2018. június 16., szombat

Simone Elkeles - Kiűzetés a Paradicsomból

Könyvmolyképző, Szeged, 2018
280 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634573609 · Fordította: Sándor Alexandra Valéria

Fülszöveg:

Mi történik, ha a fiú, aki életre szóló sérülést okozott, a legközelibb bizalmasoddá válik?
Minden megváltozott, amikor Caleb Becker részegen jött el egy buliból, beült a volán mögé, és elütötte Maggie Armstrongot. Maggie még hónapokig tartó fájdalmas gyógytorna után is sántít. A társasági élete nulla, a külföldi tanulmányi ösztöndíját pedig visszavonták – pedig elmenekülhetett volna a kíváncsi tekintetek elől.
Caleb egy évet töltött a fiatalkorúak börtönében, és most szabad… Már ha lehet szabadságról beszélni a felügyelője meg az egész város állandó figyelmétől kísérve. Azt hitte, jó lesz hazatérni, ám a családja és a volt barátnője is idegennek tűnik.
Caleb és Maggie kívülállók. Beskatulyázták őket „bűnözőnek” és „nyominak”. Aztán kiderül, mi történt valójában a baleset éjszakáján, és ettől megint minden megváltozik. Sötét és gyötrelmes út ez Caleb és Maggie számára, akik meglepő helyről merítenek kitartást és erőt: egymásból.
 

Véleményem:

Bevallom, a Tökéletes kémia nem lett a kedvencem (Szinti, ha ezt olvasod, bocsi, tudom, hogy neked a kedvenced :D), viszont ezzel a könyvvel Simone belopta magát a szívembe. Az írónő ezúttal is egy romantikus szálat fejtett ki, és meg kell mondjam, baromi jól csinálta. Caleb és Maggie története szívszorító, ugyanakkor a pavilonos és kertészkedős részek belecsempésztek egy leheletnyi humort is. Hihetetlen, hogy tudott ez a könyv egyszerre lélektépő és felhőtlenül gyönyörködtető lenni! Calebet Maggie helyében én jobban utáltam volna, de örültem, hogy ő nem egy olyan lány, akin elhatalmasodik a gyűlölet, és az határozza meg az életét. Maggie egy olyan lány volt a történetben, aki kimondottan példakép-fajta: erős (fizikálisan és mentálisan is), kitartó (azért csak csinálta a gyógytornát :D), és minden tekintetben kedves. Megtehette volna, hogy haragot uszít a körülötte lévőkre (könnyű lett volna, hiszen a szomszédjában lakott a család, mely a balesetéért volt felelős), de ő inkább magába zárkózott. A történet végére pedig szerencsére ismét megtanult szirmot bontani, és úgy ragyogott a "suliribinek" való beolvasása után, mint szerintem sokan szeretnénk életünk során. Szóval ha valaki a példaképe lehet a tizenéves korosztálynak, akkor az Maggie Armstrong.
Ne essék félreértés, ez a könyv nem egy szelíd lány - rosszhírű, de kenyérre kenhető csávó történet a sok közül. Ez valami más, ez valami egyedi. Caleb lelke mélyén soha nem trónoltak sötét fellegek, hiába próbálta ezt elhitetni vele a társadalom. Maggie ezt felismerte, és egy nagyon szívhez szóló, finoman, aprólékosan kibontott szerelmi történetben találtak egymásra a szereplők.
Ha lehet egy tanácsom: Zsepiket elő, emberek! Ez garantáltan fájni fog, de megéri!
A kedvenc szereplőm a pités nő volt és az öreg hölgy :D Miért? Egyrészt mindig megéheztem, ha pite volt a történetben (elég sokszor előfordult, szóval most biztos felszedtem vagy 10 kilót), a másik meg, hogy én is szeretnék ilyen jó fej lenni idős koromban.
Végül pedig, ha megkérdeznéd, hogy ajánlom-e neked a könyvet, akkor a válaszom az lenne: IGEN, IGEN, MINDENKÉPP!

5*







 



 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése