2019. január 27., vasárnap

Milyen az, ha valaki író és szerkesztő egyszerre? Hogyan dolgozik egy belevaló betűidomár?
Róbert Katalin, a Könyvmolyképző Kiadó szerkesztője választ ad a kérdésekre :)
 
 
 
1. Mikor és miért döntöttél úgy, hogy szerkesztőként szeretnél dolgozni?
Az a gondolat, hogy szerkesztéssel akarok foglalkozni, 2014-ben fogalmazódott meg bennem, amikor jelentkeztem a Könyvmolyképző Kiadó Írástudó Íróiskolájának képzésére – amit 2015-ben kezdtem el. Előtte is érdekeltek a szövegek, az írás mellett a marketingben is a szöveggyártás (pl. PR cikkek, sajtónyilatkozatok elkészítése) és emellett az újságírás vonzott, de a konkrét szerkesztői munka ekkor kezdett érdekelni.
Azt gondoltam, elvégzem a képzést, látom, mennyire megy ez nekem, kapok visszajelzést, kiderül, lehetne-e esélyem ezen a pályán, és ha igen, akkor elindulok ebben az irányban. Legrosszabb esetben pedig lesz egy plusz tudásom, ami íróként is lehet hasznos. Viszont nem sokkal a kurzus befejezése után, 2015-ben már kaptam megbízásokat a Könyvmolyképző Kiadótól, úgyhogy folytattam ezt az utat, mert én is élveztem és a kiadó is elégedett volt.
 
2. Hogyan és hol lehet tanulni ezt a szakmát?
Szerkesztőképzés van Miskolcon, de az ELTE magyar szakjának is van szerkesztői ismeretek minorja – ez azért nehéz, mert egyrészt sokszor az újságírói szerkesztést (akár cikkek, akár tévé- vagy rádióműsorok megszerkesztését) is fedi, másrészt azért, mert általában csak egy oldalát mutatja a szerkesztői iránynak, gondolkodásnak.
Egyetemen főleg a szépirodalom kerül elő, ugyanakkor bizonyos kiadóknál szórakoztató irodalmi készségekre van szükség. A szórakoztató irodalomban nagyon erősen fókuszálunk a dramaturgiára, míg a szépirodalomban a létérzés, az erős hangulat, a nagyon erős nyelvi készség sokszor fontosabb. Ezek pedig különböző fókuszt jelentenek szerkesztőként is.
Az Írástudó Íróiskola képzése nagyon gyakorlatorientált, a hallgatók részt vesznek a szerkesztőség munkájában, menet közben tanulnak sok dolgot. Ez azt jelenti, hogy elemzői készséggel már rendelkezniük kell (elsajátítható magyar szakkal, tudatos, odafigyelő olvasással, írástechnikai könyvek, cikkek olvasásával), a széles látókör és nagy olvasottság elengedhetetlen, és utána jön az a kérdés, hogy hogyan javítanak és hogyan tudnak együttműködni szerzőkkel.
Azt látom, hogy nincs egy egyértelmű út arra, valakiből hogyan lehet szerkesztő. De minden úton kell a figyelem, nyitottság, sok-sok olvasás, irodalom és írástechnika tanulmányozása.
 
3. Mi a legjobb dolog ebben a munkában és mi a legrosszabb?
Néha, amikor azzal telik egy munkanapom, hogy kiülök a napsütésben egy parkba és olvasok, tudom, hogy éppen mindenki engem irigyel – olvasni és fizetést kapni érte a világ legjobb munkája. Az is elképesztően sok energiával tud feltölteni, amikor látom, mennyire szeretnek az olvasók egy olyan könyvet, amin együtt dolgoztunk a szerzővel, vagy amikor megoldást találunk egy nehéznek tűnő problémára, a kezünk alatt még jobbá alakul a szöveg.
De amikor hirtelen ráeszméltem, hogy jó ideje alig tudtam saját szórakozásra olvasni, vagy amikor valami nem igazán jó, vagy csak nem érdekel, de végig kell olvasnom, mert éppen ez a munkám, akkor hirtelen álom-állásnak lesznek nehéz napjai is. Mindig vannak olyan feladatok, amiket nehezebb megcsinálni – a vicc az, hogy néha éppen azzal küzd meg az ember, amit máskor élvez. Mi sem vagyunk minden nap egyformák.
 
4. Hogyan zajlik a munkamenet? Beülsz egy irodába, és megszabják, hogy aznap X karakter legyen meg?
Van olyan kiadó, ahol bemennek a szerkesztők a szerkesztőségbe, és dolgoznak az íróasztaluknál. A Könyvmolyképző éppen nem ilyen, mert a központ Szegeden van, a szerkesztők meg mindenfelé az országban. Ezért én otthonról (esetleg kávézókból) dolgozom. Határidős feladataim vannak, nem napi limitem.
Ez azt jelenti, hogy nagyon tudatosan kell beosztanom a napjaimat, oda kell figyelnem, mert egy munkanap akár könnyen szét is folyhat, ha nem vagyok elég szigorú magamhoz. És a késés, csúszás komoly gondot okozhat, hiszen más emberek munkáját hátráltatom, sőt, legrosszabb esetben az is lehetséges, hogy nem jelenik meg egy könyv az adott évben, ha nagyon megcsúszik valami.
 
5. Mit tanácsolnál azoknak, akik hozzád hasonlóan szerkesztők szeretnének lenni?
Először is gondolják át, hogy tényleg szeretnék-e. A szerkesztő nem író, és ha valaki a lelke mélyén csak írói sikerre vágyik, nem itt a helye, mert érthető módon a babérokat soha nem a szerkesztő aratja le. Viszont nagyon jó érzés segíteni valakinek abban, hogy kibontsuk, megtisztítsuk a szövegét – ha az ember tényleg erre vágyik, ha szívesen oktat és gondoz tehetséget, érdemes szerkesztenie.
Ha túlvagyunk az önvizsgálaton és tényleg szerkeszteni szeretnénk, akkor fontos, hogy elkezdjük figyelni a jól működő regényeket (sőt, akár a filmeket is), megnézni, mitől működnek, mi hat ránk. Meg a rosszakat is, hogy lássuk, mi nem működött, mi volt a gond. Szóval a feladat: nemcsak jól szórakozni, hanem vizsgálni is az irodalmat. Mert szerkesztőként ezt kell tennünk: górcső alá venni minden mondatot vagy szót, eldönteni, a helyén van-e minden, mit kell javítani.
A szerkesztőnek is kell alázat, ezt sem árt tudni. A szerkesztő a láthatatlan fél, akinek lehet több vagy kevesebb munkája a könyvben, de ezzel nem fog kiállni sehova, nem mondja el, mit tett ő. És a jó szerkesztő is mindig tanul is fejlődik, képzi magát, nyitott, kíváncsi. Nem az író fölött áll, hanem mellette és segíti őt és a szövegét, hogy kihozhassa az adott kéziratból a maximumot.
 
6. Tudnia kell kreatív, irodalmi szöveget írnia annak, aki szerkesztő? Mennyire függ össze a szerkesztés az írással?
Valamilyen íráskészség elengedhetetlen, hiszen a szerkesztő a szöveg szintjén is tesz javaslatokat. Viszont nem szabad belehoznia a szövegbe a saját hangját, hanem meg kell őriznie az íróét, hiszen ez az író regénye.
Attól, hogy valakinek nincs megjelent regénye, lehet zseniális szerkesztő. Alapos, jól elemző, megfelelő javítási javaslatokat tevő, aki kellő empátiával még azt is képes átérezni, miért szenved az író a szerkesztés közben. Tehát van összefüggés, persze, de a szerkesztő nem a regényeivel bizonyít, hanem a szerkesztői munkájával.
 
7. Mennyire kreatív vagy épp merev ez a munka?
Az mindenképpen kreatív, hogy benne vagyunk egy alkotási folyamatban. De ha mondjuk oktatunk, akkor is igazodni kell az adott csoport stílusához, tudásához és kitalálni kreatív feladatokat. Ugyanakkor persze vannak szabályok. Nem mások regényében kell magvalósítania a szerkesztőnek önmagát – hiszen ő támogat, nem irányít.
 
8. Milyen egy jó és egy nem jó szerkesztő?
A jó szerkesztő széles látókörű, nagy tudással rendelkezik, és ezt a tudását arra használja, hogy az író mellett álljon, segítse őt és a regényét. Lehetőleg képes ügyesen kezelni az érzelmi hullámvasúton utazó írót akkor is, amikor lefelé tart és mélyponton jár. Támogat és tanít.
A rossz szerkesztő felülről mondja meg, mit tegyen az író, nem hangolódik rá az adott szövegre, inkább a saját elképzeléseit próbálja beleerőltetni. „Kivasalja”, túljavítja a szöveget, amitől éppen az író tűnik el belőle.
Az egyik legnehezebb feladat talán az, hogy megtaláljuk a határokat: mit kell mindenképpen javítani, mit engedhetünk el. Kezdőként sokszor tudatosítani kell, hogy ez az író könyve, az írónak kell meghoznia a döntéseket, és a legjobb tudása szerint javítani. Nem a szerkesztői írói készsége kell a könyvbe, hanem az íróé.
 
9. Mennyire lehet jól keresni ezzel? Megéri ezt választani pénz, munkakörülmények vagy épp szabadidő szempontjából?
Legyünk őszinték: a szerkesztés szerelem és nem út a milliomossá válás felé.
Ha az embert projektek után fizetik, akkor attól is függ a bevétele, hogy mennyi munkát tudott vállalni. Így lehetnek nagyon jó hónapok  – de ez azt is jelenti, hogy olyankor ki sem látszik a munkából. Közben persze lehet az ember státuszban is egy fix fizetéssel, fix időbeosztással (ahol mindig lehetnek túlórák, de hát ez nem csak a szerkesztőkre igaz). Érdemes azzal számolni, hogy sok kiadó szereti, ha a könyvbemutatón kiül a szerkesztő, esetleg a külföldi szerzőt kíséri, amikor Magyarországon jár – ezek is időt visznek el és vélhetően nem a szabályos hivatali órákban fognak megtörténni.
Szóval érdemes arra számítani, hogy néhány hétvégi vagy esti munka így vagy úgy, de becsúszhat, akár megbízásos alapon, akár státuszban dolgozik az ember.
Íróként On Sai néven kápráztatja el az olvasókat, szerkesztőként pedig Varga Beaként kíséri a megjelenésig a könyveket.
Ha kíváncsi vagy a megjelent műveire, KATT :)
 
 
 
1. Mikor és miért döntöttél úgy, hogy szerkesztőként szeretnél dolgozni?
Katona Ildikó, a Könyvmolyképző vezetője kért fel. Író vagyok, nem gondolkoztam szerkesztői életútban, noha tudok szerkeszteni is. Egy pszichológiai kutatás szervezésének végén voltam, és új szervezői feladatot kerestem. Ekkor találkoztunk, és Ildi azon gondolkozott, mit kezdjen a kiadóba beküldött rengeteg kézirattal, és vajon vannak-e olyan jók, mint a külföldiek. Nekem meg volt írói, szerkesztői, szervezői tapasztalatom egy ilyen projekt kivitelezéséhez. Nagyon izgalmas volt kidolgozni egy új tehetséggondozási rendszert, imádtam.
2. Mennyiben tér el egy vezető szerkesztő munkája a többi szerkesztőjétől?
Sokban más. A szerkesztők pontosan körvonalazott munkafeltételek között dolgoznak. Például a lektorok kapnak öt kéziratot, és leírják a véleményüket, mindezt tét nélkül, hiszen a végső döntés nem az övék. Vagy a szerkesztők kapnak egy kéziratot, és azt megszerkesztik, miközben egyetlen íróval foglalkoznak.
Az én munkám nincs körvonalazva, hanem problémamegoldások, és proaktív reagálások sorozata.  Egyszerre több íróval foglalkozom, olyanok ezek, mint a villanások, csak akkor lépek kapcsolatba velük, ha probléma van. Ezért sok feszültséget lecsapnak rám, és ezt is bírni kell. Van szakmai felelősségem, szerkesztés után ellenőrzöm a javításokat, lényegében minőségbiztosítást végzek. A szerkesztések, oktatások szervezését, és gazdasági elszámolását is elvégzem. Mellette új ötleteket vetek fel a kiadóvezetőnek, és amit elfogad, azt kivitelezem, vagy munkaként kiszervezem.
3. Mi a legjobb dolog ebben a munkában és mi a legrosszabb?
A legjobb a dinamikus, örökké változó munka. Jó problémamegoldó vagyok, és gyors elemző, egyszerűen élvezem, hogy ezt a képességemet használhatom, és meg tudok oldani olyan dolgokat, amikbe más belebukna. A hátrány, hogy mivel én vagyok a projektvezető, az elmúlt években mindig az én könyvem jött ki utoljára a nyomdából, és ezt az olvasók már nehezen viselik. Meg hát kevés időm van írni. Szerintem az egész országban én vagyok az egyetlen, aki ha megkérdezi a főnökétől, miben kéne fejlődnie, azt a választ kapja: dolgozz kevesebbet, és írj többet.
4. Hogyan zajlik a munkanapod? Beülsz egy irodába, és megszabják, hogy aznap X karakter legyen meg?
Már nagyon ritka, hogy én szerkesztem valaki könyvét, inkább a Szövegkertészet képzésen szerkesztőket oktatok, és ha jók, akkor kiszervezem nekik a munkát. Róbert Kati és Kozma Réka is nálam végzett. A munkaidőm kötetlen, otthon dolgozom egy denevéres erdő mellett, és heti egy nap járok Pesten a szerkesztői megbeszélésen. A kiadó amúgy szegedi, a vezetőséggel online tartjuk a kapcsolatot, évente csak pár alkalommal látom őket. A napi dolgokban szabad kezem van, csak a stratégiai döntéseket egyeztetem.
5. Mennyire nagy felelősség a vezető szerkesztő munkája?
Nagy felelősség, és több téren. A rendszer fenntartása sok jó döntést kíván. Például tavaly kiesett egy szerkesztő, és nem vált be egy új. Az írók nem is sejtik, hogy csodát tettünk, amikor minden könyvük sikeresen eljutott a nyomdáig. De van gazdasági felelősségem is, hiszen egy-egy könyv majdnem kétmilliós befektetés. Ha mondjuk, húsz magyar könyv kijön, és abból tíz veszteséges, az bizony hosszú távon nem fenntartható, bedőlhet a projekt. Pont ezért minden kötetnél fel kell ismernem, mi lesz az, amiért majd örömmel ajánlják egymásnak a könyvet az olvasók. Az írókból, szerkesztőkből, oktatókból pedig ki kell hozni azt, ami bennük van, támogatni kell a tehetségüket.
6. Tudnia kell kreatív, irodalmi szöveget írnia annak, aki szerkesztő? Mennyire függ össze a szerkesztés az írással?
Ez nehéz kérdés. Az írás, szerkesztés, és a kritikusi munka egy tőről fakad, de ugyanannak a tehetségnek más-más megnyilvánulása. Ismerek sok jó szerkesztőt, aki nem író. Tulajdonképpen nehéz megmondani, hogy valaki azért nem lett író, mert korábban kezdett szerkeszteni, és a munka felszívta a kreatív erőt, de mondjuk biztonsági őrként dolgozva íróvá vált volna, vagy soha nem lett volna író, mert hiába van meg egy tehetség, egyszerűen jobban érdekli az elemzés, mint a szöveg létrehozása. Ehhez a válaszhoz pszichológiai kutatás és adatelemzés kellene.
7. Mennyire kreatív vagy épp merev ez a munka?
Amit én csinálok, az nagyon sokféle, és nagyon kreatív. Persze ennek is vannak nemszeretem és kötött részei, amiért én sem lelkesedem, de megfelelő mennyiségű teával bármi megoldható. Szerintem nagyon fontos, hogy a kreativitás egyesüljön a kitartással, és a monotonitástűréssel, mert így lesz valamiből nagy teljesítmény.
8. A szerkesztést vagy az írást szereted jobban?
Az írást. Új világokat alkotni lenyűgöző dolog. Az is izgalmas, hogyan lehet a semmiből olyan szereplőket gyúrni, akiknél azt érzi az olvasó, hogy szinte élnek. Szerintem az írásban van valami szikra az isteni erőből; mindez egyfajta teremtés, távoli visszfénye annak a mondatnak, hogy „teremtsünk embert a képmásunkra”. A szerkesztés inkább építészet, egy meglévő szerkezet megerősítése, a falak festésének javítása. Ez is izgalmas, és a maga módján alkotás, és imádom, viszont az írás sokkal régebbi szenvedélyem. Én szómágus vagyok.
9. Mennyire lehet jól keresni ezzel? Megéri ezt választani pénz, munkakörülmények vagy épp szabadidő szempontjából?
A szabadidő és az önálló időbeosztás a legnagyobb előny. A munkakörülmények mindig az adott kiadótól függenek, és ez hullámzó egyes cégeknél. Nálunk például kiváló, a kiadó családbarát, és Lele József, az ügyvezető nagyon figyelmes. Ami a pénzt illeti, ez kezdőként még kevés, ahogy minden művészeti ágban, aztán, ha valaki nagyon jó a szakmában, idővel kap olyan lehetőségeket, melyekből, ha gazdag nem is lesz, de normálisan megél. Én főállású szerkesztő vagyok, mellette írok, és előadásokat tartok, mindebből négy főt etetek, mert egyedülálló anya vagyok három gyerekkel. Pszicho terén többet keresnék, de nagyon-nagyon szeretem az Aranymosás projektet, és büszke vagyok az eddig megjelentetett nyolcvan regényre és gyerekkönyvre.   
 

2019. január 25., péntek

Álmodtál valaha arról, hogy egy kiadóban dolgozz? Szeretsz szövegekkel foglalkozni, és jó lenne megismerni a szerkesztői munka titkait? Kozma Réka, a Könyvmolyképző Kiadó szerkesztője és az Így neveld a regényedet blog szerzője válaszol a szerkesztéssel kapcsolatos kérdésekre :)
 
 
1. Mikor és miért döntöttél úgy, hogy szerkesztőként szeretnél dolgozni?
Többféle művészeti ág is érdekelt, és sokáig nem volt egy, ami mellett leraktam volna a voksomat. Aztán egyetem után döntöttem el, hogy a szerkesztés komolyabban is érdekel, és szívesen dolgoznék ezen a területen. Az irodalom mindig is kicsit misztikus dolognak tűnt számomra, és amikor rájöttem, hogy amit én a szerző ösztönös zsenijének tulajdonítottam, amögött sokszor egy tudatos írói eszköztár van, még inkább meg akartam fejteni, mitől működik egy mű.
 
2. Hogyan és hol lehet tanulni ezt a szakmát?
Egyelőre kevés helyen, a Miskolci Egyetemen van kiadói szerkesztő képzés, de egyetemi keretek között nem nagyon tanítják ezt a szakmát. A magyar szak inkább akkor hasznos, ha valaki szépirodalommal akar foglalkozni, de ott zsánerismeretet nem tanul. A bölcsész szakok egy jó alapot adnak, és gondolkodni tanítanak, például az egyetemen én is sokat foglalkoztam irodalomelmélettel és -kritikával, elemeztem műveket, de ez önmagában még kevés lett volna. Ezután számos írástechnikával kapcsolatos anyagot olvastam, és elvégeztem az Írástudó Íróiskola szerkesztő képzését. Leginkább folyamatos önképzéssel lehet elsajátítani ezt a szakmát.
 
3. Mi a legjobb dolog ebben a munkában és mi a legrosszabb?
A legjobb dolog a szerzőkkel való munka. A legrosszabb dolog pedig a szerzőkkel való munka. J Valójában nekem főként pozitív tapasztalataim vannak, még nem találkoztam „őrült művész” típussal, aminek az írókat néha lefestik. De persze a szerzőnek is megvan a saját elképzelése a művéről, és adott esetben meg kell találni azt a kompromisszumos megoldást, ami mindenkinek elfogadható.
Számomra pozitívum, hogy ez a munka változatos és kreatív. Ugyanakkor van egy logikus része is, az embernek szét kell tudni szedni fejben a cselekményt, végig kell gondolnia egy világ felépítését, elemeznie kell a karakterek motivációit. Valamikor utána kell nézni, milyen bódító szereket használtak az ókori orvoslásban, vagy hogyan működik az amerikai igazságszolgáltatás. De éppen a munka összetettsége teszi érdekessé.
 
4. Hogyan zajlik a munkamenet? Beülsz egy irodába, és megszabják, hogy aznap X karakter legyen meg?
Nem, vannak határidők, de nem szabják meg a napi kötelező penzumot. J Én főként otthonról dolgozom, így a munkaidőmet is magam osztom be. Ez olykor azt jelenti, hogy reggeltől estig kéziratokat szerkesztek, de valamikor más jellegű munkáim vannak, például az Írástudó Íróiskolában viszek egy kurzust, vagy tananyagot írok. Szerencsésnek tartom magam, hogy nincs lehetőségem megunni a munkámat, mert sokféle feladatot kapok.
 
5. Mit tanácsolnál azoknak, akik hozzád hasonlóan szerkesztők szeretnének lenni?
Klisének hangzik, de olvassanak sokat, és szeressenek is olvasni. Mindemellett sok fiatal úgy hiszi, hogy ez majd a hobbijuk kiterjesztése lesz, egész nap szuper történeteket olvasgathatnak, és utána még fizetést is kapnak. Szerkesztőként olvasni egész más, mint amikor kikapcsolódásként veszel kézbe egy regényt. Nem dőlhetsz hátra, és hagyhatod, hogy magával ragadjon a történet, hanem minden egyes mondatnál koncentrálnod kell. Egyszerre több szinten kell megvizsgálni, hogy működik-e a szöveg, és innentől ez már nem szórakozás, hanem komoly munka.
Ezért azt tanácsolom, hogy akit érdekel ez a pálya, az ne csak olvasson, hanem elemezzen is szövegeket. Ne csak rajongjon regényekért, hanem szedje szét őket, és vizsgálja meg, mitől működnek. Foglalkozzon írástechnikával, olvasson irodalomelméleti anyagokat. Vállaljon bétázást amatőr íróknak, és adjon nekik részletes véleményt.
 
6. Tudnia kell kreatív, irodalmi szöveget írnia annak, aki szerkesztő? Mennyire függ össze a szerkesztés az írással?
Valamennyi írástehetség kell ehhez munkához, hisz a szerkesztő mégiscsak belenyúl a szövegbe, és ha nincs egy minimális írói vénája, akkor nem tudna bizonyos művekkel megbirkózni. De nem gondolom, hogy ettől még kötelezően rendszeresen írnia kell, és írói babérokra kell törnie.
Emellett az a hátránya annak, ha a szerkesztő még életében nem próbált például egy regényt összerakni, hogy nem érzi át, ez mennyire nehéz. Az tud igazán hasznos tanácsokat adni, aki már maga is kipróbálta, így egy olyan szerkesztő, aki már tapasztalta, milyen problémák merülhetnek fel írás közben, az más szerzőknek is jobb javaslatokat tud adni, ha ők is nehéz helyzetben találják magukat.
 
7. Mennyire kreatív vagy épp merev ez a munka?
Egyrészt merev, mert a szerkesztő nem csinálhat a szöveggel azt, amit csak szeretne. Bár én ezt soha nem érzékeltem megkötésként, csak egy keretként, amihez alkalmazkodni kell. A szerkesztőnek egyrészt figyelembe kell vennie azt, amit a szerző kifejezésre szeretett volna juttatni a történettel, másrészt ismernie kell a mű célközönségét, hogy nekik milyen elvárásaik lehetnek, hogyan lehet számukra a történetet élvezetesebbé tenni. Van, amikor a kiadónak is vannak elképzelései a könyvvel kapcsolatban, például adott sorozatai vannak, és a szerkesztésnél arra is figyelni kell, hogy a mű illeszkedjen az egyikbe. Röviden a szerkesztő dolga, hogy a folyamat végére mindenki boldog és elégedett legyen, de végső ítéletet az olvasók mondják ki a kézirat fölött.
Másrészt kreatív is a szerkesztés, mert lehet, hogy van egy előre kijelölt cél, ami felé törekszünk az íróval, de több jó megoldás is elképzelhető. Nem én mondom meg, hogy mit írjon, csak rámutatok a problémás részekre, vagy azokra, amit fejleszteni lehetne, és közösen ötletelünk a dolgon.
 
8. Milyen egy jó és egy nem jó szerkesztő?
Ha nagy általánosságban nézzük, akkor a jó szerkesztő nyitott, a rossz szerkesztő merev. Az utóbbi sok szempontból hátrány, egyébként épp a kezdőkre jellemző, hogy van egy alap tudásuk, és ezzel buldózerként letarolják a szöveget. Nem mindig látják a maguk egyediségében a szöveget, előfordul, hogy túljavítják, vagy nem azt javítják benne, amit kellene. Egy másik probléma, ha a szerkesztő nincsen tudatában annak, hogy a háttere befolyásolni fogja azt, hogy egy új kézirathoz hogyan áll hozzá. Például ha tagja volt egy írókörnek vagy írós közösségnek, akkor akár öntudatlanul is előnyben részesíti azt az írói stílust, amit ott jónak kiáltottak ki. Ha leginkább csak egy vagy két zsánert olvas, akkor még a más zsánerbe tartozó kéziratokat ezekkel összehasonlítva vizsgálja. Ha a szerkesztő szakosodik egy zsánerre, akkor ez is nem is feltétlenül gond, viszont ha egy nagyobb kiadónál van, ahol egyszer krimit, másszor romantikus regényt kell javítania, akkor képesnek kell lennie arra, hogy háttérbe szorítsa a saját preferenciáit és ízlését.
A nyitottság ezt is jelenti, hogy többféle olvasói réteg fejével is tud gondolkodni, és többféle szerzővel együtt tud működni.
 
 
9. Mennyire lehet jól keresni ezzel? Megéri ezt választani pénz, munkakörülmények vagy épp szabadidő szempontjából?
Szerintem nem mondok nagy újdonságot azzal, hogy művészeti szektorban ritkán lesznek az emberek milliomosok. Az, hogy kinek mennyire éri meg, az attól függ, hogy milyen elvárásai vannak a munkájával kapcsolatban. Van olyan szerkesztő, aki bemegy az irodába, és dolgozik reggel 8-tól délután 5-ig, és a hónap végén kap egy fix összeget. Vannak külsős szerkesztők, aki otthonról dolgoznak, és attól függően van több vagy kevesebb munkájuk, hogy a kiadó mennyi megbízást küld nekik, a szabadidejük is ennek megfelelően alakul. Van olyan szerkesztő, aki főállásban egész mással foglalkozik, és amellett hobbiból szerkeszt. A szerkesztői pályán belül is sokféle lehetőség van.