2018. május 30., szerda

Marie Lu - Az ifjú kiválasztottak

Könyvmolyképző, Szeged, 2018
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634571056 · Fordította: AncsaT
Fülszöveg:
 
 
 

Van ​ki gyűlöl minket, akasztófára való zsiványként gondol ránk.
Van ki retteg tőlünk, démonnak tart, máglyára vetne mindannyiunkat.
Van ki bálványoz minket, az istenek gyermekeinek vél.
De egy sincs, ki ne hallott volna rólunk.

Elegem van belőle, hogy kihasználnak, bántanak, aztán félrelöknek.

 
Adelina Amouteru túlélte a vérlázat. Egy évtizede már, hogy a halálos betegség végigsöpört az országon. A fertőzöttek többsége meghalt, és sok gyereken, aki túlélte, furcsa nyomot hagyott a betegség. Adelina fekete haja ezüstössé vált, a szempillája kifehéredett, és csak egy szabálytalan forradás maradt ott, ahol korábban a bal szeme volt. Durvalelkű apja szerint ő egy malfetto, irtóztató, utálatos teremtmény, aki szégyent hoz a családjukra, és a boldogulásuk útjában áll. De a pletykák szerint, a láz túlélői közül néhányan nem csak forradásokkal lettek gazdagabbak – úgy tartják, néhányan rejtélyes hatalomra tettek szert, és bár a kilétük titokban maradt, úgy kezdték emlegetni őket, hogy a kiválasztott ifjak.

Teren Santoro a királynak dolgozik. Az Inkvizíció fejeként az ő feladata felkutatni a kiválasztott ifjakat, hogy elpusztítsák őket, mielőtt még ők pusztítják el az országot. Veszélyesnek és bosszúszomjasnak tartja a kiválasztott ifjakat, de lehet, hogy a legsötétebb titkot maga Teren rejtegeti.

Enzo Valenciano a Tőr Társaságának vezetője. A kiválasztott ifjaknak ez a titkos társasága kutat a hozzájuk hasonlók után, hogy előbb találjon rájuk, mint az Inkvizíció. De Adelina személyében a Tőrök olyasvalakire bukkannak, aki olyan hatalommal rendelkezik, amihez hasonlót még nem láttak.

Adelina hinni akar benne, hogy Enzo az ő oldalán áll, és Teren az igazi ellenség. Hármójuk sorsa szorosan összefonódik, és noha eltérő célokért küzdenek, mindhármuk harca nagyon is személyes. Egy dologban viszont mindannyian egyetértenek: Adelina olyan képességekkel rendelkezik, amik nem valók erre a világra. A szívében bosszúra szomjazik a sötétség. És ég benne a vágy, hogy elpusztítson mindenkit, aki az útjába áll.

Most én jövök! Én használok ki másokat! Én fogom bántani őket!

De függetlenül attól, mit gondoltak róluk, a nevüket mindenki ismerte. A Kaszás. Magiano. A Széljáró. Az Alkimista. Az ifjú kiválasztottak.
Véleményem: Említettem már, mennyire szeretem AncsaT fordításait? Még Merengőre írtam a kis fanficomat, amikor már azt ajánlották nekem, olvassak el tőle valamit, és erre azóta is emlékszem. Mindig szerettem volna olyan jól fogalmazni, mint ő.
Borító: Nekem nagyon tetszik. Az egyik legszebb, amit idén láttam, és örülök, hogy a kiadó megtartotta, mert annyira epic és heroikus. A színek mind arra szólítanak fel, hogy OLVASD EL, OLVASD EL, OLVASSSDDD ELLL!!!
Cselekmény: Marie Lu már a Legenda trilógiával levett a lábamról, és most magyarul is megjelent az új sorozatának az első kötete. Tudtommal ez is trilógia, de ebben nem vagyok biztos. A fő, hogy minél hamarabb kézhez kapjam a következő kötetet. Adelina története egyáltalán nem hétköznapi. Személy szerint le sem tudtam tenni a könyvet, mert mindig attól féltem, mikor csap már agyon Adelina valakit xd. A végén sírtam, és el sem akartam hinni, hogy ez megtörténhet, és biztos csak egy álom vagy egy vízió, és Adelina a következő oldalon felébred. Nem így lett, de amikor szemszögváltás történt, elkezdtem hinni benne, hogy ez nem a vég, és még van remény.
Adelinát mindig shippeltem az inkvizóció vezetőjével, Teren szerintem nagyon is szexi a maga módján. Bár ahogy a történet alakult, fogalmam sincs, mit lehet kihozni még a sztoriból, elég egyértelműnek tűnik jelenleg a helyzet, de bízom Marie Luban, hogy nem hagy szenvedni sem engem, sem a szereplőket tovább, és a végén győzedelmeskedhet a jó, ha már most nem sikerült.
Szereplők: Adelina nagyon badass, és eléggé magamra emlékeztet. Én sem tartom magam jónak, nagyon forrófejű és gonoszkodó vagyok szerintem, és sosem sikerül a fényben élnem, mert mindig visszaránt a sötétség. Adelina erőt ad nekem, hogy próbálkozzak, és igyekezzek minél jobb ember lenni.
Enzót először nem szerettem, mondom, Teren shipper voltam, de ahogy sodort a történet, úgy sodródtam bele én is Enzo karjaiba. Az a pasi valami lehengerlően bátor és hűséges, tonnaszámra kéne gyártani, mert eltűnőben van ez a típus, mint a fehér holló!
Teren az én cukorborsóm annak ellenére, mennyi szörnyűséget követett el. Valahogy jobban szeretem a gonosz és titokzatos szereplőket. Láttam Terenben a jóra való hajlamot, már csak le kéne gyűrnie magában a sötétséget.
A malfettók közül Adelina erejét bírtam a legjobban. Aki képes önmagából kitaszítani a sötétséget és a világra zúdítani az összes félelmét, haragját, szomorúságát, az ő. Egyedi stresszlevezetés :D
Raffael vagy Rafaelle vagy... ahh, nem tudom leírni, de a lényeg, hogy ő volt  az a szereplő, akit utáltam. Ellenszenves volt, és átverte Adelinát is. Meg az, hogy mi volt a mellékállása... nyehh... és a kövekről is túl spirituálisan beszélt az én ízlésemnek. Nem azt mondom, hogy rossz karakter, csak azt, hogy nem járnék vele :D
Adelina apja egy szörnyeteg, rohadék, seggfej, gyűlöletes... stb, de ezek után már csak cifrább jelzők következtek volna.
Violettáról nem gondoltam volna, hogy az, ami. Ő olyan bólogató babának látszott, és amikor megtudtam, ki is... féltékeny lettem. Annyira azonosultam Adelinával, hogy egyenesen sértőnek éreztem, hogy még a különlegességet is el kellett vennie a testvérétől. Így még több okom volt rá, hogy utáljam, mert csak saját magát mentette, míg Adelina szenvedett.
Stílus: Mintha egy történelmi regényt egybe gyúrtak volna egy epikus fantasy-val. Egyszerre éreztem magam teletöltve varázsenergiával, és legszívesebben lementem volna Velencébe enni egy pizzát. Az inkvizíció mindig is érdekelt, Olaszország hangulata pedig annyira megigézett, hogy utazási lázban vagyok pénz nélkül.
Várom a következő részt, ez a könyv pedig 5 csillag ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése