2019. március 19., kedd

Teás interjú | On Sai


1. Szoktál írás közben teázni? Miért? Milyet?

Főleg gyümölcsteákat iszom. Nyáron főleg pirosas gyümölcsös teák, télen gyakran almás-fahéjas, vagy más karácsonyillatú tea van az asztalon. Folyamatosan teázom, ez egyfajta megszokott szertartás nálam, és csak cukormentesen iszom, úgy jobban érezni az ízét.

2. Bemész egy teaházba, a tea gőzölög az asztalon, miközben épp az új történeteden dolgozol. A vendégek megkérdezik, miről szól a műved. Mit felelsz nekik?

A Vágymágusok az útkeresésről, a nőiességről és a szerelemről szól. De persze, On Sai módra, egy csipetnyi halálos veszéllyel, és helyes, katonás férfiakkal.

IDÉZET KÖVETKEZIK *-*

3. Az aktuális írásod főszereplője milyen teát inna? (Ha nem szeretné, miért?) 

Nem csak inna, iszik is. A Vágymágusokban a fiúruhába öltözött grófkisasszony bizony hiányolja a gyümölcsteákat.

„– Elég! – kiabáltam a toronynak, és sírásban törtem ki. Nem varázsoltam, egyszerűen csak ki kellett üvölteni, ami a szívemen van. – Az én kastélyom is él, de sose viselkedne így! Ha nem tetszik valami, lökj le néhány virágcserepet, de mi az, hogy becsalsz magadba, és meg akarsz ölni? Legalább te ne csináld! Elegem van az otromba mágusokból, a verekedésekből, ebből az egész nyomorult katonaságból! Békét akarok, könyveket, zenét! Egy hete nem ittam teát!  Érted?! Még teám sincs!
Felzokogtam. Csak sírtam, és sírtam, én, a kicsi szipoly a hatalmas kőtömeg tövében. A torony kőből volt, a föld eleme, hiába itatta át most a férfimágia, a teremtés kezdete óta az anyaföld része. Nem dőlt tovább, hanem megállt, és bizonytalanul ingott. Körülöttem lélegzetvisszafojtva figyeltek a férfiak. (…) Felnéztem a toronyra, kisírt, könyörgő szemekkel, halálosan fáradtan.
És a torony meghallgatott.
Recsegtek a kövek, pergett a malter, ahogy visszazökkent az eredeti helyére a saját maradék mágiáját felemésztve. Aztán elnémult.
– Köszönöm – mondtam megkönnyebbülve, és megtöröltem a szemem.
Csak hatalmas késéssel jutottak eszembe a mágusok.
Nagy levegőt vettem, és félénken megfordultam. Olyan döbbent tekintetekkel találkoztam, mintha még soha. Egyszerűen nem hittek a szemüknek. Fáradtan vállat vontam. Már az sem érdekelt, ha szipolyként felkoncolnak.
Hatalmas csend terült el az udvaron.
– Valaki adjon teát ennek a gyereknek!  – mondta rekedt hangon Amron kapitány. – Nekem meg pálinkát. Sokat.”         

4. És a főgonosz milyet inna?

Á, ő nem teázik, nincs ennyi finomság benne, hanem mérgezett teákat kever.

5. Ha a történeted tea lenne, milyen fantázianevet adnál neki és milyen fajta lenne (pl. gyümölcs, fekete stb.)?

A Vágymágusok édes, fűszeres narancsos tea lenne, olyan, ami már az illatával is elzsongat és megbolondít.


2 megjegyzés: