2018. május 12., szombat

Tabitha Suzuma - Kimondhatatlan (Forbidden)


 





Alapinformációk:

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 392

Címkék: TESTVÉRSZERELEM, LELKI TERROR, NA, ROMANTIKUS, REGÉNY, REALISZTIKUS, ANGLIA, SZENVEDÉS, SÍRÓS

Fülszöveg:

A szerelem nem ismer határokat…

Lochant és Mayát a testvéri szálakon túl mindig is mély barátság fűzte egymáshoz. Mivel alkoholista anyjukra nem számíthatnak, közösen nevelik három kisebb testvérüket. Ez a megpróbáltatásokkal teli élet – és a köztük lévő tökéletes összhang – a megszokottnál jóval közelebb hozza őket egymáshoz.

Olyan közel, hogy végül egymásba szeretnek.

Lochan és Maya tudja, hogy a kapcsolatuk vállalhatatlan, és nem folytatódhat tovább. Ám tehetetlenek, mert amit éreznek, az semmihez sem fogható…

 

Véleményem: Amikor elolvastam a fülszöveget, azonnal előrendeltem, és amikor megérkezett a sorszámozott (69. példány) könyvem, azonnal végigolvastam időt és sulis jegyeket nem kímélve.


📖 Kedves Könyvek 📖 (@kedveskonyvek) által megosztott bejegyzés,
Külön bekezdést érdemel a téma: testvérek közötti szerelem. Most megbotránkoztál, ugye, kedves olvasó? Nos, én kifejezetten szerettem emiatt a könyvet, mert nem gyakran találkozhatunk ENNYIRE tabu témával az irodalomban. Elvégre liberalizmus van, vagy mifene. Az öngyilkosság, a nemi identitás, a lelki-testi sérelmek többé nem tiltottak az irodalomban. Eltűnt a 3T, mindenféle írás elözönlötte a könyvpiacot. Vannak dolgok azonban, amikről mind a mai napig hallgatunk, pedig a történelem során ugyanolyan jelentőségük vannak, mint például a kerék felfedezésének. Igenis beszélni KELL szerintem az incestről, mert akár hisszük, akár nem, nem csak misztifikáció ez a téma. Lehet, hogy épp a szomszédodat bántalmazza az apja, a testvére, akárkije, csak te nem tudsz róla.

Nos, ebben a könyvben a nem erőszakról van szó, hanem közös beleegyezéssel történő vérfertőzésről. És ez a pillanat, amikor te, kedves olvasó eldöntöd, hogy sosem olvasod el ezt a könyvet, ugye? Légyszi, adj neki egy esélyt! Megéri! Nekem hatalmas kedvenc lett! Finoman kibontott szerelmi szállal találkoztam ebben a könyvben, és elfogyott a 100-as zsepi, mire a végére értem. Egyáltalán nem „olyan”, amire te most gondolsz előzetes Wattpad vagy előítéleted alapján. Tényleg közel lehet kerülni a szereplőkhöz (kivéve azt a bizonyos valakit, aki miatt a végén felbontottam a 100-as zsepit), és meg lehet érteni az érzéseiket. Nem mondom, hogy helyes, amit Lochan (a fiú testvér) és Maya (a húga) tettek, de utálni sem tudom őket.

Tabitha Suzuma gyönyörűen fogalmaz. Élettel tölti meg a leírásokat, szinte filmszerűen pereg le előttem az egész könyv még 1,5 év elteltével is.

Durvának fog tűnni, de Maya helyzetében én is ugyanezt tettem volna. Néhány dolgot egyszerűen nem lehet megmagyarázni, csak érezni. A könyv kiváló példája, mekkora hatalma van a szívnek.

Lochan zárkózott természete, félénksége és családcentrikus gondolkodása miatt én nagyon megkedveltem. A történet során bemutatásra került egy nehéz körülmények között élő család, és tényleg Lochi volt az, aki mindig mindent megtett a kisebb testvéreiért; erején felül viselte gondjukat (egyesek helyett… köhömm). Maya egy sokkal utópisztikusabb gondolkodású, energikus, könnyen barátkozó lány a történet elején, de a valóság rajta is nyomot hagy, ezért elhidegül az emberektől, és már csak Lochan és Maya maradnak egymásnak.

Már az első pár oldal elolvasása után lejön az olvasónak egy komor hangulat, ami az egész sztorit áthatja. Willa és Tiffin oldanak ezek egy kicsit a gyermeki tudatlanságukkal, mintha ők a világ összes gondja alól mentesülnének. Annyira szerettem volna, ha akár csak egy pillanatra is, de Lochan és Maya is megtapasztalhatja a békés világtalanság, az egymáshoz tartozás, a probléma mentes élet érzését.

Talán így kellett történnie a végén a dolgoknak, ahogy. Ezt a kapcsolatot nem lehet szépen lezárni és folytatni. És itt most nem csak annyiról van szó, hogy elválik a két szerelmes testvér, és hirtelen minden rendben lesz, mert nem nyomja már a súlyos titok a szívüket. NEM! ITT SEMMI SEM LESZ JOBB! ÖSSZETÖRIK A SZÍVEM, HA CSAK RÁGONDOLOK…
Nagyon becsülöm az írónőt, hogy hozzá mert nyúlni ehhez a témához, mert tényleg kevesen tudják jól és hitelesen bemutatni az ilyesmi!
    Szerintem ez a könyv egy nagyon fontos üzenetet hordoz, és nem csak azért szerettem, mert a testvérszerelem volt a történet alapja, hanem azért is, mert Tabitha képes volt átadni egy hangulatot, egy életérzést, titkokat és világnézeteket.
    A könyv egyáltalán nem próbált meggyőzni róla, hogy amit Maya és Lochan tesznek, az jó. Egy percig sem próbálta befolyásolni a témához való hozzáállásomat, szóval bátran ajánlhatom mindenkinek (aki legalább 16 éves), senkit nem fog megrontani. 
Kedvenc szereplőm: Lochan

TOP 3 IDÉZET:

Hosszú csend. Csak Lochan feje búbját látom. A bátyám felém hajol. Átölelem, és teljes erőből magamhoz szorítom.

– Te nemcsak a testvérem vagy – fogom suttogóra –, hanem a legjobb barátom is.

 

*

A szemed becsukhatod,

hogy ne lásd, amit nem akarsz látni,

de a szíved nem csukhatod be, hogy ne érezd,

amit nem akarsz érezni.

 

*

– Cserbenhagynád az ötéves húgodat? – kapok a szívemhez színlelt felháborodással.

– Azért, hogy együtt tölthessük az éjszakát? Jézusom, Maya, még a cigányoknak is eladnám!
Összegzés:

5*

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése