2018. június 4., hétfő

Tarryn Fisher - Kapd be, szerelem!

Könyvmolyképző, Szeged, 2018
328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634572343 · Fordította: Frei-Kovács Judit

Fülszöveg:

„Tarryn Fisher ezúttal a humorral átszőtt, érzékeny oldalát mutatja meg…” – Willow Aster
Helena Conway szerelmes lesz.
Akaratlanul.
Észrevétlenül.
De nem véletlenül. Kit Isley pontosan az ő ellentéte – rejtélyes, fékezhetetlen és a legkevésbé sem óvatos. Mindez akár remekül is alakulhatna…
Ha nem Helena legjobb barátnőjével találkozgatna. Helena kénytelen dacolni a szívével, helyesen cselekedni, és másokra is gondolni.
Egészen addig, amíg fittyet nem hány az egészre.
Tarryn Fisher, New York Times sikerkönyves szerző lehet, hogy vagányabb nálad, de ezt nem dörgöli az orrod alá. Az első diplomáját a Roxfort Varázsló és Boszorkányképző Szakiskolában szerezte. Az emberi természet nagy tisztelője, egy hús és vér gonosz, mégpedig a Mardekár házból. A szíve sötét, de az olvasóit azért kedveli. Jelenleg Washingtonban él fiával és lányával.
Az év legizgalmasabb regénye a női útkeresésről és a szerelemről.

Véleményem (spoileres!):

Hát ez a könyv valami baromi furcsa volt. Az elején még az álmos rész után valamennyire valószerű volt az egész, de utána az utolsó 100 oldalon szerintem Tarryn begombázott, mert szektásoktól kezdve gonosz ringyóig és tündérszerű exbarátnőig minden volt ebben :D
Összességében tetszett, bár nem lett a kedvencem, és ezért pont ezt a túlzott irrealitást okolom. Szimpi volt nekem Della a történet végén (az elején utáltam), és Helenát egyenesen megutáltam, amiért még csak nem is érdekli, mi van Dellával. Én hiszek abban, hogy az emberek nem feketék és fehérek. És értem, hogy összevesztek egy pasi miatt, de ilyen durva csajos gyűlölködést én még egyetlen könyvben sem tapasztaltam. Della oldalán áll, hogy ő az, akitől elszedték a pasiját, és az esküvőjét tönkretették, ráadásul kínkeservesen szült egy gyereket, kómában volt, stb. Szóval én azért sajnálom. És ő egyáltalán nem beképzelt picsa, mert mindig megerősítést vár el másoktól, tehát nagyon önbizalomhiányos. Én sem reagálnék másként, ha a legjobb barátnőm el akarná csaklizni tőlem a pasimat. Talán csendben duzzognék, de mindenképp fájna, nem tudnék hozzá mosolyogni, ahogy a Della előtti lány tette... sőt, ő még segített is Helenának, ami baromi rendes tőle, de azért bevallotta neki, hogy még mindig szerelmes belé. Szóval legalább átbeszélhették volna. Így nekem olyan, mintha Helena csak lecsapott volna Kitre, és mindenki gonosz rajta kívül, mert nekik az álom miatt együtt kell lenniük.
Kit dögös, de annyira nem ájultam el tőle. Helena szavaival élve: gyáva. Értem, hogy milyen nehéz neki döntést hozni, de hát felnőtt ember, és sokáig nem szórakozhat így a nőkkel, vagy a végén az olvasó vágja fejbe ezt a csávót. Én végig azt hittem, hogy majd ő segít kihozni valami jót Helenából, de ha belegondolunk, nem így lett. Helena csak álmodott egyet, és azt próbálta valóságossá változtatni. De amikor összejöttek a végén, mégsem olyan életet éltek. És mi volt ott az a jelenet a végén a szektással? És az a temetős szex most tényleg megtörtént, vagy csak lázálom volt? Csak néztem, hogy mi van???? A vége tehát nem lett valami kidolgozott szerintem.
Amit viszont nagyon szerettem, az a történet mondanivalója. Ez a könyv arról szól, hogy küzdjünk az álmainkért, és soha ne adjuk fel! Szerintem ez egy csodás üzenet, és minden furcsaság ellenére jól érzékelhető. Kicsit a kéziratos dolog miatt Stepbrother dearest kopinak tűnik, de belegondolva ott több szó esett az írásról, itt csak a művészet megnyilvánulása volt.

Hogy kinek ajánlom?

Azoknak, akik arra kíváncsiak, hogyan lehet valóra váltani az álmokat, és azoknak is, akik eléggé begombáztak ahhoz, hogy élvezzenek egy ilyen rendhagyó könyvet.
 

Kedvenc idézet:

…ha az ember nadrágtartót ad a bátyjára, talán még őt is szexinek találja. Oké, ezzel már tényleg túllőttem a célon, és többet nem nézem a Trónok harcát.
 
„Azoknak, akik utálnak.
Kapjátok be!”
(Az írónő ajánlása a könyv elején)
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése