2018. május 12., szombat

Interjú Szirmay Ágnessel!


1. Honnan jött a könyv ötlete? Van egy olyan érzésem, hogy egy magyar sorozat inspirálta (legalábbis nekem megfordult a fejemben, mikor olvastam), lehet tudni a részleteket? :))
 
1.       Tizennyolc éve, a sorozat kezdeteitől dolgozom a Barátok közt-ben, mint dramaturg és forgatókönyvíró. Már nagyon régen szerettem volna egy saját, eredeti történetet elmesélő könyvet is írni, és mikor jött a lehetőség, hogy írhatok egy ifjúsági regényt, arra gondoltam, hogy arról kellene írnom, amit jól ismerek: a napi tévés sorozatok világáról. Engem a mai napig szórakoztat és időnként meglep ez a világ, ebből gondoltam, hogy esetleg az olvasóknak is érdekes lehet.

2. Van kedvenc szereplőd a könyvből? (nekem egyértelműen Bence *-*) Vannak hasonlóságok a könyv szereplői és néhány ismerősöd jellme között? Vagy nem valós személyekről mintáztad őket?

2.       Az én kedvencem Viru, az elbeszélő. Valószínűleg azért, mert ő igazából én vagyok. Mármint épp ilyen lettem volna, ha tizenhat éves koromban bekerülök egy szappanoperába szereplőnek. Bár ez velem nehezen fordulhatott volna elő, mert azért Viru egy ideális én: sokkal bátrabb és okosabb is nálam. Hamarabb átlátja a helyzeteket, mint annak idején én. De nagyon bírom Dét is, Bencét is, Lucát is, sőt, Dzsenit is. Robit csak azért nem, mert őt a legnehezebb írni: közepesen jó kamaszfiúhumorban nem vagyok túl erős. De egyiküket sem mintáztam egy az egyben valós személyekről. A stáb tagjainak esetében már jóval nehezebb dolgom volt: ott azért sok tulajdonságnak, szokásnak, szóhasználatnak egyértelműen megvan az eredetije, bár nagyon igyekeztem úgy összekeverni ezeket is, hogy egyik szereplőt se vehesse magára egy az egyben senki, és ne bántódhasson meg miatta.

3. Mikor érkezik a folytatás? Nem bírom kivárni, mi lesz a szereplőkkel!!!

3.       A folytatást nagy erőkkel írom, remélhetőleg még szeptemberben megjelenhet.
 

4. Hány részesre tervezed a sorozatot? Van ennek a számnak valamilyen különösebb oka, vagy csak így alakult?

4.       Egyelőre három részt tervezünk a kiadóval együtt. És azért, mert az általam előre megtervezett történetmennyiség ekkora terjedelembe fér éppen bele.
 
5. A borító elképesztően gyönyörű, a te ötleted volt, hogy így nézzen ki, vagy sok ember keze benne van a háttérmunkálatokban?

5.       A borító nem az én ötletem volt, egy Hegyi Péter nevű grafikus tervezte, és mikor megláttuk a szerkesztőmmel, mi is nagyon megörültünk neki. A színeit különösen imádom!
 

6. Egy könyv kiadása hosszú és bonyolult folyamat. El tudnád mesélni, milyen utat járt meg a könyv a kézirat állapottól a kézbe fogható könyvig? Mi minden volt szükséges ahhoz, hogy kiadott könyvvé váljon a Szerelemre castingolva?

6.       Az én történetem ezzel a könyvvel nem egészen tipikus. Úgy kezdődött, hogy a férjem is író, a Magvető kiadó szerzője, ahol Péczely Dóra kapta szerkesztésre a könyveit. Innen ismerem Dórát. De a sors úgy hozta, hogy a nagyobbik lányom tizenhét éves korában nyert egy díjat (Petri-díj), ami azzal járt, hogy a Magvető kiadó megjelentette az első verseskötetét. És ennek a verseskötetnek (Kemény Lili: Madaram, 2011.) a szerkesztője szintén Dóra lett. Aztán őt megkereste a Pozsonyi Pagony nevű gyerekkönyvkiadó, hogy nem csinálna-e egy ifjúsági (14+-os korosztálynak való) könyvkiadót. Dóra elvállalta, és megkérdezte néhány ismerősét, főleg fiatalokat, hogy nem írnának-e igazi, kortárs ifjúsági regényt az új kiadónak. Így tette fel a kérdést az én két lányomnak is, akik közül a kisebbik, az akkor tizennyolc éves Zsófi úgy döntött, hogy ő bizony belevág. És három hónap alatt megírta a regényét, ami az első szerelemről és két fura barátságról szól három kamasz között. Ez a könyv 2014-ben jelent meg a szinte vadonatúj Tilos az Á kiadónál, az a címe, hogy Én még sosem. Az egyik kötetbemutatón Dórával szóba elegyedtünk, és elviccelődtünk azon, hogy a családom három tagjának volt eddig a szerkesztője, nem akarok-e írni én is egy ifjúsági regényt, hogy mind a négyen fent legyünk Dóra listáján. Hazamentem, átgondoltam, és írtam Dórának, hogy üljünk le, beszéljük meg egy határidőt. Megbeszéltük, megírtam, Dóra elolvasta, megszerkesztette és megírta hozzá a fülszöveget, a grafikus elolvasta, megtervezte a borítót, a tördelőszerkesztő és a korrektor pedig gondozta a szöveget, mielőtt a nyomda kinyomta. És onnantól már a boltokba is került.

7. Mikor kezdtél írni? És honnan jött az ötlet, hogy könyveket szeretnél kiadni? (mert ha jól sejtem, ez a könyv nem az első kiadott műved)

7.       Amióta írni tudok, azóta szeretnék könyveket írni, de nem volt hozzá elég akaraterőm. Ez az első önálló könyvem, bár voltak előzményei. Annak idején próbálkoztunk a Barátok közt történeteit könyvben is megjelentetni, meg is jelent négy kötet, azok közül egyet én írtam: Berényi Kata naplóját. És műfordítóként is jegyzek egy könyvet: egy Michal Vieweg nevű cseh író önéletrajzi ihletésű regényét fordítottam magyarra, az a címe, hogy Varázsos évek pórázon. De ha Péczely Dóra nem kínálja fel nekem tálcán ezt a lehetőséget, valószínűleg soha nem vágtam volna bele egy önálló regénybe.

8. Van írói példaképed? Aki inspirál az írásra, akitől a "mesterséget" tanultad, és akinek a könyvei nagy hatással vannak rád?
8.       Rengeteg dolgot tanultam rengeteg írótól, elég össze-vissza. De az egyes számú példaképem a saját lányom: ahogy Zsófi nekiült, és vasfegyelemmel megírta a saját regényét, és addig gyúrta a szöveget, amíg egy hihetetlen, érzékeny, eredeti, finom, vicces és eleven regény nem született belőle, az teljesen lenyűgözött. És hát igen, az a gondolat is belém fészkelte magát, hogy ha ezt a saját gyerekem meg tudja csinálni, én sem adhatom fel. Bár én sokkal lustább vagyok nála.

9. Van kedvenc jeleneted a könyvből? (nekem egyértelműen az, mikor kiderül az igazság Bencéről)

9.       A kedvenc jelenetem talán a második casting, mikor Viru összeköti magát Bencével, és leül vele a földre. De nagyon élveztem ugyanennek a jelenetnek a forgatását is, amikor Raposnyák előhúzza az alternatív végű jelenetet. (Annyit elmondok a következő kötetből, hogy ez a bizonyos jelenet abban is benne lesz…)

10. Mit tanácsolnál azoknak, akik írók szeretnének lenni?

10.   A legfontosabb tanácsom: olvasni, olvasni, olvasni. És nehéz könyveket. Igazi irodalmat. Klasszikus és kortárs műveket is. Verseket tömegével. Ja, és persze minél több élményt szerezni közben, hogy legyen miről írni. Aztán már csak fegyelmezetten le kel ülni, és nem állni fel, míg készen nincsen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése