2018. június 18., hétfő

Interjú Nillával

Sárközi Erika a 2017/18-as Aranymosás irodalmi válogató egyik felfedezett tehetsége :)
Nagyon köszönöm az interjút, kedves Nilla, és várjuk a regényedet <3

1. A Nordlys című műveddel az Aranymosáson Rakéta Projektbe kerültél. Mit éreztél, és hogyan reagáltad le, amikor megtudtad a jó hírt?


Elnevettem magam. Elég stresszes hónapokon vagyunk túl, mindig volt miért izgulni, így hát amikor legelőször végigfutottam az eredményt, egyszerűen csak felnevettem. Az első gondolatom pedig az volt, hogy de jó, a két kedvenc válogatós regényem is bekerült!

2. Mikor kezdtél el írni, és hogyan alakultak az írói éveid egészen mostanáig? Miket írtál, melyik művedet szeretted eddig a legjobban, melyiket volt a legnehezebb megírni, és miért?

 

Pontosan nem tudom, de már tiniként, tizenegy-két évesen is „írtam, utána leálltam vele, és amikor berobbant az Alkonyat, akkor kezdtem újra, akkor tizenöt voltam. Azóta vannak kisebb-nagyobb kihagyások, de az írás olyasmi, amihez mindig visszatérek.
Az elején csak fanfictiönöket írtam, utána tértem rá a saját történetekre, főleg realista YA-ra és NA-ra. Néha írtam (írok) fantasyt is, de még nem mertem komolyabban erre a terepre merészkedni. Mindig attól tartok, hogy nem sikerül megugranom a szintet.
Mindegyik írásomat szeretem. 😊 A hibáik ellenére. Ezért nem tudok kedvencet választani sem, mindig aktuális kedvencem van az, amelyiken dolgozom.
 

3. Honnan jött a Nordlys ötlete, és mi vitt előre a megírása felé?

 
Ó, ez nagyon érdekes sztori. Van egy videó az egyik kedvenc sorozatomból összevágva, megszerkesztve a YouTube-on. Pár éve találtam rá, megnéztem úgy százszor, és csak arra tudtam gondolni, hogy: nekem ezt meg kell írnom! Megírtam. 😊 Akkor elég hamar, lendületből, és félre is raktam három évre. Majd jött egy írósulis feladat, ahol egy saját szöveget kellett elemezni, és én a Nordlysból választottam hozzá egy fejezetet. Akkor jött a sokk, hogy milyen rossz a szöveg maga! Gondolhatod.
Úgyhogy álmodtam egy nagyot, és új erőre kapva újra írtam az egészet az utolsó betűig a tavalyi Nano alatt.
 

4. Hallottam, ismered a skandináv vidéket. Mesélsz egy kicsit az ottani életről?

 
Igen, mondhatni, beolvadtam. 😊
Itt más az emberek ritmusa, mint otthon. Ez volt az egyik legelső dolog, ami feltűnt. Hogy nem kapkodnak, nem sietnek, ráérősek, nyugisak. És sok halat meg tengeri herkentyűt esznek 😊Nagyon hosszú a tél és rövid a nyár, de itt, ahol én élek, este tizenegyig világos van, és a tenger lenyűgöző. Az illata, a hangja, a hűvös homok a talpam alatt Megszerettem.

5. Mik a terveid a jövőre nézve?

Szeretnék jó regényeket írni. Sokat utazni. Szeretném szabad szemmel látni az északi fényt.
 

6. Ki a kedvenc szereplőd a Nordlys című regényedből? Miért?

 

Ez egy nehéz kérdés. Természetesen mindenkit szeretek, de azt hiszem, hogy Rev áll hozzám a legközelebb. Mert annyira törékeny és valahogy mégis, átvészel mindent. Nagyon szeretem a fejlődését, ahogy megnyílik, és elfogadja a dolgokat, amiket az élet kínál neki, legyenek kellemesek vagy kellemetlenek.
 

7. Folytatásos a történet, vagy csak egy kötetet tervezel? És mit írsz legközelebb?

 

Ez egy önálló történet, nincs tervben folytatás. Viszont a következő történet, amin dolgozom, egy trilógia első darabjának készül. Igaz, hogy a részek nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz, de lesz egy keretük. Az is realista lesz, NA, magyar, csipetnyi sporttal és szerelemmel 😊
 

8. Mit tanácsolnál azoknak, akik hozzád hasonlóan írók szeretnének lenni?

 

Azt, hogy írjanak. Írjanak sokat, és fejlődjenek még többet. Ez egy soha véget nem érő folyamat, és nagyon nehéz, de amikor majd visszatekintenek a korábbi munkájukra, érezni fogják, hogy megérte.
 

9. Mi inspirált a Nordlys megírásában?

 

Azt hiszem, mialatt írtam, végig zenét hallgattam. Ez befolyásolta az én hangulatomat meg a regényét is.
És ha azt a bizonyos videót nem néztem meg újra százhúszszor, akkor egyszer sem 😊
 

10. Mit jelent neked a regényed? Mennyi munka volt benne, kik segítettek, és milyen érzés volt befejezni a kéziratot?

 

Imádom ezt a regényt. Egy kedves barátnőm szokta mondani, hogy szinte szerelemmel beszélek róla. És ez igaz is. Fellángolásból írtam, és annyira a szívemhez nőtt, mind a kétszer írás közben, hogy ma már elképzelni sem tudom magam nélküle.
A munkáról annyit, hogy kétszer kellett megírnom, és most fogom harmadszorra darabokra szedni, hogy aztán összerakhassam újra.
A barátaim és az írósuli rengeteget segítettek, nélkülük nehéz lett volna túljutni a döccenőkön és azok ellenére mégis folytatni.
A befejezésről csak annyit, hogy nem ez volt az első regényem, aminek kitetettem a pontot a végére, így nem volt fura vagy szokatlan érzés. Megnyugodtam inkább, hogy hú, végre, sikerült befejezni, és most jöhet a munka többi része.
 

11. Mennyit segített az írósuli elérni a célodat?

 
Rengeteget. 😊 Egyrészt, ha nincs ez a lehetőség, valószínűleg nem, vagy csak később tanulok írástechnikát, nem fejlődöm, nem tudok továbblépni, vagy csak nagyon sokára, és nem jutok el addig sem, hogy működőképesnek ítéljem egy-egy regényem.
Írtam sokat az írósuli előtt, de éreztem, hogy valami nem működik, nem jó, csak egyedül nem tudtam rájönni, hol a hiba.
 

12. Van olyan író, aki a példaképed?

 
Van. Imádom Sarah Dessent <3
 

13. Gyerekként gondoltad volna, hogy egyszer eljutsz idáig?


 Nem. Gyerekként nem igazán érdekelt az írás, tiniként pedig csak reméltem, de nem igazán bíztam benne.
 

14. Hogyan tekintesz az írásra (kihívás, szórakozás, stb.)?

 

Kalandként, ahol legtöbbször vért izzad az ember :D
 

15. Vannak további írós terveid?

 

Vannak, igen, remélem, hogy hamarosan mesélhetek róluk bővebben.
 

16. Mennyire volt nehéz számodra megtanulni az írást?

 

Az eddig megtett útnak volt része, amelyik könnyebben ment, és volt, amitől még ma is szorongok, ha eszembe jut :D Ez teljesen egyéni, hogy kinek mi a preferenciája, ki miben erős. De a tanulás egy konstans állapot, és én még ma sem tekintetek úgy magamra, hogy tudok írni. Nem is igazán tudom, hol húzódnak ezek a határok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése