2018. május 21., hétfő

On Sai - Apa, randizhatok egy lovaggal?

 
 
 
 
Kiadó: Könyvmolyképző
 
Oldalak száma: 376
 
ISBN: 9789633995143

 

 

Fülszöveg:

Mia Anne tizenhat éves, és nem túl lelkesen Pestre költözik apja munkája miatt.
Egyik éjjel azonban különös fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes, pimasz lovagot bosszant.
Bele lehet zúgni valaki állába?
Kósza csavargó kölyökből lett lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen kiküzdött életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl sokszor kalandoznak felé a gondolatai.
Legszívesebben sose látná őt viszont, de a lány hatalmas veszélyben van, két világ akarja holtan látni.
Mitől férfi a férfi, és lovag a lovag?
Amon, az apa, világhírű agykutató zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is könyvekből oldja meg. Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos laborjába, a négyes metró alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja megakadályozni a két világ között lévő mágikus Fal átszakítását.
De ki lehet az ellenség? Mi erősebb, a mágia vagy a tudomány?


Karakterek:

Mia Anne és Kósza igazán sokoldalú karakterek, mindkettőjüknek van olyan tulajdonsága, mely élővé változtatja őket. Kósza például szeretne megfelelni az ő világának, mert nem veszik túlságosan komolyan, és ő szeretne igazi, heroikus lovag lenni. Mia Magyarországra költözik az apjával, és szeretne beilleszkedni, bár az másodlagos amellett, hogy egy normális családban akar élni, ami nem adatik meg neki. Apja eléggé rideg, és úgy érzi, eltávolodtak egymástól. Szerintem a történet végére sokat javul a kapcsolatuk, és Amon professzor megtanulja, mit is jelent szeretni a lányát igazából.

Dramaturgia:

Én úgy vélem, teljesen rendben van, és nagyon izgalmas. Miának és Kószának együtt kell működni, hogy meg tudják menteni a világot. Ez a könyv egyszerre tartalmazza a hősies kalandokat, és a romantikus, lovagi szerelmet. Lenyűgöző! Tényleg, egyszerűen imádtam! Nem bírtam letenni, mert minden oldal sodort tovább és tovább, amíg vége nem lett... sőt, még utána is. Garantáltan újraolvasós!

Írásmód:

On Sai egy betűidomár, aki szellemes, szívet gyönyörködtető és lélegzetelállító mutatványokra készteti a szavakat. Közel áll a nyelvezet a fiatalokhoz, mindemellett megjelenik a Nightwish és Budapest is, tehát bele lett szőve a magyar vonatkozás, valamint a fogyasztói kultúra által kedvelt márkák egy része is. Ettől szerintem igazán emberközeli lett a történet. Az írónő legnagyobb eszköze a humor. Tényleg, szerintem az egyik legtehetségesebb és legjobb stílusú magyar szerzőről van szó.

Kedvenc szereplőm:

Kósza és Ah. Bah is az lett volna, de túlságosan goromba, és túlságosan magamra emlékeztet xd

Kinek ajánlom:

Főleg a fiataloknak (12 év fölött, lányoknak). A fiúk is élvezhetik, mert tele van akcióval, egy gonosz teremténnyel, aki el akarja pusztítani a Földet, és lovagokkal. Én annak idején (2016-ban) a középkori feeling miatt vettem meg ezt a könyvet, és szerintem életem legjobb várását csináltam vele.

Kedvenc idézetek:

– Ej, tizenhét éves vagy, és még csak egyszer mentetted meg a világot? Pocsék életed van, testvér.

– Látod, ez a csók. Remélem, érted a különbséget – vigyorgott pimaszul a lovag. – Ha nem, akkor később szívesen elmagyarázom újra… és újra.

Ha az embernek van egy kamasz lánya, közelről is tanulmányozhatja a professzionális „bocs, csak erre jártam” lopakodást.

Összegzésül:   5*

IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM.IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM.IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM.IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM.IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM.IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM.IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM.IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM.IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM.IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM.IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése