2018. június 16., szombat

Interjú Kiával - A 2017/18-as év Aranymosás nyertesével!

Először is gratulálok Kiának, amiért megnyerte a Mosást, másodszor nagyon köszönöm neki ezt az interjút <3
 

1. Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy te nyerted meg az idei Aranymosást?

Hitetlenséget, boldogságot, sírni és nevetni akartam egyszerre, a szívem őrült gyorsan dobogott és levert a víz. Úgy éreztem magam, mintha álmodnék, és közben féltem attól, hogy hirtelen felébredek. Bár még alig fogtam fel, máris azon kattogott az agyam, hogy ez egy olyan lehetőség, ami talán csak egyszer adatik meg az ember életében, így aztán mérhetetlen hála öntött el. Végigfutott bennem, hogy most valami egészen új és ismeretlen kezdődik számomra, ami egyszerre töltött el izgatottsággal, ijedtséggel és reményteljes várakozással.
Szóval elég sok minden volt bennem egyszerre, azt hiszem, néhány másodperc alatt végtelen mély és magas érzelmi skálát jártam be.
 

2. Honnan jött a regény ötlete?

Lehet, ez szokatlan válasz, de nem emlékszem. Úgy rémlik, Virág karaktere született meg bennem először, de nem tudom, hogyan, furcsán hangozhat, de egyszerűen bennem volt. Mikor őt már láttam magam előtt, csak akkor jött a történet, de az is egészen olyan érzés volt, mintha már régóta szunnyadt volna bennem arra várva, hogy végre megírjam.
 

3. Ki a kedvenc szereplőd a Pillangólányból?

A két főszereplő, Virág és Gábor, köztük nem tudok választani, mindkettejüket nagyon szeretem, különleges élmény volt írni őket, Virágot azért, mert sok tekintetben nagyon más, mint én, Gáborba pedig picit beleszerettem.  Ráadásul különösen közel hozta őket hozzám, hogy mindhárman rajongva szeretjük a költészetet.
 

4. Tanultad valahol az írást, vagy alapból ilyen jól megy?

Kifejezetten nem tanultam, de szoktam írástechnikai cikkeket olvasni és rengeteget írok, bár ezzel együtt is úgy gondolom, még nagyon sok tanulás áll előttem.
 

5. Volt olyan rész a regényben, melyet nehezen írtál meg valamilyen okból (pl: érzelmi, netán a szereplő önállósította magát, stb)?

Érzelmileg bőven akadtak nehezebb pillanatok. Általában könnyed hangulatú, humorosabb romantikus történeteket írok, a Pillangólány komolyabb, egészen más hangulatú, úgy vélem, sok érzelmet mozgat meg, épp ezért nagyon mélyre ért bennem.
Ha jól emlékszem, szereplők tekintetében csak egyszer ért igazán meglepetés, az egyik karakterre egyáltalán nem számítottam, és amikor felbukkant, hirtelen nem is értettem, miért akar olyannyira jönni, de aztán megértettük egymást.
 

6. A Blogger világból már ismerhetünk téged. Mesélsz egy kicsit arról, milyen (volt) a részese lenni annak a közösségnek?

Blogolni nagyon izgalmas. Szeretem a közvetlenségét, hogy képes a világ különböző szegleteiből összehozni embereket, hogy bár nem ismerjük egymást, mégis egyazon élményen osztozunk – szerintem ez igazi varázslat. Sok nagyon kedves és jó embert ismerhettem meg a blognak köszönhetően, rengeteg szeretetet, támogatást és biztatást kaptam azoktól, akik az elmúlt három évben olvastak, és ezért nagyon hálás vagyok.
 

7. Mikor és hogyan kezdtél írni?

Azóta írok, hogy megtanultam írni. Elsőként egy mesét írtam (tele van nagyon vicces helyesírási hibákkal, sőt, még illusztráltam is), mivel elég kicsi voltam, nem emlékszem, mi motivált, de arra sem, hogyan kezdtem hozzá. Azt hiszem, csak volt bennem egy történet, ami szerette volna, ha elmesélem, én pedig elmeséltem úgy, ahogy jönni akart. Szerencsére azóta is vannak bennem történetek.
 

8. Melyik eddigi munkád a kedvenced?

Nem tudok választani, ugyan mindegyik történetem más miatt áll közel hozzám, de mindegyiket egyformán szeretem.
 

9. Mik a terveid a jövőre nézve?

Csak írni szeretnék, igazság szerint sose vágytam másra (már a szerelmen kívül). Nagyon sok ötletem van, boldog lennék, ha mindből történet születhetne, és még boldogabb, ha ezek a történetek elérnék az olvasók szívét.
 

10. Mit tanácsolnál azoknak, akik hozzád hasonlóan írók akarnak lenni?

Mivel úgy érzem, még rám is sok tanulás vár, konkrét tanácsot nem igazán merek adni, legfeljebb csak azt, amit már sok helyen olvastam és egyet is értek vele, hogy érdemes sokat olvasni és sokat írni. Illetve még annyit, hogy nem szabad feladni. Hiszem, hogy ha valamit igazán szeretnénk, ha nem félünk tenni érte, ha kitartóak vagyunk, ha képesek vagyunk megküzdeni a bizonytalansággal, a félelmeinkkel, a nehézségekkel, ha közben hiszünk magunkban és abban, amit csinálni szeretnénk, akkor el is érhetjük. Ez nemcsak az írásra vonatkozik, hanem bármilyen álomra, célra.
Ó, és még egy apróság, ami ugyan nem tűnik nagy dolognak, de szerintem nagyon fontos: miközben haladunk előre, nem szabad elfelejteni, hogy nem elég csak csinálni, élvezni is kell, mert ha mi magunk nem leljük örömünk akár az írásban, akár másban, akkor igazából nincs is értelme csinálnunk.
 
Köszönöm szépen a kérdéseket!
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése