondolom, a legjobb írások tudattalanból jönnek, így igyekszem jó kapcsolatot ápolni vele. Ez egyrészt rengeteg önelemzés, másrészt rendszeres foglalkozás azokkal a gondolattöredékekkel, amik "csak úgy" eszembe jutnak. Csiszolgatom, aztán elfelejtem őket, és amikor írok, gyakran visszalopják magukat a szövegbe. És a sok kis rész néha összekattan novellává.

BENINA: Amikor megírok egy könyvet, mindig sok nyitott szál marad, amik megírásra várnak. Ez a novella is egy ilyen pillanat. Szerettem volna Faith szemszögéből megmutatni az olvasóknak, mennyire nehéz neki kezdetben megélnie az ünnepet az egy évvel korábban történtek miatt.

TISZLAVICZ MÁRIA: Megkaptuk a témát: meghitt pillanat, karácsony. Elkezdtem gondolkozni, mit lehet ebből kihozni, és felvillant egy szikra. Pontosabban a két szereplő körvonalazódott ki legelőször előttem. Aztán leültem, és megírtam a történetet, ami persze kicsit másfelé kanyarodott, mint elsőre terveztem, de nem bánom.

SZABÓ KRISZTINA: Azt hiszem, régóta érlelődött már bennem ez a novella, mégis olyan volt, mintha egyszer csak homlokon csókolt volna a múzsa, egyik pillanatról a másikra született, valahogy összeállt fejben a történet, viszonylag gyorsan sikerült is megírni. A téma, a karácsony és a meghitt pillanat adott volt, ez is sokat segített abban, hogy olyan formába öntsem a történetet, amilyenben végül ti is találkozhattok vele.

CHIARA: Nagyon ritkán írok novellát, úgyhogy igazából nincs rá rutinom. Most úgy történt, hogy jött az ötlet, amit forgattam magamban egy darabig, így szépen lassan összeállt bennem a történet, és akkor leültem megírni. Utána persze sokszor átolvastam, javítgattam, hogy biztosan olyan legyen, amilyennek elképzeltem.

GREFF MAGDI: Mivel két novellát is írtam, így eléggé szorított a határidő. Szerencsére ez inkább ösztönözni szokott és nem gátolni az írásban. Végül a második novella került be a kötetbe. A történet ötletét egyik lányom barátnőjének elejtett megjegyzése adta, amit véletlenül meghallottam, de ennyi elég is volt. Nincs különleges módszerem, ha elakad bennem valami - mint például ez a megjegyzés - akkor töröm rajta egy darabig a fejem, aztán leírom. Szerencsére sikerült a történetet a Meghitt pillanatok szempontjai szerint kitalálni.


ŐSZI ALÍZ: Legelőször a cím volt meg, tulajdonképpen ahhoz érkezett maga a történet, ez talán az egyetlen furcsasága a folyamatnak. Zenelistákat szoktam gyártani a történeteimhez (ez is kapott egyet), de nem hiszem, hogy ez annyira különleges rutin lenne. Ezen kívül meg napközben ment a telefonba és cetlikre jegyzetelés, esténként pedig a fene nagy pötyögés.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése