2018. május 12., szombat

On Sai interjú - Olvasási szokások

Egyik író sem születik pennával a kezében, és nem is keménykötésű könyvekből tákolják a kiságyukat. Vagy mégis?

Ezúttal On Sai írónőt (akinek a könyveit megvásárolhatjátok itt >>> LINK) kérdeztem az olvasási szokásairól... és sok minden másról is :)


1. Milyen stílusú könyveket olvasol?

Ha egy könyv első oldala felkelti a figyelmemet, akkor mindegy a témája, stílusa, borítója. Nálam már kamaszként is jól megfért Freud írásai mellett Moldova, Wass Albert, Tagore, Márai vagy épp az orosz sci-fi írók, és az orvosi krimik után bármikor kézbe vettem egy Kálnoky vagy Sík Sándor verseskötetet, de Marcus Aurelius írását is. Minden érdekel, a fejemben nincsenek kategóriák. Az egyetemi tankönyveket is imádom. Amúgy elolvasom a tűzvédelmi terveket, gyógyszerek leírását, fűnyíró használati utasítását. Tegnap a poroltókról olvasgattam. Én a Gutenberg-galaxis kalandora vagyok, a szó a lételemem.

2. A saját írásaid közül van kedvenced?

Mindig az, amit épp írok. Olyankor szerelmes vagyok a sztoriba.

Ami örök „első” marad, az a Scar kötet, meg a Szivárgó sötétség sorozat, hiszen emiatt tanultam meg írni, ez volt az a történet, amit másnak is el akartam mesélni. Mindenki agyamentnek tartott, hogy a szabad akaratról akarok írni, ráadásul sci-fit, ráadásul négy szereplővel, ami elég nehéz narrációs forma.

3. Hagytál már félbe könyvet/kéziratot? Vagy ez olvasási bűntény?

Az élet túl rövid, hogy rossz könyvekkel töltsük. Úgy vélem, az életidő a legértékesebb csereeszközünk, mert visszafizethetetlen. Mégsem állhatok oda az író elé, hogy kérem vissza azt a három órát az életemből…

 4. Melyik a kedvenc könyvmolyképzős könyved külföldi szerzőtől?

Nehéz kérdés, mert sokféle könyvet szeretek, de mondjuk, legyen Gail Carriger: Lélektelen. Többször olvastam, mindig felderít a humora.

5. Melyik a kedvenc könyved magyar szerzőtől?

Annyi jó magyar írónk van, nehéz választani. Az egyik Gulyás Péter: A végtelen térségek örök hallgatása, ez szerintem egy vicces könyv, végre valaki, akinek van fekete humora. A másik Róbert Katitól a Szívből, színből, igazán. Annyira finoman ábrázol egy különös érzelmi helyzetet, hogy nagyon szerettem olvasni.

6. Volt már olyan könyved, amit legszívesebben átírtál volna?

Íróként úgy indultam, hogy életem első novellapályázatát megnyertem, és előadták négyen a novellát, ünnepélyesen, egy teremnyi ember előtt. Felolvasva azonnal előjött az összes hiba. Olyan sokkélmény volt, hogy ihaj. Aztán későbbi novella kapcsán azt is megéltem, milyen az, ha a szerkesztő csak egy szót javít, de megjelenés után szembeötlő stilisztikai hibák maradnak. Azóta megszoktam, hogy csak a tudásom legjavát adjam ki a kezemből. Szerintem a szerkesztőm a borogatást cseréli a homlokán, mire megszerzi tőlem a kéziratot. Viszont így megvan az az érzésem, hogy utólag nem bánok semmit, elégedett vagyok, mert tudom, az akkori tudásom legjavát adtam. Az írói tudás idővel nő. A Calderon első és második kötete között az olvasóknak egy év, de nekem öt év telt el. Nagyon erősen látszik a szókincsen, világépítésen, dramaturgián az eltelt idő, és erre büszke vagyok.

7. A rettegett pdf könyvekről mi a véleményed?

Hát, nem rettegek, egy se kergetett még meg sötét éjjeleken. J

A letöltések kapcsán kevert érzésem van. Bosszant, amikor valaki boldog-boldogtalannak elküldözgeti, és kioktat engem, az írót a saját szellemi termékemről. Ha már lop, csinálja csendben és diszkréten, ahogy egy jó zsebmetsző. Ami az olvasókat illeti, örülök, hogy ekkora az érdeklődés. Sokan letöltik, majd megveszik a könyveimet, mert úgy érzik, a polcukon a helye. Aztán két órát állnak dedikálásra várva, és elmesélik, hogy imádják. Ezek hatalmas élmények.

8. Milyen felületen a legkényelmesebb olvasnod? Papír, e-book, pdf, hangoskönyv vagy egyéb?

Mindig papíron olvastam, és el se tudtam képzelni, hogy elektronikusan is fogok. Aztán amikor szerkesztő lettem, a gépen zajlottak a lektorálások, elemzések, szerkesztések, és annyira megszoktam, hogy manapság a papírt retrónak, és nem elég interaktívnak érzem.

Szét is vált a dolog. Saját szórakozásomra papíron olvasok, letölteni se szoktam, míg a munka meg laptophoz, e-book olvasóhoz kötődik. Álommunkám van, otthon dolgozom, kiülök a kerti padra a napfényes délutánon, vagy elhasalok az ágyon, és úgy lektorálok.

9. Gyerekként sokat olvastál? Miféle könyveket? Újraolvasnád gyermeki kedvenceidet?

 Öt éves koromtól heti kétszer vittek könyvtárba. A családom nem értelmiségi, de az olvasás természetes része volt a mindennapoknak. 15 évesen lemértem, óránként száz oldal volt az olvasási sebességem. Nekem egy könyv egy délutánt jelentett. Mostanság, ha épp port törlök, előfordul, hogy belenézek egy gyerekkori kedvencbe, és elolvasom. Döbbenetes, hogy a régi csíkos könyvekben milyen erős szocialista ideológiai nevelés folyt. Akkoriban ez nem tűnt fel.

Nagyjából 7-8 ezer könyv után járhatok. Nálunk a vécében is vannak könyvek, ha valamit szeretnék, hogy elolvassanak a gyerekeim, ravaszul „ottfelejtem”. Magukat a könyveket nem gyűjtöm, általában 2-3 ezer van itthon, de cserélődnek. Csak pár verseskötethez, sci-fi könyvhöz, meg a pszichós és írástechnikai könyveimhez ragaszkodom.

10. Van írói példaképed?

Orson Scott Card. Sokan a Végjáték film miatt ismerik. Én is szeretem az Ender könyvsorozatot, de a Teremtő Alvin ciklust még jobban. Fiatal íróként nem csak az írásaiban megjelenő gondolatok, hanem a hatalmas irodalomszervező és oktatói szerepe is lenyűgözött. Mostanság öregszik, és sajnos fura fickó lett, így elég sok a botrány körülötte. Ha öregszem, gyanítom, én is fura leszek, szóval óvatosan ítélkezem.

11. Íróként szerinted fontos egy könyv borítójának kinézete? Van kedvenc könyvborítód?

Az olvasóknak nagyon fontos, hiszen az első benyomás a könyvesboltokban maga a borító. Nem mindegy, melyik könyv milyen köntösbe bújik. Nekem amúgy nem fontos, összesen egyetlen egy könyv volt, amit a borítója miatt vettem meg, ez pont a O.S.Card: A hetedik fiú. A régi kiadásban a fehér borítón egy letisztult kép látszott. Saját könyveimből mindnek szeretem a borítóját, nagyon-nagyon szépek lettek.

12. Olvastál valaha blogon történetet? Hogy tetszett?

Ritkán olvasok blogokon, inkább csak akkor, ha célirányosan az adott íróra vagyok kíváncsi. Volt, ami tetszett, vannak nagyon jó írások a neten.

13. Van, valamiféle különleges olvasói rutinod? (pl illatgyertya, valamilyen tea mellett stb)

Az olvasás olyan nekem, mint a lélegzés. Bárhol, bármikor, bármit. Nálam az illatgyertya, vagy a különleges tea inkább a meditatív imához, vagy az életút átgondolásához kötődik. Fontos, hogy az ember tudatában legyen az életének, legyen egy belső csendje, amiben örök jelen van, és kirajzolódik, honnan jön és hova megy, milyen értelmet ad a saját életének.

14. Ebben a rohanó világban hogy szakítasz időt az olvasásra?

Mármint két könyv között hogy szakítok időt a világra? Hát, néha útban van az emberiség…J Szerkesztő vagyok, így napi nyolc-tíz órát betűkkel foglalkozom. Általában az év első felében olvasok más könyveket, aztán nyáron írok, ilyenkor képtelen vagyok más világot befogadni, egyszerűen nem megy. Utána javítom a könyvemet, és ekkor már szakkönyveket előveszek. Majd az őszi időszakban annyit túlórázok, hétvégén rendezvényeket szervezek, vagy fellépek valahol, hogy örülök, ha az ágyig eljutok. December közepe után ez elcsendesül, és újra lelkesen olvasni kezdek. Imádok elhasalni a padlófűtéses padlón, és a karácsonyi fények alatt a fenyőillatban olvasni.

15. Olvastál valaha fanfictiont? Hogy tetszett?

Sajnos, ez a világ kimaradt. Csak On Sai fanfictionöket olvastam, ami nagyon jó élmény volt. Izgalmas látni, mit csinálnak a szereplőkkel, vagy hogyan folytatnák a sztorit.

16. Melyek azok a könyvek, amiket egy leendő írónak ajánlott elolvasni?

Legyen nyitott mindenre, előítélet nélkül. Nem csak a különböző szórakoztató zsánereket jó olvasni, hanem izgalmas kaland a klasszikus és kortárs irodalom, a versek, a szakkönyvek… sőt, akár egy iskolai házirend is. Amennyire látom, legalább ezer elolvasott könyv kell egy szélesebb látókörhöz, és egy stabil szókincs kialakulásához. Ó, és természetesen legyen benne az On Sai összes. Rögtön két példányt érdemes otthon tartani, egyet, ami kincsként őrzünk, hogy legyen szellemi túlélőkészletünk zombitámadás után is, és egyet, amit újra és újra előveszünk olvasni… Lehetőleg rongyosra…J
Köszönöm az interjút <3

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése