2018. december 29., szombat

Sziasztok!
Eredetileg egy hosszabb címet akartam adni a bejegyzésnek, ami az évem leglényegesebb momentumait tartalmazza, aztán rájöttem, hogy 2018-ban annyi minden történt, hogy kilométeres címet írhatnék.
Na, de nézzük is, mi ez a sok minden.
Kezdjük a könyvekkel. Idén 106 könyvet sikerült elolvasnom, ami szerintem nagyon jó. Az érettségi és az egyetem mellett szerintem büszke lehetek magamra, mert év elején 100-at határoztam meg, mint minden évben. Úgy november táján kicsit ráparáztam, hogy nem lesz meg a tervezett cél, de úgy tűnik, a végére csak sikerült belehúznom :D
Ebben persze a kapott recenziók is segítettek, mert utálok halogatni, és szeretném minél előbb kiolvasni a kapott könyveket, hogy utána írhassam is az értékeléseket. Volt, hogy megkaptam este a recit, másnap meg már készen is volt az értékelés. Szóval ja, bár a tanulással is ilyen gyorsan tudnék haladni xd
Engem nagyon meglepett, hogy még úgy is sok recenziót kaptam, hogy kikötésként megírtam, hogy csak teljes őszinteség fényében vagyok hajlandó értékelést írni a művekről, nem csillagozok fel semmit csak azért, hogy kaphassak egy könyvet. Azt hittem, ez elriaszt majd mindenkit a közelemből, de nem :D (pedig aki olvassa a molyos értékeléseimet, tudja, milyen a stílusom xd)
Na, de nézzük, melyik 10 könyv lett idén a kedvencem:
  1. Sarah J Maas - Viharok birodalma

  2. Varga Bea - A siker tintája

  3. Nádasi Krisz - Hogyan írjunk könyvet?

  4. Jus Accardo - Érintés, Érintés nélkül, Mérgezés

  5. Amie Kaufman, Meagan Spooner - Lehullott csillagok

  6. Rácz-Stefán Tibor - Élni akarok

  7. Alexander Steele - Kezdő írók kézikönyve

  8. Bessenyei Gábor - Az első csók és egyéb démonok (az évem utolsó olvasmánya)

  9. Szirmay Ágnes - Titkok árnyékában

  10. Kelly Oram - Cinder és Ella

+ 1: Marie Lu - Az ifjú kiválasztottak (csak mert egy könyvmoly nem tud megelégedni csupán tízzel xd)

Amikor összeállítottam a listát, féltem, hogy mit fognak szólni a magyar írók, hogy alig szerepel valaki a listán. Megnéztem kicsit közelebbről a listámat, és a fele magyar :D Ezt eddig észre sem vettem xd Meglepődtem amúgy, nem számítottam ilyen arányra. De a lényeg, hogy viszonylag könnyen ki tudtam választani az idei kedvenceimet. A Cinder és Ella, valamint Az ifjú kiválasztottaknál tanakodtam sokat, mert Marie Lu könyvét érdekesebbnek találtam, viszont a Cinder és Ellát pont az életem egyik legnehezebb időszakában olvastam (január vége, február eleje környékén), és ettől a könyvtől bírtam kizárni a valóságot. Szóval ennek a könyvnek többet köszönhetek érzelmileg.
És ha már így szóba került, ez a bizonyos nehéz időszak egy betegség volt idén. Jó volt ezzel indítani az évet, tényleg xd Vagy egy hónapig tartott, és még most sem tudom, mi okozta, pedig sok vizsgálaton átestem. A lényeg, hogy 2 hétig ágyhoz voltam kötve, a fejemet sem bírtam megmozdítani, mert már 1 milliméter után szédültem. Oldalra fordulás kizárt, pedig mindig úgy szoktam aludni. Vécére menés kizárt, jött az ágytál, ami... huh, borzalmas élmény volt. Nem kívánom senkinek. Felülni sem tudtam, hogy egyek, maradt a szívószál és a lassú fekve evés, nehogy félrecsússzon. Még jó, hogy olvasni fekve is tudtam. Így jött a Cinder és Ella.
Aztán minden ok nélkül lassan picit jobb lett. Segítséggel járni és hajat mosni is tudtam, és elmentem a kórházi vizsgálatokra. Bejártam a fél kórházat, de semmi. Szúrtak belém tűt, csináltattak feladatokat, megvizsgáltak kb. mindenhol, de hasztalan. Csak találgatások voltak. Természetesen minden váróban sokat kellett lenni, mert rengetegen voltak. A kórházi fények meg elég sercegők és halványak voltak, ezért ott is végig szédültem. Úgy ültem a széken, hogy már szinte feküdtem, a fejemet olyan pózban tartottam, hogy a plafont nézzem, ami... hát igen. Elég kényelmetlen volt, és külső szemmel valószínűleg úgy néztem ki, mintha nyaktörést szenvedtem volna. Amíg elmentem vécére, egyik kezemmel a falba kapaszkodtam, másikkal anyumba, aki megfogott.
Felemelni tudtam a fejem, de ha le akartam hajolni, teljesen elszédültem.
Nagyon féltem, hogy sose lesz jobb. Akkor indult az egyetemen az emelt érettségi felkészítő, és az első alkalmat ki is kellett hagynom emiatt. Azt hittem, májusig fel sem épülök, és megbukok az érettségin. Így, egy semmiből jött betegséggel.
Aztán fokozatosan (de tényleg nagyon lassan) csak elmúlt. Mondjuk még mindig úgy kelek fel reggel, hogy egy fix pontot nézek először, és ha nem mozdul el a szemem elöl, akkor megnyugodhatok xd
Így lassan elmehettem a többi érettségi felkészítőre (egyszer majdnem leestem a lépcsőről, mert a lábam alá akartam nézni, aztán rájöttem, hogy nem szabad lenéznem, mert az instant szédülés). De szerencsére kb. 1 hónap múlva már újra le tudtam nézni. De akkor is szar volt :D
Minden héten megírtam 2-3 próbaérettségit matekból, mert rettegtem attól, hogy megbukok.
És 4-es lett :O
Nekem...
A matek érettségim XDDDDDDDDDDDDDDDDD
Amikor megláttam az eredményt, majdnem szóltam a tanárnak, hogy ezt elírták.
A magyar emeltem is ötös lett, ahogy a töri közepem és az angol közepem is (a nyelvvizsgát szerencsére nem idén kellett megcsinálnom, hanem még tizedikben).
Az infó közép lett egyedül 4-es, de még így is összeszedtem 425 pontot a felvételihez, és felvettek egyetemre. Szóval most magyartanár-könyvtárostanár szakos hallgató vagyok, és már 3 vizsgán túl is estem a 7-ből :D
Az órarendem kegyetlen, sokkal több és nehezebb óráim vannak, mint gimiben, pedig ez az a szak, amit csak úgy neveznek, hogy "büfészak". Akkor milyen lehet a többi?
Idén elballagtam a gimiből, és azt hiszem, hiányzik. Ott még nem azon görcsöltem, hogy csak át ne kerüljek fizetősre vagy legyen meg az ösztöndíj minimum, hanem csak úgy voltam XD
De ha lehetne, nem kezdeném újra a gimit. Eljutottam eddig, nem szenvedek még egyszer :D
Emlékszem, az első gimis évem során nagyon nem találtam a helyem. Át akartam iratkozni másik osztályba, de aztán a maximalizmusom nem engedte, és végigcsináltam. Nagyon hálás vagyok azért, hogy ott, akkor nem adtam fel.
Most ugyanez van az egyetemmel. Sokkot kaptam néhány tárgytól és néhány tanártól xd (de a többség rendes), és elgondolkodtam, biztos jó helyen vagyok? Ez az én utam? Nos, eddig egész jól állok, majd még kiderül, milyen jegyeket fogok kani.
De most, decemberben jutott ezembe az, hogy alaposan átgondoltam, miért ez a szak a nekem való. Tizenegyedik óta tudom, hogy ezt akarom. Igaz, hogy ez egy hat éves képzés, de úgy érzem, kell nekem ennyi idő, hogy megérjek, és megtaláljam önmagam. Már most kezd körvonalazódni egyébként, de még mindig csak tapogatózom. Sok tervem van, rengeteg mindent szeretnék még tanulni, ezért jó is, hogy kapok rá "haladékot", amíg meghozom életem fontos döntéseit.
Amire viszont a legbüszkébb vagyok, az nem a 100+ elolvasott könyv, a felvételi vagy az érettségi. Hanem az írás.
Egy novellám kikerült az Aranymosás Irodalmi Magazin honlapjára (ITT olvasható), és soha nem voltam még annyira büszke magamra, mint akkor. Végre meg mertem osztani egy írásomat az ismerőseimmel, nem kell álnevek mögé rejtőzve írnom. Már tudom, mit szeretnék, mi a hitvallásom, milyen stílust szeretnék kialakítani. Ebben Nillának tartozom köszönettel és az Így neveld a regényedet blognak. Meg persze a KMK írósulijának.
És legyen ide is egy ráadás:
Cselenyák Imre - A sivatag hercegnője című könyve az én borítómmal jelent meg :O
Azóta is kapok kedves visszajelzéseket, hogy mennyire tetszik másoknak, és ettől annyira boldog vagyok :D Tudom, hogy ez nem sok, és egyáltalán nem arra vagyok büszke, hogy elértem valamit. Annak örülök, hogy büszke vagyok arra, AMIT elértem, és tudom, mit szeretnék még. Érzem, ha évek múlva visszaolvasom ezt a novellát vagy rápillantok a borítóra, akkor is büszke leszek rá.
És sikerült a NANOWRIMO <3 2018 júliusát rászántam, hogy végre visszarázódjak az írásba, és megírtam egy kéziratot, ami most pihen :D Ősszel a suli mellett megírtam egy másikat is, most az is pihen xd Majd szeretném később elővenni őket, de a 3. ötletem, amit jövőre szeretnék megírni, azzal vannak most terveim.
És akkor nézzük az újévi fogadalmakat, terveket:
  • Szeretnék rendszeresen edzeni és betartani a 160g-os ch diétát. Eddig sem ehettsem sokkal többet, de sokszor nem számoltam.
  • Meg szeretnék írni egy regényt
  • Át akarok menni a vizsgáimon xd
  • El akarok olvasni 100 könyvet
  • Meg akarok írni 1 novellát
A többi majd még kiderül :D
Amiről még érdemes lehet számot adnom, az a kedvenc filmek/sorozatok. Az egyszerűség kedvéért itt is maradnék a top 10-nél.
  1. Éjjeli napfény

  2. Scream Queens - Gyilkos történet (1. évad)

  3. Visszatérők

  4. The mist (2017-_)

  5. Stranger things

  6. Rejtélyek városkája

  7. Disney Zombies

  8. Jewangui Ddal, Soobaekhyang (2013–2014)

  9. Cheongchunsidae (2016–2017) (1. évad)

  10. Csókot vegyenek! (2018)

 

+1: A szörny, akit hívtam (2007)

És akkor az idei kedvenc dalaim:
  1. My year

  2. Friends

  3. Sue me

  4. Different world

  5. God is a woman

  6. Born ready

  7. Stronger

  8. No tears left to cry

  9. Where I stand

  10. Walk with me

 

+1: I'm a mess


 Köszönöm, hogy velem voltatok 2018-ban :) Remélem, jövőre ugyanitt :D
 

2018. december 25., kedd

 
ISBN: 9780463698563

Fülszöveg:

Anne, ​a huszonéves iowai lány egy apja által erőltetett érdekházasság elől elmenekül otthonról, és csatlakozik egy vándorcirkuszhoz. Rodrick, a jóindulatú tűzzsonglőr befogadja lakókocsijába a szökevényt, és onnantól Anne is a cirkusz tagja lesz. A lány ezáltal megismerheti ezt a varázslatos világot: Megtudja, mi a kitartás, a kemény munka, az összetartás, s nem utolsó sorban, hogy mi a szerelem.
Ám a „Hold cirkuszában” sajnos nem minden olyan szép és vidám, mint amilyennek Anne még a kezdetekkor gondolta. A karaván útját ármány, gonoszság, őrület és holttestek övezik.
A társulat tagjai között van, aki sötét múlttal rendelkezik, s van, aki sötét jelennel. Vajon ki a veszélyes, és ki van veszélyben a cirkuszban?
Ki lehet az a szellem, akit időnként az előadások alatt látni lehet?
S mi lehet az a hely, amit úgy hívnak, „Túlontúl”? A szeretet birodalma lenne ez, vagy inkább a sötétségé?
Egy misztikus történet tragikus szerelmekről, drámai emberi sorsokról, szeretteink elvesztéséről és megtalálásáról.

Borító:

A lány nagyon illik oda, örülök, hogy rákerült. A hold szimbóluma és a háttér homályossága is tetszik, ahogyan a tűzmadár is. Igazából azt kell mondanom, külön mindegyik elem megállja a helyét, egyben viszont csöppet zsúfoltnak hat a számomra. Lényegében azért, mert a lány konkrétan átlátszó nyaktól lefelé, és mintha a madár lyukat égetne a bőrébe. Lentre azok a cirkuszosok nem kellettek volna szerintem, oda egy sötétítő effekt mehetett volna, hogy a cím ne legyen annyira oldalra száműzve, hanem rendes helyet tudjon elfoglalni a borítón, valahol középen, az őt megillető helyen. A betűtípusok nem igazán jöttek be. Külön itt is azt mondom, hogy szépek, ám így együtt már egfajta barokk túlzást kölcsönöznek a borítónak. De tény, hogy nagyon figyelemfelkeltő, simán el tudnám képzelni dombornyomásban :)
Amit nem értek, az az, hogy az író neve miért van olyan nagy betűkkel, és a cím miért lett csak odasuvasztva valamelyik sarokba? Lehet, csak én gondolom így, de szerintem a mű hangsúlyosabb.
 
 
 

Cím:

Imádom. Titokzatos, figyelemfelkeltő, és további gondolkodásra késztet. Pontosan olyan, amilyennek lennie kell. Nagyon el lett találva. Már első olvasásra is beleszerettem, és ahogy ízlelgettem újra és újra, annál jobban tetszett. Illik is a történethez, szóval egyáltalán nem szenzációhajhász :D
A fejezetek címei is tökéletesek, megragadóak, mégsem lőnek le poént.

 

Történet:

A fülszövegben leírtak eléggé jól leírják a szituációt, spoilermentesen csupán annyit tudok mondani, hogy ez egy full extrás regény :3 Aki szerelmet akar, megkapja. Aki rémüldözni akar, készüljön a paranormális dolgokra. És aki cirkuszt akar, már kaphatja is elő a könyvet.
Mivel egyenesen beleszerettem a fülszövegbe, várható volt, hogy így lesz ez a történettel is. Nos, többé kevésbé így is lett. Az író nagyon erős történetmesélésben, számtalan ötlete van, amit meg is mutat nekünk. Szeretem a cirkuszt, a paranormális dolgokat és a romantikát is. Megint csak azt tudom mondani, hogy külön mindegyik megállja nálam a helyét, így egyben viszont picit úgy éreztem, elteltem. És nem csak a karácsonyi dőzsölés miatt. Kezdeném ott, hogy a történet szerintem nem a megfelelő helyen lett indítva. Leírással kezdeni mindig elég merész húzás szórakoztató irodalom esetén, mert sok esély van rá, hogy az olvasó cselekmény híján leteszi a könyvet. Én nem tettem le, és be is indult a dolog. Megérte várni rá. Aztán jött és jött az újabb és újabb váratlan esemény, és még most sem tudom eldönteni, milyen zsánerű is ez a történet pontosan. Hogy kik a célközönség, mi egyes részek funkciója. Kicsit olyan volt, mint a borító.
Amikor elkezdődött az egész cirkusz-dolog, filmszerű leírásokkal találkoztam, teljesen el tudtam képzelni mindent, amit az író leírt. Mintha csettintésre javult volna a leírási készsége a szerzőnek, egyszerűen varázslatos. Az egész cirkusz, a varázslat, a sötét titkok, amikre fény derült... az érzelmi skálám kiakadt, éreztem szerelmet, félelmet, és minden mást.
Amit nagyon szerettem, hogy sok volt benne az utazás. Nekem nagyon tetszett, hogy ennyi helyre elmehettem a szereplőkkel, üdítő színt hozott a történetbe. Az alapvetően fontos részletek meg voltak említve a helyszínről, de egy picit itt is hiányoltam valamit. A helyek hangulatát. Olyan volt, mintha egy utazási magazint lapoztam volna végig, de minden helynek külön hangulata van, amit azokban elfelejtenek megemlíteni. Nyilván az, aki nem járt mindenhol, nem tudhatja ezeket, de a szerző képzelőereje hatalmas, könnyen kitalálhatta volna a saját hangulatát úgy, hogy a hiteles jellemzők érzékeltetve legyenek. pl. időjárás, emberek viselkedése, ételek, látnivalók, stb. Felszínesen ugyan meg voltak említve ezek, de én többet akartam, na :D Imádom a Travel channelt, és így olyan érzésem volt, mintha lemaradtam volna a kedvenc epizódom nagy részéről.
 

Szereplők:

Látszik, hogy rengeteg munka volt velük, és nagyon alapos karakterkidolgozások is születtek. Gratulálok érte, mindenkiben találtam valamit, ami megfogott. Egyesekben pont a sötét múlt, másokban meg a mély lélektani ábrázolás fogott meg. Akit nem értettem, az az apa volt. Ő valahogy kilógott a többiek közül. Annyira felszínes és tipikus karaktert testesített meg, hogy nekem kellett volna egy kis árnyaltság, mert így mesebeli antagonistának gondoltam :D
A főszereplő gyakran mond olyanokat, hogy jó lenne boldognak lenni, vagy egyéb más "..." végződésű mondatok (lesz benne pár). Ilyenkor az olvasó tudja, mit mond a karakter, de nem érzi. Erról majd a megfogalmazásban bővebben, de a lényeg az, hogy sokkal inkább vannak elmondva a dolgok, mint sem megmutatva, hogy én is át tudjam élni, bele tudjak helyezkedni az ő szerepébe. És ugyan egy személyes narrációs technikát választ, a szereplő valamiért mégsem enged be a gondolataiba, csak olyan, mintha váltanánk pár szót a buszra várva, és felszínes beszélgetést folytatnánk. Jobban meg akartam ismerni a szereplőket. Nekem nem volt elég ennyi, többet akartam belőlük. És azért, mert tetszettek. Mert többet akartam tudni róluk, hogy én is a világuk részének érezhessem magam.
 

Megfogalmazás:

Oh, a fekete leves :D Erre voltam a legkritikusabb, de ez nem egyedi eset, minden könyvhöz úgy állok hozzá, hogy beindul a szigorú énem. És sajnos a szigorú énem jó sok hibát talált.
Kezdem azzal, ami tetszett. Az író nem hagyja leülni a dolgokat, és újra meg újra újabb jelenettel bombázza az olvasót. Gyors, lendületes történetvezetés jellemzi, tehát garantáltan nincs unalom. Én imádom az ilyesmit. Nem vagyok a lassú, elnyújtott sztorik híve.
Aztán ott van az író kiforrott stílusa, ami megint csak plusz pont. Én ugyan személyesen ismerem őt, ezért tudom, hogy nem most kezdett el írni, viszont így is meglep, mennyire határozott, könnyed, természetes a hangneme, és ezt imádom. Ez hatalmas erőssége a szerzőnek.
Amivel nem tudtam megbarátkozni, az az írás technikai része volt, ami szerencsére fejleszthető. A korábban említett "felszínes megismertetés" a szereplők esetében, a rossz szórend, a stilisztikai bakik mind akadályoztak abban, hogy a történetre, és ne az írás módjára koncentráljak.
Csak pár példa:
"Meg-til-tom" Ezt az apa mondja, és ahelyett, hogy szótagolással zökkentsük ki az olvasót, narrációval le tudjuk írni, hogy minden szótagot külön hangsúlyozva vagy megnyomva, stb. Ezzel értjük, miről van szó, és az olvasó is. Hopp, mindenki boldog :D
Vagy mondjuk ott vannak azok a mondatok, amik siettetnek. Az író gyorsan le akarja tudni ezt a jelenetet, tovább lép a következőre, de hová siet? Én nem akarok sietni, én a könyvet akarom élvezni.
Ilyenekre gondolok, mint:
"Szerencsére a csapat gyorsan összekapta magát, így hamar útnak indultunk."
Ha ilyen van, nem kell mindig átvezetés, csak csillag vagy valami, ami elválasztja a jeleneteket egymástól.
 

Műszaki szerkesztés, olvashatóság:

A könyvet e-bookban olvastam, így csak arról tudok nyilatkozni. A Hold cirkusza könnyen olvasható, megfelelő sortávolsággal, betűmérettel, térközzel, és mindennel, ami kell :D A szöveg is megfelelően volt rendezve, elütéseket nem is igazán vettem benne észre, szóval hatalmas gratula a korrektoroknak, remek munkát végeztek! Mostanában egyre több könyvnél látom, hogy nyüzsögnek az elgépelések a szövegben, szerencsére ez kivétel :)
Az irodalmi szerkesztő az, ami kellett volna, esetleg pár béta, akik a leírásos és világépítési dolgokat átrágják a szerzővel, de ennyi.
 

Ötlet:

 
Imádom a cirkuszos történeteket. Greatest showman, Caraval, jöhet :D
Szóval ez a könyv nálam eleve plusz ponttal indult. Aztán, amikor megláttam Molyon a következő címkéket, csak még jobban érdekelt, mi minden fér bele egyetlen könyvbe.
Elkezdtem olvasni, és egészen a végéig nem tudtam, mire számíthatnék. Ez részben azért volt, mert az írónak hatalmas fantáziája van, amit nem is titkol el a művében, valamint a számtalan újabb és újabb csavar is alátámasztotta ezt a kiszámíthatatlanság érzését. És én nagyon szeretem az olyan történeteket, amelyek nem kiszámíthatóak. Ez pedig egyértelműen nem az.
Megláttam, hogy térkép is van hozzá, és a szemem felragyogott. Konkrétan már fájt a szemem, olyan sokáig néztem a térképet, annyira jól sikerült. Bárki műve is volt, hatalmas gratula neki, valami gyönyörű munka lett <3
 

Kinek ajánlom:

Igazából nem tudom xd Ahogy korábban is írtam, volt itt paranormális, romantikus, utazás, titkok és bűnök, na meg cirkusz :D Szóval akit ez érdekel, már mehet is megvenni a könyvet. Korosztály? Nem tudom, olyan 16+, de néhol már 18+ is megjelenik, szerintem nem volt konkrét célközönség, ezért nem tudom megmondani. És hogy lányok vagy fiúk? Inkább lányok. Ami nem azt jelenti, hogy ez egy csajos könyv, csak azt, hogy az emocionális dolgokra megy rá a könyv, amit én nőként szerintem jobban szeretek, mintha férfi testbe születtem volna :D De kivétel erősíti a szabályt. Szóval szerintem olvassátok el, és a végén kiderül, nektek szólt-e a könyv, vagy sem.

 

 
 
 

2018. december 21., péntek

A Könyvmolyképző Kiadó először hirdet New Adult kurzust, és mivel ez egy merőben új dolog az írósuliban, kifaggattam egy kicsit az oktatót, Rékát, mire is számíthat az ember, ha jelentkezik rá. A további részleteket megtaláljátok az Aranymosás honlapján :)
 
 
1. Miben különbözik a YA és a NA regény?
 
Elsősorban a korcsoportban. A young adult művek a 13-18 éves korosztály számára íródnak, vagyis leginkább a középiskolásoknak. Viszont a gyakorlatban a YA olvasórétege azért szélesebb ennél, hiszen rengeteg felnőtt is olvassa ezeket a történeteket (20, 30 vagy akár 40 évesek is).
A new adult célkorosztálya a 19-30 évesek (gyakorlatilag inkább 19-26). Ezek a történetek elsősorban egyetemistákról vagy frissen végzett fiatalokról szólnak, akik akkor léptek be a munkaerőpiacra.
Ennek megfelelően a YA és az NA regények más élethelyzeteket mutatnak be. Az előbbiben gyakori téma az első szerelem, felnőtté válás, családon belüli konfliktusok, barátok, iskola és azon belüli kapcsolatok stb. A new adult regények főhősei ennél kicsit érettebbek, olykor már elköltöztek otthonról, önállóak,  egyetemre járnak, munkát vállalnak, már komolyabb párkapcsolataik vannak stb.
 
2. A YA/NA kurzus zsánerspecifikus, vagy más típusú művek íróinak is ajánlott?
 
Gondolom, a zsánerspecifikuson a romantikát érted. J Az ifjúsági regényekben gyakran van romantika, hisz ezt a korosztályt erősen foglalkoztatja a szerelem, de ez nem követelmény. Gyakorlatilag ma már szinte bármilyen zsánerben lehet young adult történetet írni, a realista és romantikus regények mellett jelen vannak az ifjúsági fantasy, sci-fi, horror, történelmi regények is.
Régebben ha new adult könyvekről beszéltünk, akkor elsősorban a kortárs realista romantikus történeteket értettük rajta (mint például a Könyvmolyképző Kiadó Rubin pöttyös könyvei), de mára már az ezt a korcsoportot célzó történetek is színesebb képet mutatnak. Kezdenek feljönni a romantikus fantasyk (mint például Sarah J. Maastól a Tüskék és rózsák udvara, ami a két éve indult Zafír pöttyös sorozatunk nyitókötete), a paranormális-erotikus történetek, és már NA thrillert és sci-fit is lehet találni. Az ifjúsági regényekkel szemben itt viszont az olvasók már elvárják a romantikus szálat, és az erotikát is.
Ezen túl a young adult kurzusunkat elsősorban tényleg azoknak ajánlom, akik ifjúsági történeteket szeretnének írni. A new adult kurzusunk viszont nem annyira a korcsoporthoz kötött, oda jelentkezhetnek olyanok is, akiknek a történeteiben hangsúlyos a szerelmi szál, és azt szeretnék gyakorolni.
 
 
3. Ki tartja ezeket a kurzusokat, és hol lehet tájékozódni a jelentkezési feltételekről?
 
Mindkét kurzust én tartom, és én is dolgoztam ki hozzájuk a tananyagot.
A new adult kurzus februártól indul, és január 20-ig lehet rá jelentkezni. A jelentkezési feltételeket ezen a linken lehet megtalálni: http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/uj-kurzus-varunk-new-adult-kurzusunkon-11231.html
A young adult kurzus ősszel indul, ennek az időpontjáról itt lehet tájékozódni: http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/iroiskola
 
 
4. Nagyjából milyen tematikára számíthat az ember a YA és az NA kurzuson?
 
Mindkettő 8 hetes kurzus, és több mint egy tucat különböző témával foglalkozunk ez idő alatt.
Egyrészt nagyon fontos, hogy a résztvevők pontosan megértsék a korcsoportok közti különbségeket, tudják, hogy az egyes olvasórétegeket mivel lehet megragadni, mit várnak el egy jó történettől.
Átbeszéljük a korcsoport népszerű témáit, a zsánereket, áttekintjük a jelenlegi piaci helyzetet, hogy az írók lássák, milyen adottságaikra kell koncentrálniuk, hogy a történeteikkel sikeresek legyenek. Mivel a fiatal írók sokszor úgy jönnek a kurzusra, hogy korábban már publikáltak különböző amatőr oldalakra, blogregényt vagy fanfictiont is írtak, megnézzük azt is, ennek mi az előnye, és mire kell vigyázni, ha valaki regényírásra szeretne váltani.
 
 

5. Az NA egy teljesen új kurzus. Miben különbözik a YA-tól?
 
Ahogy írtam, a young adult kurzuson kimondottan az ifjúsági történeteket elemezzük és gyakoroljuk 8 héten át. Foglalkozunk olyan népszerű zsánerekkel is, mint a fantasy vagy a disztópia, ennek kapcsán kitérünk a világteremtés szabályaira. A realista történetek szerzőinek pedig ahhoz adunk tanácsokat, milyen egy jó és hiteles problémafeldolgozó regény, és hogyan lehet megalkotni egy lehengerlő romantikus történetet.
A new adult kurzuson is foglalkozunk világteremtéssel, leírásokkal, dramaturgiával, de ezen felül főként a romantikus szál kulcsjeleneteiben merülünk el, ezeket dolgozzuk ki. Olyan kérdéseket beszélünk át, mint hogy mitől lesz izgalmas a főszereplő, hogy lehet két karakter között megteremteni a romantikus feszültséget, milyen egy jó erotikus jelenet, hogyan függ össze a dramaturgiai ív az érzelmi ívvel. Mivel ezek nemcsak a new adult írásokhoz hasznosak, hanem bármilyen kortárs romantikus regényhez, ezért erre a kurzusra jelentkezhetnek olyanok is, akiket nem kimondottan az NA korcsoport érdekel, hanem a romantikus szál.
 
 
6. Mi a legjobb dolog ezekben a kurzusokban?
 
Erről szerintem a résztvevők jobban tudnának nyilatkozni, de a visszajelzések alapján a legtöbben örülnek annak, hogy 2 hónapig intenzíven foglalkozhatnak az írással, a kurzus plusz motivációt ad nekik. A közösségi élmény is sokat számít, hogy a csoport együtt csinálja a feladatokat, sokszor hasonló problémák, kételyek merülnek fel. Ugyanakkor mindenki ugyanazért a célért dolgozik, és ez általában egy pozitív, támogató légkört teremt. Minden feladat után a szerkesztőtől kapnak visszajelzést, és sokan kifejezetten ezért is jelentkeznek, hogy megtudják, személy szerint nekik miben kéne fejlődniük. Sokszor hallom azt  vissza, hogy az írók ez alatt  a néhány hét alatt annyi mindenre rádöbbennek magukkal és a saját stílusukkal kapcsolatban, amire talán még évek múlva se jöttek volna rá.
 
 
7. Hogyan kapnak a résztvevők értékelést a munkájukról? És nagyjából hogyan zajlik a feladatok kiosztása, értékelése?
 
Minden kurzusunk online távoktatással zajlik, csoportosan. A résztvevők így egymással és a szerkesztővel is kommunikálhatnak, megoszthatják egymással a tapasztalataikat, elbeszélgethetnek egy-egy témáról. Emellett minden feladatmegoldásukat elolvassa és értékeli az oktató.
Minden héten szokott lenni egy nagyobb feladat, ami úgy mond „kötelező”, és vannak kisebb szorgalmik. Ezeket a hét elején osztjuk ki, és a hét végén adják le a megoldásokat. Gond nélkül lehet haladni a tananyaggal iskola vagy munka mellett is, hisz mindenki magának osztja be, mikor tud ezzel foglalkozni.
Az NA és a YA kurzus elején és végén szokott lenni egy nagyobb feladat, amire részletesebb szerkesztői visszajelzést kapnak az írók. Az elején azért, hogy ők is tudják, hol tartanak, mire koncentráljanak a kurzus során. Az utolsó feladat értékelésénél pedig az oktató elmondja, az illető miben fejlődött az eltelt idő alatt, mit érdemes még csiszolnia. 
 
 
8. Kiknek nem ajánlott a YA/NA kurzus?
 
Akiket egyáltalán nem érdekelnek az ifjúsági és new adult történetek. J Ezek már a haladóbb csoportjaink közé tartoznak, így teljesen kezdőknek nem ajánlanám őket. Mindkettőn foglalkozunk olyan részterületekkel is, mint a dramaturgia, párbeszédek és a leírások, de építünk arra, hogy a résztvevők ismerik az írástechnikai alapokat. Ha valaki kimondottan kezdő, nekik ott van a Szövegboncoló kurzus, aki pedig egy adott készséget szeretne gyakorolni, annak ott a Párbeszéd, Leírás vagy a Dramaturgia kurzus.
 
 
9. Online kurzusok során alakulhatnak ki barátságok a résztvevők között, valamint a szerkesztőhöz a kurzus után is lehet fordulni kérdésekkel?
 
Igen, sok barátság és szakmai kapcsolat alakult ki a kurzusokon. Tudok több olyan íróiskolásról is, akik még mindig tartják a kapcsolatot, megosztják egymással a tapasztalataikat, véleményezik egymás írásait. A kiadó körül önálló írókörök is alakultak, ahol továbbra is lelkesen támogatják egymást a szerzők.
A kurzus lezárásával a csoportok további működése is lezárul, viszont a kiadó szerzői és az íróiskolások számára havi rendszerességgel tartunk Aranymosás klubot, ahol ott vannak a szerkesztők. Ha valakinek új élménye vagy kérdése van, ott el lehet őket csípni.
 
 
10. És végül melyik a népszerűbb regénytípus? A YA vagy a NA?
 
Néhány éve erre kérdésre könnyebb lett volna válaszolni. Az ifjúsági regényeknek több évtizedes múltja van, míg a new adult regények viszonylag újnak számítanak a piacon. Ha népszerű fiataloknak írt könyvekről van szó, az embereknek még mindig előbb ugrik be Cassandra Clare vagy Suzanne Collins, mint Colleen Hoover vagy Elle Kennedy. Azonban ma már az NA regényeknek nagyon komoly rajongóbázisa van. Mi azt látjuk, hogy a Vörös pöttyös könyveink mellett a Rubin (és a Zafír) pöttyösök is egyre sikeresebbek. Éppen ezért döntöttünk úgy, hogy elindítjuk a new adult kurzust azon írók számára, akiket komolyabban érdekel ez a korcsoport.

2018. december 18., kedd

Sziasztok! Képzeljétek, ifjúsági irodalom órán azt a feladatot kaptuk, hogy válasszunk egy ifjúsági regényt, amit kötelezővé tennénk az iskolában. Én Marie Lu Legenda trilógiáját választottam.
Olvassátok el, miért:
A képeken a három kötet látható, ezeket körbe is adtam. Leginkább azért, hogy meg lehessen tapogatni a dombornyomást, mert az nekem nagyon tetszett. :P De volt olyan elvetemült is, aki megszaglászta mondván, szereti a könyvek illatát. :3
No, de a lényeg:
Marie Lu Legenda című ifjúsági regénye 2012-ben jelent meg magyar fordításban. A Moly.hu nevű könyves oldalon több mint 300 olvasó kedvence lett, és további 556 olvasó értékelte öt csillagra. A Könyvmolyképző Kiadó 2016-ban adta ki a második kiadást, olyan jól fogyott a könyv. A sorozat további kötetei szintén megtalálhatóak az ország összes könyváruházában. Ezek az adatok már önmagukban bizonyítják, hogy a könyv nagy népszerűségnek örvend. Ezt erősíti, hogy a kötetek fordítója az elismert írástechnika oktató és műfordító AncsaT.
A történet sci-fi zsánerű, azon belül disztópia. A helyszín egy kettészakadt Észak-Amerika, a Köztársaság és a Kolóniák. A két fél szemben áll egymással, a csatározások fontos részét képezik a trilógiának. A történet főszereplői a jómódú környéken, az elithez tartozó családba született, tizenöt éves June, aki kivételes tehetség, kötelességtudó, szenvedélyes, a haza iránt elkötelezett, nyitva áll előtte az út a Köztársaság legmagasabb katonai köreibe, valamint a Lake Szektorban, a nyomornegyedben született, tizenöt éves Day, aki a Köztársaság legkeresettebb bűnözője. Ők ketten két külön világban élnek, és talán sosem keresztezné egymást az útjuk, ám egy nap June bátyja gyilkosság áldozatává válik. Az első számú gyanúsított Day lesz. Ezzel kezdetét veszi a mindent eldöntő macska-egér játék, melyben Day kétségbeesett versenyt fut a családja életéért, miközben June elszántan igyekszik megbosszulni bátyja halálát.
Többek közt azért tartom a fiatalok számára nagyszerű olvasmánynak ezt a könyvet, mert két szemszögből íródott a történet. Day és June felváltva szólalnak meg és mesélik el a kalandokat, veszélyeket. A lányok számára June kiváló példakép lehet, hiszen erős jellem, és hajtja a vágy, hogy önerőből érjen el nagy tetteket, ne a befolyásai által. Day pedig kedvelhető lehet a fiúk számára, mert határozott és erős.

A trilógia során a szereplők hatalmas jellemfejlődésen mennek keresztül, ami pozitív minta a könyvet elolvasók számára. June kezdetben lenézi a szegényeket, el van telve a maga tökéletességével. Tipikus „gazdag liba” archetípus. A bonyodalmak során viszont megismeri a világot a hamisan csillogó aranyrudakon túl, és Day segítségével rájön a maradandó emberi értékekre. Day már a kezdetektől cseles és találékony, ugyanakkor nem bízik senkiben, és magának való. June abban segít neki, hogy megnyissa a szívét mások előtt, és merjen szeretni.

A történet egy másik tanulsága leginkább egy, a könyvből kiemelt idézettel írható le: „Minden nap azt jelenti, hogy újabb huszonnégy órányi lehetőséged van. Minden nap azt jelenti, hogy megint megtörténhet bármi. A pillanatnak élsz, és meghalhatsz egy szempillantás alatt, ezért aztán épp elég, ha egyszerre csak egy nappal törődsz. Próbálsz a fényben járni.”

Ez akkor hangzik el, amikor June megkérdezi Daytől, hogy miért ez a neve. Neki pedig ez a válasza rá. Ez az egyik legtöbbször idézett részlet a könyvből, véleményem szerint tökéletesen rámutat az „egyszer élünk, használjuk ki” felfogásra.

 
A könyveken keresztülvonul egy szerelmi szál is June és Day között. A lányok ezt valószínűleg szimpatikusabbnak találják, mint a fiú olvasók, ám az író figyel arra, hogy csak elhintésnyi legyen a szerelem a könyvben, és a mozgalmasabb, kalandokból és cselszövésekből álló jeleneteket domborítsa ki.

A mellékszereplők között megjelennek katonák, a szegény nép és June befolyásos ismerősei. Általuk az olvasó betekintést nyerhet a fiktív Amerika politikájába és társadalmába is. Tökéletesen kivehető a sorokból, hogy az elnyomók és elnyomottak közti szakadék milyen erős, és June világán keresztül a „trónon ülők” fondorlatai is előtérbe kerülnek.

Van az a mondás, hogy a gyerekszem őszintébben látja a világot. Ez ebben a könyvben teljesen igaz. June és Day hisznek abban, hogy az igazságosság és a becsületesség erények, és nem szabad áldozatául esni a pénz és a hatalom hívogatásának, azaz a felnőttek játszmáinak. Szerintem az ő gondolataik teljes mértékben levetíthetők a mai társadalomra. Kicsit eltúlozva ugyan, de most is a pénz irányít. Sőt régen is így volt, és a jövőben is így lesz. Ezáltal ennek a könyvnek a mondanivalója örök.

Számos kreatív feladattal lehet szemléltetni a könyv tanulságát, és ezáltal izgalmasabbá tenni az olvasási élményt.

Az első ötletem, hogy kis aranypapírba csomagolt csokikat osztunk szét a gyerekeknek, és azt mondjuk, ezen az órán mindegyik ér 1 millió forintot. Megkérdezzük tőlük: Mihez kezdenétek vele? Azaz mit tennének, ha hirtelen June életébe csöppennének?

Sokat elmond a tanulókról ez az információ, jobban meg lehet ismerni őket ezáltal, és egyúttal rávesszük őket a gondolkodásra. Elképzelik, mi lenne, ha… És ha már elképzelték, lesz egy céljuk. A későbbiekben pedig azon fognak gondolkodni, hogy hogyan érhetnék el.

            A második ötletem, hogy kapjanak egy-egy szimbolikus könyvjelzőt. A feladatuk mindössze annyi, hogy választaniuk kell két lehetőség közül. Az egyik opció, hogy gazdagok lesznek, mindenki elismeri őket, igazi legendákká válnak az emberek szemében, viszont azt kell tenniük, amit mások mondanak, és nem dönthetnek saját belátásuk szerint. (June esete)

Vagy választhatják azt is, hogy okosak, tehetségesek lesznek, azt tesznek, amit akarnak, ám szegények, és senki nem támogatja őket felűről. (Day esete)

El fognak gondolkodni, mi is számít nekik igazán.

            A harmadik játék pedig egy csoportmunka, amelyben minden csapat kap egy-egy előre gyártott problémát, és az a feladat, hogy közösen találjanak rá egy megoldást. Én szerencsesütinek álcáztam az általam gyártottakat.

pl. A testvéretek súlyos beteg, de nektek nincs pénzetek gyógyszerre. Hogyan segítenétek rajta?

Az ilyen feladatok közelebb hozzák egymáshoz a tanulókat, és fejlődik a problémamegoldó képességük, az empátiát nem is említve. Ez a problémakör egyébként felvetül a könyvben is, a szereplők sajátos úton keresnek megoldást az elébük kerülő nehézségekre, miközben a helyes utat mindig szem előtt tartják.

Ha kimondottan egy korosztálynak kellene ajánlanom ezt a könyvet, én a tizedik osztályba vinném be kötelező olvasmánynak. Egyrészt a könyv Tizennégy éves kortól ajánlott, ami eléggé szűkíti az olvasóréteget. Másrészt a tizedik az egyik olyan osztály, ahol rettenetesen nagy a stressz. A gyerekek nyakán van a fakultációválasztás, közeleg a diáknap, a tanárok már az érettségivel stresszelik őket, hogy az alapján válasszanak faktokat, amilyen tárgyakból majd emelt szintű érettségizni akarnak, vagy amit kinéztek az ötödik tantárgyuknak. Amikor én ennyi idős voltam, az osztály fele vagy sírt vagy toporzékolt, mert nem volt még ötletük, hogy milyen jövőt szeretnének maguknak. Volt olyan, aki csak a szülei kérésére ment egy bizonyos faktra, majd le kellett adnia, mert bukásra állt belőle. Megint más azért nem a rajzot választotta az ötödik tárgyának és ment művészeti iskolába, mert a tanárok szerint a művészetből nem lehet megélni. Sokan gondolták meg magukat menet közben, és már nem lehetett mást felvenni a leadott tárgyak helyére. Így a tizedik osztályban találomra vagy kényszerből aláírt papírok meghatározták, hogy végzős korukban milyen tárgyból mehettek el érettségizni. Rettentő nagy volt a nyomás, így már az érettségi is eleve stresszesen indult. Aztán vagy jól sikerült, vagy nem. A lényeg, hogy hiába tizenhat évesek ebben a korban a gyerekek, valami miatt nem tudják reálisan látni a vágyott jövőképüket. Említtettem, volt, aki félt elmenni olyan fakultációra, amilyenre szeretett volna, mások egyszerűen mindenből jelesre álltak, és nem tudták, mit kellene választaniuk, de akadtak olyanok is, akiknek semmi sem ment jól, és inkább nem is vettek fel egy faktot sem a „Mi értelme?” elv alapján.

Szerintem ez a könyv ad egy kis lelkierőt, hogy a gyerekek átgondolhassák, nekik mi számít igazán az életben. Talán most még ködös az út előttük, de szépen lassan körvonalazódik, merre szeretnék indulni, és milyen módon szeretnék leélni az életüket. A könyv azt tanítja, hogy nem az számít, mennyire gazdag vagy szegény valaki. Egy dolog fontos igazán, ez pedig az, amit a szív szeretne.


📖 Kedves Könyvek 📖 (@kedveskonyvek) által megosztott bejegyzés,




Nos, én ezért vinném be ezt az olvasmányt az iskolába. Neked mi a véleményed? Írd meg kommentben ;)

2018. december 5., szerda


 
1.         Úgy tudom, voltál íróiskolában. Milyennek találtad?

Érdekes volt. Én (még csak) ifjúsági kurzuson voltam, ott kaptunk egy kicsit mindenből, és már annyi feladatból is kijött, hogy párbeszédet könnyedén írok, leírást kevésbé… Bár ez alapján azóta is csiszolom magamat, az igazán hasznos mégis maga az írós közeg volt számomra – írótáborban ismertem meg pl az Apolló tintafoltjait, akik ezt a novellámat is bétázták. 😊 Szerintem az írósulikban két dolog jó: a szakmai fejlődés és a közösség.

2.         Vannak az íráson kívül más hobbijaid is? Vagy az írás inkább életcél?

Persze, rengeteg mindent kipróbáltam, dekopáltam, fűztem gyöngyöt, vertem csipkét, készítettem drótból pár ékszet, üvegfestékeztem… Általában mindre hamar ráuntam. De az írás maradandó.

3.         Ezen kívül (Miért gyűrődik a Duna?) vannak más történetek is a tarsolyodban? Kis ízelítő? :3

Igen, már mióta próbálok regényt írni, de még soha egyet sem sikerült befejeznem. Most ez a nagy project, de persze novellákkal is tovább szeretnék fejlődni. Van kettő, amit át akarok írni, és aztán remélhetőleg publikálni is sikerül őket. Illetve szeretnék egy olyan novellát alkotni, ami jobb a Miért gyűrődik a Dunánál.

4.         Hogyan tanultál meg ilyen jól írni? Vagy csak úgy jött?

Igen, egy szép szeptemberi napon egyszer csak agyon csókolt a múzsa… xD Viccet félretéve, szerintem ez senkinél nem működhet így.

Meglepő módon én magyarórán tanultam meg írni. Érettségire készülve rengeteg esszét kellett beadni, kezdve az örök könyv vs ebook témával, de folytatva pl. a halálbüntetés mellett/ellen érveléssel. Ott tanultam meg tömören fogalmazni, komplexen látni problémákat és egyszerűen leírni, amit látok.

5.         Ha kívülről szemlélnéd magad, mint írót, mi lenne a véleményed a munkáidról?

Ez egy vicces kérdés. Nem tudom. Kívülről sokféle visszajelzést kapok, megkaptam már, hogy olvashatatlanul pörgős, vagy felszínes az adott írás. De azt is vágták már a fejemhez, hogy vegyem már észre, zseni vagyok. Elképzelésem sincs, én mit látnék magamból kívülről. Belülről egy lányt látok, aki ír.

6.         Vannak olyan dolgok/emberek, akik inspirálnak az írásban?

Persze. Az írósulival kapcsolatban már említettem az Apollót, ők rengeteget, mind az interaktivitásukkal, mind a sikereikkel. De igazából a körülöttem élők legtöbbje inspirál, szinte minden hozzám közel álló emberhez tudok kötni egy mély beszélgetést, egy gondolatot vagy szempontot, amit az illetőtől kaptam, és tudom, hogy bele fog kerülni az írásaimba.

7.       Mit tanácsolnál azoknak, akik hozzád hasonlóan írók akarnak lenni?

Nos mivel én is épp író akarok lenni, ezért A bölcsességgel nem rendelkezem :D De ha mégis muszáj lenne mondanom valamit: ne mesélj az írásodról! Én ugyanis azt vettem észre magamon, hogy ha bennem van egy történet, akkor az feszít belülről, és ideális esetben leírom. Viszont ha elmesélem pár barátnak, akkor enyhül ez a belső feszültség, hiszen a történetem kijött… és le már nem írom. Szóval, bár nehéz megállni, de pssszt! 😉

 

2018. december 1., szombat

 Kérdeztétek páran, mit szeretek ebben a könyvben annyira, és most itt a válaszom:

1. Minden benne van

Nekem akármilyen kérdésem merül fel írás közben, elég kinyitnom A siker tintáját, és máris megtudom a választ. Leírás, párbeszéd, dramaturgia, stb. Igazából a kezdő/haladó íróknak íródott ez a könyv, tehát ha az írás érdekel, mindenképpen szerezd meg ezt a könyvet, mert nagyon hasznos, az átfogó ismeretanyag pedig még nem vált kárára senkinek ;)

2. Szórakoztató


És valóban. Ne egy szakszavakkal és barokk körmondatokkal teli könyvet képzelj magad elé, amiről azt sem tudod, miről szól! Ez a könyv úgy tölt fel tudással, hogy közben egyszer sem érzed úgy, hogy unatkozol. Az alcímben benne is van a kalandos szó, és hidd el: EZ NEM HAZUGSÁG! Sosem olvastam még ilyen élvezetes írástechnikáról szóló könyvet. Meglátod, téged is elvarázsol, ha adsz neki egy esélyt! ;)

3. Nem csak íróknak szól


Bizony ám, és ez benne szerintem az egyik legjobb. Nyugodtan olvashatja bárki, akit érdekel, hogyan működnek az írók, a könyvkiadás, vagy a regénykészítés folyamata. Az én egyik ismerősöm is elolvasta, aki sosem írt még semmit, és nem is akar, mert az éneklést szereti. Egyáltalán nem érezte úgy, hogy ez nem neki való. Sőt, teljesen más szemmel néz most az írókra, mint azelőtt. Most már először arra gondol, vajon a kiadás melyik szakaszában akadt el a kedvenc sorozatának a folytatása, és csak utána sírja ki magát a fanklub csoportban :D

4. Humoros


On Sai stílusát szerintem mind ismerjük. Ő tipikusan az az író, aki úgy vicces, hogy nem erőlteti, és jól elhinti a humort a műveiben. Nos, mivel Varga Bea az ő szerkesztő énje, nem mondok újat azzal, hogy ez a könyv is bővelkedik a jó hangulatban. Én pl. hangosan felröhögtem a fogorvosi váróban, amikor a szexes hasonlathoz értem (ha elolvasod, majd megérted xd). Még ki is jött az aszisztens, hogy majd akkor legyen ilyen nagy a szám, ha a fogamat tömik :D

5. Könnyű tájékozódás


Ez egy lapozgatós könyv, tehát nem kell sorrendben haladni. Dönthetsz úgy, hogy először a párbeszédekről olvasol, aztán gondolsz egyet, és átröppensz a leírásra. És a fejezetek végén fel vannak sorolva a témához köthető részek a könyvben, hogy még egyszerűbb legyen.

6. Interaktív

Bizony, a szerző nem engedi, hogy csak üljünk a székben, és meresszük a püspökfalatunkat. Feladatok is szerepelnek a könyvben, hogy ki tudjuk hozni magunkból a legtöbbet, és fejlődjünk. Ezek írástechnikai feladatok, tehát kimondottan az íráskészségre lehet gyúrni általuk. Van hely jegyzeteknek, tanácsok, minden, amire csak szükségünk lehet az írás során.

7. Modern

"Mit akart vajon mondani az író?"
Ezt el lehet felejteni most azonnal. A könyv ugyan említi a szerzői lélektant, ám nem úgy, mint egy gimis elemzés során. A könyv nagy része a műről szól, és arról, hogyan lehet kihozni belőle a maximumot, és erről nagyon sokáig nem beszélt senki. Varga Bea műve tehát nem csak alkalmazkodik a XXI. századhoz, hanem meg is újítja azt. Ezáltal egyértelművé válik, hogy írónak nem lehet születni. Sok tanulással, tapasztalással és gyakorlással leszünk azok! (én legalábbis remélem, hogy az leszek xd)

8. További tanulásra ösztönöz

Azt hitted, ennyi volt, és mehetsz is a kiadóhoz?
Bocsi, hogy ezt mondom, de még nincs vége az útnak. Sőt, a "kalandos lépések" számodra ezzek a könyvvel kezdődnek. A könyvben Bea egy csomó további tanulási lehetőséget mutat be, hogy jobb írók lehessünk, csiszoljuk a stílusunkat és rendre intsük azt a fránya dramaturgiát. Hidd el: ezt az utat élvezni fogod megtenni.

9. Szép a borítója

Nem tudom, ki hogy van vele, de engem nagyon tud motiválni egy gyönyörű borító. És ha ez nem ösztönöz írásra, akkor semmi ;)

10. Odafigyel rád


Én az az ember vagyok, aki nagyon rá tud görcsölni a dolgokra, legfőképpen az írásra. Gondolom, sokaknak ismerős az a szemét megfelelési kényszer, aki az ágy alatt rejtőzik, és este beférkőzik a tudatodba, amíg alszol, hogy reggelre tele legyen a fejed stresszes gondolatokkal. Engem ez a könyv mindig megnyugtat. Beából szerintem nagyon jó tanár lenne, mert nem csupán az elvárásokat és a tananyagot ismerteti, de hitet is ad hozzá, hogy sikerülhet elérnünk az álmainkat.