2018. július 5., csütörtök

Francesca Zappia - Csak kitaláltalak?


Ventus Libro, Budapest, 2017
364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155535758 · Fordította: Cooper Eszter

Fülszöveg:

Történet Alexről, a végzős gimnazistáról, aki skizofréniával küzd, és aki nehezen tudja eldönteni néha, hogy amit lát, az a valóság-e, vagy csak elképzeli. Vicces, provokatív könyv, amelyben néha az olvasó sem tudja, mi a valóság, és mi nem az.
Néha az élet őrültebb dolgokat produkál, mint a képzelet. Ezt Alex is megtapasztalja, aki próbál megbirkózni hallucinációival. Minden vágya, hogy normális diákként leérettségizhessen, de amikor új iskolájában felbukkan gyermekkori – talán csak kitalált – barátja, minden összezavarodik körülötte. Napról napra meg kell küzdenie hallucinációival, s ebben csak bátorságára, egy kopott jósgolyóra és egyetlen szövetségesére, a húgára számíthat. Ahogy telik az idő, Alex barátokat szerez, különböző kalandokba keveredik, a szerelem is rátalál, valamint rábukkan egy szörnyű titokra is, mely több ember életét fenyegetheti – de vajon mindez valóság vagy csak az elméje szüleménye? A lebilincselő történet végére talán kiderül…

Véleményem:

A könyvet végig valóságosnak éreztem, holott igazából nagyon vékony a választóvonal a képzelet és a létező dolgok között. Miles például tuti nem lehetett valós, mert ilyen jó pasik a világon nem léteznek! De tényleg! Sokkal jobban szeretem a "kevésbé" szexisteneket kidolgozott jellemmel (és német akcentussal), mint az izompacsirtákat agy nélkül. És úgy tűnik, Alex is osztotta a véleményemet.
Mindig érdekeltek a mentális betegségekkel foglalkozó könyvek (pl: Csak a te hangodat hallom), és rettenetesen örültem, hogy nem csalódtam ebben sem. Már a homáros dolog az elején is arra késztetett, hogy tovább olvassak, és megtudjam, mi ez a Kékszemű dolog.
Ami Charlie-val történt és Celiával... Úr Isten!!! Hát Alex tényleg nem egy normális suliba került, az szent :D
A lényeg, hogy ez a könyv minden oldalon tartogat valami érdekességet, ezért újra tovább és tovább kellett lapoznom, hogy megtudjam, most milyen új információmorzsát kapok :D

Kedvenc idézetek:

 – Na, milyen volt?
    – Oké – válaszoltam, és megkevertem a hideg levest, hátha mérget tett bele. De nem gondoltam igazán, hogy anyám megmérgezne. Általában nem.
    – Ennyi?
    Megvontam a vállam.
    – Elment. Átlagos iskolai nap volt.
    – Találkoztál érdekes emberekkel?
    – Mindenki érdekes, ha elég ideig bámulod őket.

    Nem bírtam tovább. Meg kellett kérdeznem.
    – Szóval szerinted nem ijesztő? A skizofréniám?
    – Elmebeteg dolog lenne, ha zavarna.

Mi a helyzet akkor, ha hirtelen egy tragikus balesetben meghalsz, például agyonüt egy eredményjelző tábla?
Általában nem számítasz rá.
Én azonban számítottam rá. Talán pont ezért nem haltam meg.




 

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése