2018. május 31., csütörtök

Sarah J Maas - Tüskék és rózsák udvara

Könyvmolyképző, Szeged, 2017
512 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633996751 · Fordította: Hetesy Szilvia
Fülszöveg:
A tizenkilenc éves Feyre az erdőben vadászva megöl egy farkast, ám nem sokkal ezután egy másik szörnyeteg bukkan fel, aki jóvátétel gyanánt magával hurcolja egy olyan baljós és mágikus vidékre, amit a lány csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem állat, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak.
Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden olyan hazugságot és figyelmeztetést, amit neki a tündérek csodálatos, ámde veszedelmes világáról korábban mondtak. Azonban a tündérek birodalma felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és Feyre-nak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát.

A Kristen Cashore és George R. R. Martin rajongók imádni fogják.
Szexi, akciódús sorozat első kötete.
Véleményem:
Sarah J Maas neve nálam garancia a jó könyvekre. Az Üvegtrón sorozat hatalmas kedvencem lett, és nagyon megörültem, hogy ez a sorozat is ilyen jónak tűnik. Mindig szerettem a meséket, éppen ezért örülök, hogy felnőttként sem kell lemondanom róluk. Aki nem tudná, Sarah Üvegtrón sorozata a Hamupipőke elég formabontó átdolgozása, itt pedig A szépség és a szörnyeteg került terítékre. Az is kiderült ebből a kötetből továbbá, hogy Sarah - csak úgy, mint én - imádja a tündéreket. És én úgy imádom ezért ezt a nőt!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Máris puffogtatom az "Imádom"-ot, és nem nagyon tudom, hogyan mondhatnék még mást erről a könyvről ezen a szón kívül.
Feyre egy igazi hercegnő, akit szolgasorba taszítottak. Az apja egy semmirekellő, tohonya alak, a testvéreit pedig csak az ellenségeimnek kívánnám (én vagyok olyan szemét, hogy rájuk uszítsam őket xd). A Tavasz udvara az a hely, ahová én nyaralni bármikor elmennék. Egyrészt azért, mert annyira keltás hangulatot keltett bennem, másrészt biztos nincs annyi darázs, mint nyáron, és nem fenyeget a kánikula sem. Az emberek földje amolyan kifejezetten kaotikus, sötét középkori birodalom volt a számomra, és sajnáltam Feyre-t, hogy ott kellett élnie, és neki kellett gondoskodni a családjáról. Amikor Tamlin eljött érte, egyszerűen felvisítottam, hogy Yessssss, végre kikerül innen. A próbák baromi pörgősek és ijesztőek voltak, pontosan ilyet vártam. Részt vennék pár tündér ünnepen, és kipróbálnám Tamlint is egy körre, ha már itt tartunk xd Mármint az elején nagyon bele voltam zúgva, de a kedvenc angol Booktuberem lelövött pár poént arról, hogy mennyire ne szeressem meg, és Rhys-t kell szeretnem, szóval mentem a tömeg után, és vártam, hogy mi lesz. Én először utáltam Rhys-t, bevallom. Tipikusan az a hímfajta a képzeletemben, aki elcsavarja a lányok fejét, aztán kiszórakozza magát, és megy a dolgára. Legalábbis itt így ismerjük meg (igen, már olvastam a második kötetet, de ezt az értékelést úgy akartam megírni, hogy kizárok mindent az ACOMAF-fal kapcsolatban).
Szóval Feyre-t elviszi ez a Tamlin, és a lány a Tavasz udvarának része lesz, ami tele van luxussal és veszélyekkel is. Furcsa lényekre vadásznak, és Feyre is belefut párba. A kezdeti örömmámor után lecsillapodtam én is, és belegondoltam, hogy basszus, itt mekkora intrikák és titkok várhatják szegény lányt. Aztán jön a "gonosz boszorkány" is, és Feyre komoly próbatételek elé kerül. Véresre rágtam a körömágyam, annyira nem tudtam, mi lesz... kivéve egy alkalommal, de akkor is csak találgattam, és amikor bebizonyosodott, hogy jól gondoltam, akkor felugrottam, és konstatáltam, milyen okos vagyok XD
Feyre hobbija kifejezetten tetszett, ez a lány szerintem minden fiatal felnőtt példaképe lehet. Feyre egyszerre testesíti meg a királynői méltóságot és a badass hős karakterét. Lenyűgözően összetett karakter. Tamlintől a végére kicsit eltávolodtam, de mondom, ez betudható a spoilernek is, amibe belefutottam... belefutottam szándékosan xd.
 
Összegzésül:
Sarah J. Maas kitett magáért. Sokan azt állították, hogy ez a könyv jobb, mint az Üvegtrón, és én csak azt gondoltam, hogy ááá biztos nem… aztán elolvastam. És a válasz: ÁÁÁÁ, biztos DE! Egyszerűen imádtam! Mosolyogtam, szitkozódtam, Tamlin és Rhys… basszus Rhys… awh <3 Nekem ő kell! Én ezt eldöntöttem :D A próbák és a világ szinte lepergett a szemem előtt, már az első oldallal megfogott. Hogy lehet egy könyvet ennyire szeretni???? Az egyedüli, ami lehet, csak nekem nem okozott nagy fejtörést, a rejtvény. Gondolkodtam rajta olyan 5 percig, és arra jutottam, hogy (ami a megoldás, csak akkor ezt még nem tudtam)… reméltem, hogy biztos nem ez lesz a megfejtés. Teltek-múltak az oldalak… és basszus, ez lett a megoldás. Ennyire magától értetődő, vagy csak én merültem bele ennyire? XD Feyre egy nagyon szimpatikus karakter, minél előbb olvasni akarom a következő részt!





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése