2018. június 2., szombat

Sarah J Maas - Köd és harag udvara

(avagy a híres ACOMAF)
 
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
750 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634570943 · Fordította: Hetesy Szilvia
 

Fülszöveg:

Én ​nem vagyok jó. Semmi vagyok, és a lelkem, halhatatlan lelkem el van átkozva… Mintha a tüdőm is cserbenhagyott volna, de próbáltam levegőt venni, hogy ki tudjam mondani, hogy nem. Nem.
Miután Feyre kiszabadította szerelmét, Tamlint a gonosz tündérkirálynő karmai közül, már halhatatlanként, tündérmágiája birtokában tér vissza a Tavasz udvarába. De nem feledheti sem a szörnyűségeket, melyek révén megmentette Tamlin népét, sem az alkut, amit Rhysanddel, az Éjszaka udvarának rettegett főurával kötött.
Egyre jobban bevonódik Rhys ügyeibe és fellángoló érzelmei hálójába, ám háború közeleg: egy minden eddiginél hatalmasabb gonosz erő fenyeget azzal, hogy mindent elpusztít, amiért Feyre valaha küzdött.
Szembe kell néznie a múltjával, elfogadnia különleges adottságait és döntenie kell a sorsáról.
Oda kell adnia a szívét, hogy meggyógyítsa a kettéhasadt világot.
Sarah J. Maas New York Times bestseller szerző lélegzetelállító fantasy-sorozatának második kötete.

A szerelemért még a halált is kicselezte.
A világ megmentéséért maga lesz az élő fegyver.
 

 Véleményem:

Még emlékszem, hogy ez volt az első könyv, amit 2018-ban olvastam. Szerencsére az EOS-szal együtt megérkezett karácsony utánra kicsivel, és így el is tudtam januárban kezdeni. Még arra is emlékszem, hogy mekkora balhé volt a fülszöveg körül. Bevallom, az első változat nekem sem tetszett, és örültem, amikor megláttam, hogy végül ez lett a végző verzió. Szóval úgy voltam vele, hogy tudtam, hogy Rhysand a kedvencem lesz valamiért, de azt nem, hogy miért. Miután elolvastam a könyvet, megtudtam.
Sarah J. Maas mindig tud meglepetést okozni, és én nagyon örültem, hogy Rhysand megmutatta a maga emberi és hősi valóját. Én is csatlakoztam a Tamlin haters csoportba, és most már én is Toolnak tartom. :D
Ez a könyv nagyon komoly témákat feszeget többek között a pánikbetegség, a félelmek okozta rémálmok és élhetetlen életmód hatása, valamint a kóros stresszbetegség kérdését. Ilyenek a Disney hercegnők az Insta filter alatt xd
Az Éjszaka udvara tipikusan az a hely, ahová elmennék nyaralni... és ott is maradnék... Mindig érdekelt az asztrológia, és a csillagok szerintem annyira gyönyörűek, nagyon örültem, hogy ennyi érzékletes táj és kaland volt ebben a könyvben. Direkt lassan haladtam vele, mert ki akartam élvezni minden egyes sorát. Feyre ebben a kötetben már egyáltalán nem volt az a butuska kislány, aki csak sodródott az árral, Rhysand jó hatással van rá! Ami pedig ezt az egész szerelmi háromszög pletykát illeti, leszögezném, hogy ebben a könyvben NINCS szerelmi háromszög. Csak 2 szög van.
Azrielbe viszont beleszerelmetesedtem (szerintem amúgy nincs ilyen szó :D). Ő számomra izgalmasabb volt Rhys titkainál. Ez bizonyára azért lehetett, mert már lespoilereztem előre egy csomó mindent. Mellesleg Cassian az a tipikus pasi, akiért bomlani szoktak a lányok, de az én szívemet már a sokkal komolyabb és elmélyültebb Azriel foglalta el.
Feyre testvéreit is jobban megismerhettük ebben a kötetben az Éjszaka udvara mellett. Sarah J Maas nagyon tudja a mitológiát (ez mondjuk érthető, hiszen ebből diplomázott :D), és számomra valami hihetetlen, milyen jól bele tudja hinteni a Föld misztikumait a kitalált retelling történetébe. Sarah történeteit egyszerűen átszövi a varázslat, és megingathatatlanul a hálójába kerültem én is.
Rhysandról még annyit - mert tudom, hogy mindenki róla akar még többet hallani -, hogy szerintem kicsit papucs lett a végén. Kezdetben bírtam a pimaszságát, a szolid kedvességét és a Feyre iránti kötődését (I want a mate too), de szerintem a végére túlzásba vitte. Mondjuk inkább ez, mint Tamlin... sorry for it...
Az tényleg badass volt, amikor... ajj, nem akartam spoilerezni, de itt kénytelen vagyok. Aki nem akarja hallani, az vigye tovább a szemét a következő bekezdésig!!!
*
*
*
*
*
*
*
*
szóval az badass volt, amikor berontott az esküvőre :D
Én ott felvisítottam, hogy YESSSSSS :3 Már nem bírtam nézni, ahogy Feyre szenved, és tudtam, hogy kell valami - ebben az esetben inkább valaki - aki kimozdítja a letargiából. Végülis örülök, hogy ez Rhys lett.
*
*
*
*
*
*
*
*
*

Na, vége a spoilernek :D
 Épp ott tartottam, hogy Feyre kifordult magából a második kötetben, és részben arról is szól, hogyan próbál újra visszatérni önmagához. Én is gyakran érzem így magam, hogy egyszerűen el vagyok veszve, és akármit csinálok, valahogy nem a jó úton járok, de nem tudnám megmondani, mi a rossz az életemben. Tehát Feyre tipikusan az a főhős, akivel az olvasó a "happy end" után is azonosulhat. Az első kötetben is értettem, miért nem VP lett ez a könyv, de most már biztosan tudom. Főleg, hogy volt az a bizonyos pikáns fejezet, mely szerencseszámként terjed a külföldi SJM csoportokban is... :D csak annyit mondok, hogy ötven valahanyadik xd

Összegzésül:

Semmiképp ne olvasd, ha még nem rágtad át magad az első részen! Ha tetszett az ACOTAR, ez is fog, van egy olyan érzésem... viszoooont talán akkor is tetszeni fog ez a rész, ha az elsőt még nem olvastad. Sarah könyvsorozataira az a jellemző általában, hogy az első kötet jó, de az ember egyre többet és többet akar, ahogy eljut a további kötetekig. Hát az EOS is hogy bedurvult
 

5*

Kedvenc idézetek:

Rhysand a legsármosabb főúr.
Rhysand a legszórakoztatóbb főúr.
Rhysand a legravaszabb főúr.
 
– A csillagokra, mert meghallgatnak bennünket, és az álmokra, amik teljesülnek.
 
– Egyszerre vagyok a vadászod és a tolvajod?
– Te vagy az én megmentőm, Feyre.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése