2018. június 12., kedd

Anne-Laure Bondoux - Csodák ideje




   
Könyvmolyképző, Szeged, 2014
180 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632459943 · Fordította: Burján Monika

Fülszöveg:

 
Felkavaró ​történet igazságról, hazugságról és a boldogság kereséséről.
Amikor a vámosok megtaláltak a francia határon egy kamion rakterében lapulva koszosan és büdösen, tizenkét éves voltam. Fogalmam sem volt róla, hogy az útlevelem hamis, és néhány papagáj módra ismételt francia szó kivételével csak oroszul beszéltem. Nem tudtam elmagyarázni, hogyan jutottam el a Kaukázusból idáig, az emberi jogok és Charles Baudelaire hazájába. A legnagyobb baj, hogy útközben elveszítettem Gloriát. Gloria Bohème-et, aki azóta vigyázott rám, hogy anyám meghalt. Vele a háború, a határok, a nyomor és a félelem ellenére szabadon éltem. Rettenetesen hiányzott nekem, de nem mondtam le a reményről, hogy egyszer megtalálom ezt a hatalmas szívű asszonyt, aki elvarázsolta az életemet.
A regény számos irodalmi díjban részesült Franciaországban csakúgy, mint külföldön.
„Csodálatosan megírt, szívbe markoló történet, amely nagyon erős érzelmeket vált ki az emberekből. Az a fajta hipnotikus hatású könyv, amit csak akkor tudunk becsukni, amikor teljesen a végére értünk. Gloria és Kumail sokáig velem marad még.” – Fanny
„Talán nem túlzás azt mondanom, hogy ez a könyv egy kicsit megváltoztatta az életemet. A hatására olyan dolgokról kezdtem el gondolkozni, amik korábban eszembe sem jutottak. Szerintem mindenkinek el kellene olvasnia.” – Lena
 

Véleményem:

Hatalmas igazságtartalmú könyv. Hozzám adott valamit, és büszkeséggel töltött el, hogy elolvashattam. Manapság egyenesen kötelező olvasmánynak kellene lennie! Ez nem egy tucatkönyv, és nem is kell annak lennie!
Szerintem ez a könyv az eddig legjobban megfogalmazott mind közül. Nem vicc. Komolyan. Olyan szép kifejezések voltak benne, hogy egy XIX. századi költő is megirigyelhetné. Először azt hittem, nem fog benne sok minden történni, mert a téma alapjában véve sem szokványos, de nagyon meglepődtem a végén. Szerintem a mai helyzetre való tekintettel ezt a könyvet szinte kötelező elolvasni. Itt nem találkozhatsz kockás hasú izompacsirtával, lúzernek beállított szexi macával, sem szerelmi háromszöggel, de egyben biztos lehetsz: mégis magával fog ragadni. Az író zseniálisan kitalálta a cselekményszálat, nem volt benne semmi túlzás, ez az igazság. Az olvasó bele tudta magát képzelni a történetbe, mintha a részese lett volna, és ezt imádtam! Köszönöm!
 

5*

 

Kedvenc kidézetek:

– Rajta… aludjál, kicsi csoda – suttogja. – Holnap szebb lesz az élet.
 
 
Ha az embernek van úti célja, attól szárnyakat kap!


(…) megkérdezem tőle, szabad-e boldognak lenni háborús időkben.
Súlyos pillantással rám néz, s mielőtt válaszolna, megtörli piszkos arcát:
– Boldognak lenni minden időben ajánlatos, Monsieur Blaise!


Odalépek hozzá. Lehajolok, hogy megcsókoljam mozdulatlan homlokát. A hatalmas bánat ellenére, ami letaglóz, elmosolyodom, és megszorítom a kezét, nagyon erősen. Mindazok között, amit tőle kaptam, ott van a csalhatatlan orvosság a csüggedés ellen: a remény. S ekkor, miközben kicsordulnak a könnyeim, megígérem neki, hogy úgy élem az életem, ahogy ő tanította. Mindig csak menni előre.
Új látóhatárok felé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése