2018. június 1., péntek

Róbert Katalin - Szelídíts meg

Könyvmolyképző, Szeged, 2017
270 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634571421

Fülszöveg:

Róka ​kilencedikes lány, és nem akar mást, mint rajzolni, pusztítani az ellenséget a kedvenc számítógépes játékában, és nem törődni azzal, hogy frissen elvált szülei még mindig felette csatároznak.
Róka mindent megtesz, hogy elijessze a fiút, de az nem hagyja magát, és lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz.
Az új osztálytársai az idegeire mennek, ráadásul a tanárok Kisherceget, ezt a bosszantóan tökéletes tizenegyedikest is a nyakába varrják, hogy korrepetálja matekból.
Csakhogy tavaly történt valami, amiről eddig nem beszélt senkinek…
Kisherceg kitűnő tanuló, próbál megfelelni a szüleinek, és a barátnőjének, Rozannának, és eddig minden akadályt tökéletesen vett, ám most úgy érzi, elakadt az élete. Nem elég, hogy fogalma sincs, mihez kezdjen az érettségi után, még korrepetálnia is kell a bukásra álló Rókát.
A lány ellenséges, arcpirítóan szabad szájú, és mindent elkövet, hogy a fiú kudarcot valljon…
Mire elég heti egy különös óra? Közelebb kerülhet egymáshoz két ennyire más ember?
 

Véleményem (spoileres, de nem nagyon):

Róka kedvenc szavai: "rohadtul" és a "baromira" :D
Nem káromkodik túl választékosan ez a lány, de nem is azért bírom. Valami elképesztő energia sugárzik az egész könyvből. Régebben idegesített, hogy szinte minden könyvben elvált szülőkről kell olvasnom, mert egyszerűen úgy éreztem, semmiféle nyomot nem hagyott ez a családi trauma a szereplőkön. Nos, itt aztán minden megvolt. Ebből a könyvből nem hiányzik a lélek, Róka sérelmét szinte a magaménak éreztem. Kisherceg pedig valami elképesztő. Róbert Katalin nagyon tudja, mi jár a fiatalok fejében, én is pályaválasztás előtt állok, és egy csomó osztálytársam jár ugyanabban a cipőben, mint Matyi. Ők is nehezen tudták eldönteni, mire jelentkezzenek végül. Róka meglepően okos, ha az akar lenni, ezáltal számomra egy olyan üzenetet közvetített, hogy "tudsz te, ha akarsz". Rozit is szerettem. Végre egy jól kidolgozott exbarátnő, aki nem az a tipikus picsa, akit mindenkinek utálnia kell. Én még kimondottan szurkoltam is nekik egy darabig, de persze örülök, hogy a végén az lett, ami. Örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet, szerintem sokat segíthet másoknak is, akik ilyen krízisen mennek keresztül, mindenképpen ajánlom elvált szülők gyerekeinek, és azoknak is, akik nem azok.
Végig vitt magával a sodró lendület, holott nem voltak a könyvben sárkányok és epikus csaták. Azt hiszem, ez is egy olyan könyv, amit az ember azért olvas, mert jót tesz a léleknek. Nagyokat röhögtem Róka beszólásain, sokszor vagyok én is ilyen depis és mufurc kedvemben. Szóval teljesen azonosulni tudtam vele :D
Igyekeztem a bejegyzésbe narancsos képeket válogatni, hogy passzoljon Regi hajához és a borítóhoz (ami valami eszméletlenül gyönyörű lett, a készítője hatalmas tehetség, és remélem, még sok helyen láthatom az alkotásait).
Ha meg kellene mondanom, mi volt a fő témája a könyvnek, nem tudnám rá a választ. Egyszerűen minden benne volt: szerelem, elfogadás, barátság, az egymáshoz való hozzáállásunk, ötletes káromkodások, stb.
Szóval ez nem csak egy szórakoztató könyv. Persze az is, de nem csak. Ez annál sokkal több. Mély mondanivalója van, aranyos és életszerű szereplői (Mondtam már, mennyire beletúrnék Kisherceg hajába?), pörgős dramaturgiája és érzékletes lélektanja. Mellesleg említettem már, mennyire szeretem a retellingeket? A kis herceg újragondolása valami elképesztő ötlet, és egyáltalán nem voltak erőltetettek a nevek sem (mielőtt belekezdtem volna, féltem, hogy valami mondvacsinált oknál fogva hívják így a két főszereplőt, de örömömre nem :D).
Hány csillag? Oh, hát persze, ezt el is felejtettem:

5*

Kedvenc idézetek:
 
Az rohadtul nem elég, hogy tudod, nem szabad többet gondolnod se rá. Attól még hiányozhat. Talán nem az, amikor rossz volt, de az igen, ami lehetett volna. Vagy ami régen jó volt. Az hiányozhat.
 
 
Kisherceg megtorpant a küszöbön, és valójában most először gondolt arra, hogy Róka mennyire szép. Nem úgy volt szép, mint Rozi, akinek tökéletes, babaszépségű, szimmetrikus arcát kihangsúlyozta a smink és a mindig gondosan elkészített frizura. Róka vonásai szögletesebbek voltak, és hangsúlyosabban látszott rajta kelletlenség, a rosszkedv, de a vidámság és az elmélyülés is. Róka attól lett szép, hogy valódinak tűnt.
 
 
– Mit olvasol? Magyarra kell?
– Önszorgalom – morogta Kisherceg. Megdöbbentette, hogy még tizenhét évesen is akadnak olyanok a környezetében, akik nem értik, miért olvas valaki saját szórakozására, túl a kötelezőkön.


 





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése