2018. június 5., kedd

Sarah J Maas - Üvegtrón

 
Könyvmolyképző, Szeged, 2015
544 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633731802 · Fordította: Varga Csaba

Fülszöveg:

Az ​ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.
Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.
A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.
 

Véleményem:

Említettem már, hogy Sarah J Maas az egyik kedvenc íróm? Mert az. Leginkább azért, mert a lehető legizgalmasabban tudja leírni a leghétköznapibb jeleneteket is. Elképesztő az a nő :O Figyelemre méltó, hogy ez a könyv eredetileg egy Hamupipőke retellingnek indult. Nos, mondanom sem kell, hogy nem az lett belőle (de a jó értelemben). Celaena (egy évbe telt, mire le tudtam írni helyesen a nevét). A Trónok harca rajongói ezt is imádni fogják! A főszereplő egy gyilkos, aki bekerül a palotába, és küzdhet az életéért. Kicsit emlékeztet engem a The 100-ból az Wonkrura (vagy hogy kell leírni xd), ahol szintén élet-halál harc járt az elítélteknek. Ez mellesleg egy ősi szokás is, de ebben a könyvben nem CSAK verekedni kellett, hanem minden más tehetséget megvillantani. Erősen leizzadtam néhány próbától, pedig én csak olvastam xd Sokra becsülöm Celaena kitartását és a küzdési szellemét. Bár ilyen badass lehetnék én is!
Chaol... nyehhh... nekem nem volt olyan szimpatikus bevallom őszintén. Dorian már sokkal inkább volt kedves a szívemnem (ő a herceg), aki a főhősnőnket segítette végig a próbák során, és bajnokául választotta ki. Ezért is szállhatott ringbe Celaena.
Szerintem ez egy baromi jó könyv. Nagyon jót tesz az emberismeretnek, mert az ember valóban nem csak jó és rossz. Celaenában is az tetszett, hogy rengeteg rossz tulajdonsága volt (önzőség, egoizmus, elbizakodottság, kényesség), de mellette ott volt a jó is (bátorság, küzdési vágy, becsületesség). Már a neve hallatán is azt érzem, hogy ez a lány nem ismer félelmet.
Sarah J Maas szerintem azért ilyen piszok jó író, mert bele van szerelmesedve abba, amit csinál. Látszik rajta, hogy mennyit gondolkodott egy-egy ilyen sztorin, és a karakterek, valamint a cselekmény és a világ szeretete egy olyan hangulatot ad a könyveinek, hogy ellenállhatatlanná válnak.
 Kellően borzongató részek is voltak ebben a könyvben, mint a végső csata, a rémjelek és a király. Elsőre egy átlagos középkorias fantasy-nak tűnhet egy gonosz királlyal és a mindenre elszánt hőssel, és még szerelmi háromszöggel is... de ez több annál. Bízzatok bennem, elég erős a klisé-radarom, és ez nem az. Főleg akkor, ha a többi kötet is előkerül... ott aztán lesz pár rész, ami felér a red weddinggel :D
És igen, van benne bál is, szóval a Hamupipőke-vonás is helyet kapott a műben.






 

Összegzésül:

TE.JÓ.RÉM. Ez mi a fene volt?????
Komolyan, lehet, hogy 500+ oldal, de így is találtam benne legalább 5 elütést, pedig a könyvekben általánosan 2-t szoktam észrevenni.
De ezen kívül persze:
TE.JÓ.RÉM. Ez meg mi????
Hogy lehet egy könyv ennyire izgalmas, vicces, komoly, drámai, és még sok pozitív jelző? Megszerettem a tesit Calaena edzései miatt, és a törit is Adarlan hangulata miatt. Már bánom, hogy miért csak a könyvtárból vettem ki, mikor sokkal többet érdemelne!!! MEG KELL SZEREZNEM A TÖBBI RÉSZÉVEL EGYÜTT. Nekem újra és újra el kell olvasnom! A kedvenc jelenetem az volt, mikor Chaol és Dorian meglátogatták Calaenát, aki közben nem „úgy” volt beteg xddd Hát azon behaltam, olyan jó volt. Direkt lassan olvastam, hogy minél tovább tartson, de nem tudtam letenni. Egyszerűen 100%
 
 

Kedvenc idézetek:

– Gyere, odaviszlek az ágyadhoz.
    – Nem úgy vagyok rosszul – méltatlankodott az orgyilkos. Chaol leült az ágy szélére, és elkezdte felhajtani a takarókat. A belépő cseléd elkomorodva bámulta a padlót borító mocskot. Hátrakiáltott segítségért.
    – Hát akkor hogy van rosszul?
    – Megjött a… – dadogta nagy nehezen, és olyan forróvá vált az arca, hogy majdnem megolvasztotta vele a padlót. Jaj, te sötét fajankó! – Visszatért a havibajom.
    A következő pillanatban már a kapitány arca is úgy lángolt, mint a lányé. Hátralépett, és beletúrt rövidre nyírt barna hajába.
    – Én… ha tehát… akkor most talán távozom – dadogta, és meghajolt. Celaena minden baja ellenére önkéntelenül is elmosolyodott, mert a vitéz testőr olyan gyorsan eltűnt a szobájából, hogy azt akár menekülésnek is tarthatta volna. Ráadásul Chaol megbotlott a küszöbben, és majdnem kizuhant az előszobába.
 
 
 
 
Az ember igenis jó. Valahol mélyen mindenkiben ott van a jóság parányi morzsája. Ott kell hogy legyen.




 – Ébredj! – hallotta Chaol dühös hangját. – Szedd össze magad!
(…)
    – Mennyi ideig aludtam? – suttogta. Nem kapott választ. – Mondjad, már, mennyi ideig aludtam?
    Ekkor viszont észrevette, hogy a kapitány arca is enyhén piros.
    – Te is elaludtál?
    – Csak egy kicsit, de aztán felébredtem. Te viszont összenyálaztad a vállamat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése