2018. május 12., szombat

Interjú Kolozs Kitti Annával, a Hópelyhek a válladon borítótervezőjével

Képtalálat a következőre: hópelyhek a válladon

1.      Mi ösztönzött arra, hogy részt vegyél a borítótervező pályázaton?

Kíváncsi voltam, hogy hogyan zajlik le egy ilyen verseny, és ki szerettem volna magam próbálni, hogy képes vagyok-e a többi tervezővel lépést tartani. Talán még az is, hogy talán elkerülhet egy tervem a kiadóhoz, és ahogy mindenki mást, engem is vonzott az, hogy netalántán nyerhetek az adott pályázaton.

 

2.      Hogy reagáltál, mikor megtudtad, hogy a tiéd lett a "kiválasztott"?

Az elején fel sem fogtam, hogy Szurovecz Kitti mit írt nekem Messengeren. Aztán amikor a tudatomig is eljutott, hogy én nyertem, egyszerűen olyan boldoggá és energikussá váltam, hogy aludni alig tudtam. Elmondhatom, hogy az életem egyik legjobb napja volt. 😊

 

3.      A barátok/családod tudja, hogy borítótervezéssel foglalkozol? Mit szólnak hozzá?

Igen, tudják. A családom annyira nem foglalkozik vele, édesanyám az, akinek néha megmutattok egy-egy tervet. Neki sem tetszik minden borítótervem, de pont ezért mutatom meg neki, mert kell a kritika. Egy barátnőm van, akinek elszoktam küldeni a terveimet, mert ő róla tudom, hogy ő kegyetlen őszinteséggel mondja el a véleményét egy adott borítóról és nekem erre van szükségem.

 

4.      Miért pont ilyen borítót készítettél?

Ez csak az egyik borító volt, amit Kittinek készítettem, de végül ez tetszett meg neki. Ezt a tervet azért készítettem, mert Kitti sűrűn megemlítette, hogy a Hópelyhek a válladon nem egy boldog történet. Ezért gondoltam a hidegszínű kesztyűre a majdnem megfagyott hólepte szívre, ami úgy néz ki, mintha valaki átszeretné nyújtani a kedvesének. A hideg havasháttér sem kelt szerintem annyira boldog képet az emberekben. Összeségében pedig még is. csak egy szép borító született, legalábbis szerintem. 😊

 

5.      Milyen programmal dolgozol? Beavatnál minket a munkafolyamatba?

Természetesen. Semmi komplikált programot nem használok. A facebookon keresztül elérhető Pizap programot veszem igénybe és emellett az ACDSee Pro képszerkesztőt. Ez meglepő lehet, de van úgy, hogy egy adott tervet a Powerpointtal készítek el.
Nálam az első lépés elképzelni egy adott tervet és ahhoz megtalálni a megfelelő képeket, ha ez nem sikerül és van rá mód, akkor saját fotót készítek. Aztán jön a szerkesztés rész és az az adott képtől függ, hogy melyik programot használom. Végül jön a cím kiválasztása, ami ugyanolyan fontos, mint bármi más, az író vagy írónő neve sem maradhat le egy adott tervről. Én így állok neki egy adott borítóterv elkészítéséhez.
😊

 

6.      Ez a foglalkozásod, vagy csak hobbiból tervezel?

Hobbiból tervezek, de örülnék, ha ez lehetne a munkám. Ez olyan foglalkozás lenne, amit valóban élveznék és jól érezném magam benne. Most a BGE-n tanulok Marketingkommunikáció szakon, hogy többet tanuljak ezzel kapcsolatban.

 

7.      A tervezés mellett milyen hobbijaid vannak?

Lehet, hogy kézenfekvő, de nem biztos, de imádok olvasni. Oly annyira, hogy azokat a könyveket, amik nem elérhetőek itthon azokat angolul vagy németül olvasom. Emellett még hobbi szinten írok, de szerintem az meg is marad ezen a szinten.

 

8.      Mikor és hogyan kezdtél el tervezni? Csak borítókat szoktál vagy másokat is?

A gimnáziumban kezdtem el tervezni. Amikor az egyik osztálytársam honlapját megkaptam, hogy szerkeszem meg neki. Havonta új és friss fejléceket alkottam és üdvözlő képeket és még, amit kért az oldalra. Régeben mást is terveztem, de manapság inkább már borítóképekkel foglalkozom, még saját magam számára sem szoktam nagyon képeket szerkeszteni.

 

9.      Honnan szerzel inspirációt a tervezéshez?

Nagyon sok minden tud nekem inspirációként szolgálni. Volt úgy, hogy elég volt a könyv címe, hogy megihlessen engem. Az is segít, ha sikerül a fülszöveget vagy egy kis részletet elolvasni az adott könyvhöz. Volt olyan is, hogy egy kép, amit véletlenszerűen találtam az ihletet meg, hogy ez tökéletes lenne borítótervnek. Néha valóban minden a véletlenen és a szerencsén múlik.

 

10.  És végül mit tanácsolnál azoknak, akik szintén tervezésre akarják adni a fejüket?

Hogy tegyék meg, vágjanak bele! Soha nem lehet tudni, hogy épp az ő elképzelésük az, ami tetszik egy írónak vagy magának a kiadónak. A tervezést meg lehet tanulni és pályázatról-pályázatra jobbá lehet válni, ezt saját magamon is megtapasztalom. Ha valaki nem is annyira jól használja a képszerkesztőket az sem baj, ha van szépérzéke és meglátja egy képbe a csodát, a kiadó a finomításokat eltudja végezni. Az soha ne legyen visszatartó erő, hogy: de én nem tudok ilyen programokat használni. Mert nem is kell az, ami számít a fantázia és a kellő lelkesedés én legalábbis így gondolom. 😊

 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése