2018. június 12., kedd

V.C. Andrews - Rain

    Magyar Könyvklub, Budapest, 2003
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635478526 · Fordította: F. Nagy Piroska
 

Fülszöveg:

 
Rain ​már tudja, milyen kemény tud lenni az élet. De az egész eddigi létet darabokra törő, a jövőt egyszer s mindenkorra megváltoztató titkot most fogja megtudni…
***
Rain Arnold, aki Washington D. C. gettójában nevelkedett, minden esélytelensége ellenére gyönyörű álmokat dédelget. Igyekszik, hogy minél jobb lánya legyen anyjának: sokat és jól tanul, otthon segít a háztartásban, és dacos húgával ellentétben kerüli a város utcáin leselkedő veszélyeket. De mindeközben nem tagadhatja le önmaga előtt, hogy idegennek érzi magát ebben a világban…
Aztán egy sorsdöntő éjszakán meghall valamit, amit nem kellett volna meghallania. Kipattan egy rég eltemetett titok, amitől gyökeresen megváltozik az élete. Egyetlen szempillantás alatt maga mögött kell hagynia mindent, amit addig ismert – a családot, amelyet szeretett, a környéket, amelyet otthonának tartott –, hogy ezentúl a számára tökéletesen ismeretlen, gazdag Hudson családban éljen. Ám ahogy Rain idegen maradt abban a világban, amelyben felnőtt, ugyanúgy a fényűzés és kivételezettség birodalmában sem találja a helyét. Mivel nincs hova mennie, a drága magániskola falain belüli színház világában talál menekülési lehetőséget. De vajon elég lesz-e ez ahhoz, hogy teljesüljön szíve vágya – hogy rátaláljon az igazi otthonra?

Véleményem:

Hol is kezdjem? Most olvastam ki a második részt, de elég különös lenne arról úgy értékelést írni, hogy közben még az elsőről sem tettem említést. Andrews egy zseni. Tudom, ezt gyakran hallani tőlem, de ha így van? xd
Ez egy nagyon erős tetralógiának az első kötete a fiatal Rainről, aki Amerikában él egy gettóban a családjával... a... családjával... na, mindegy, nem spoilerezek, de Andrews-ról tudni kell, hogy nála semmi sem ilyen egyszerű xd
Rain bátyja, Roy nekem nagyon a szívemhez nőtt, mert ő egész végig védte a húgát a szörnyű világtól, melyben éltek. Sokan képesek lennének sodródni az árral, és együtt zülleni a zülléssel, de ők kivételek voltak. Örültem, amikor Rain kikerült ebből a borzalmas környezetből, de egészen a regény végéig (függővég, erre tessék felkészülni!) nem sejtettem, hogy miért is következett be mindez. Baromira bőgtem rajta... annyira, hogy felkunkorodtak a lapok, melyekre a könnyeimet hullattam. Mondjuk úgyis elég saláta volt már, szóval mindegy xd
Számomra egyenrangú a Virágok a padlásonnal, és az nagy szó :)

Összességében:

Nem tudom, melyik volt előbb (ez vagy a Ruby), de nagyon látszott a hasonlóság a két könyv között. Mindenesetre el kell ismernem, hogy ennek ellenére is nagyon jó volt. Kíváncsi leszek, mi lesz Royjal és Rainnel. A gettós részek felkavaróak, a gazdag részek elszomorítóak voltak. Brody volt az és Roy, akiket nagyon megkedveltem. Látszott rajtuk, hogy mindketten más környezetben nőttek fel, ennek ellenére élő példái, hogy lehet jó embert találni bárhol (remélem, ez a kijelentésem a következő részekben sem változik meg).

Kedvenc idézetek:

Ha sokáig rágódsz valamin, a végén úgy találod, hogy lehetetlen megoldni. Csak menj oda, és csináld meg, amit meg kell csinálnod.
 
 
…az embereknek egy idő után ki kell nyitnia a szemét, és levenni a fülhallgatót a füléről. A valóság nem tűnik el.


– Végtelenül bosszantó, arcátlan, arrogáns személy, akárcsak mindenki ott a kórházban. Csak beteg ne legyen az ember, ha el akarja kerülni ezeket az önjelölt szenteket. Az orvosok úgy viselkednek, mintha a vízen is tudnának járni. A nővérek úgy bánnak az emberrel, mintha teaidőben alkalmatlankodnánk nekik.


A jó dolgoknak véletlenül, meglepetésszerűen kell megtörténniük velünk. Ha valami után nagyon vágyakozunk, úgy járunk, mint az, aki túl erősen szorít magához egy léggömböt: az álom egyszer csak kipukkan, s darabkái a semmibe hullanak.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése