2018. május 12., szombat

Interjú Bessenyei Gáborral




1.      El kell ismerni, A jövő harcosai igazi sikerkönyv. Mit érdemes tudni a folytatásról?

 

Az biztos, hogy az olvasók általában szeretik A jövő harcosait, de szerintem még nem futotta ki magát teljesen. A folytatás még idén decemberben megjelenik, és nagyjából az első rész eseményei után két hónappal veszi fel a fonalat. Visszatér minden fontosabb szereplő, köztük sokak kedvence, az ókori halálistennő, a Kéer is. A történet Léthé körül bonyolódik, aki egyszerre egy alvilági folyó, és ennek a folyónak az istenasszonya. Konkrétan ő a feledés istennője és a feledés folyója, akinek a vízéből azok a halottak isznak, akik el akarják felejteni a földi életük emlékeit, hogy azok ne kínozzák őket a túlvilágon. A problémát az adja, hogy Léthé, a folyó és az istenasszony is, eltűnik a helyéről, ami megbolygatja az alvilág rendjét.

 

2. Mikor megírtad a történetet, milyen cél lebegett a szemed előtt? Tudtad, hogy kiadott mű lesz belőle, vagy elsősorban a családnak és barátoknak írtál?

 

Soha nem írtam családnak, vagy barátoknak, sőt, amíg nem jelent meg A jövő harcosai, egy ember kivételével nem is mutogattam másnak az írásaimat, és nem is reklámoztam túlzottan, hogy próbálkozok. Úgy voltam vele, hogy erre ráérek akkor, ha lesz belőle valami. Amikor A jövő harcosait írtam, természetesen az volt a cél, hogy megjelenjen, hiszen mindig az a célom, hogy amit megírok, az legyen annyira jó, annyira érdekes, hogy mást is érdekelhessen, és a kiadó lásson benne fantáziát. Persze, akkor ez még csak vágy volt, még nem állt mögöttem kiadó, A jövő harcosait (mint minden korábbi írásomat is), úgy írtam meg, hogy még csak reménykedhettem a megjelenésben.

 

 

3. A főhősök elég fiatalok, a könyv mégis élvezhető az idősebbek számára is. Nehéz volt ezzel a korosztállyal azonosulni?

 

Nem különösebben. Ha visszaszámolnék, lehet nem tűnnének közelinek a gimnáziumi éveim, de én közelinek érzem őket. Van mire építenem, és próbálok olyat írni, amit én is szívesen olvastam volna tizenévesen, és amit még a mai fejemmel is szívesen olvasnék. Látjuk más világsikereknél, hogy van átjárás, egy-egy jól sikerült ifjúsági regényt idősebbek is lelkesen olvasnak. Ezt szeretném én is elérni, hogy ne csak a megcélzott korosztály élvezze a történeteimet.

 

4. Ha bármit megváltoztathatnál az első kötet cselekményében, élnél a lehetőséggel?

 

Szerencsére nem kellene. Ezt a történetet még 2013-ban írtam, 2014-ben került az Aranymosás pályázatra, 2015-ben pedig megjelent. Először egy egykötetes kalandnak indult, de közben annyi ötletem támadt, hogy fejben már elkezdtem sorozattá bővíteni, és amikor 2014-ben, a pályázat végén már csak a kiadóvezetői döntésre vártunk, és nem tudtam mit kezdeni magammal, úgy döntöttem, átjavítom a szöveget. Eltelt másfél év a megírása óta, fejlődtem is, és volt rá alkalmam, hogy elhelyezzem benne azokat az utalásokat, amik majd megalapozzák a folytatást. A cselekményen nem változtattam semmit, de a szövegben megjelentek azok az apró részletek, amikre később visszautalhatok.

 

 

5. Mennyi ideig tart számodra megírni egy regényt, és milyen folyamatokon esik át egy kézirat, amíg eljut a nyomdába?

 

A megírás ideje nagyon változó. Leginkább az befolyásolja, hogy kell-e mással foglalkoznom mellette. A jövő harcosai megírásánál szerencsém volt, mert majdnem teljesen rászánhattam az időmet, és maga a munka körülbelül két hónapig tartott (nem beleszámítva jó néhány hetet, amíg egyáltalán nem tudtam az írással foglalkozni). De ilyenkor még csak az alapszöveg van kész. Nálam az első javítás és átírás hozzáad még a munkához egy-két hónapot. És ezt követi néhány újabb átolvasás. Ha ez megvan, mehet az írás a kiadóhoz. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az Aranymosás pályázat megnyerése óta a Könyvmolyképző Kiadó várja tőlem (meg a többi győztestől is) az írásokat, és már nem kell házalnom. Az írással házalás amúgy sem ment jól soha, szóval nagyon hálás lehetek az Aranymosásnak, mert általa bekerültem a rendszerbe.

Ha megvan az írás, és a kiadó is rábólint, kapok egy szerkesztőt, aki pár hétig azon munkálkodik, hogy egy igazán jó regényt adjunk ki a kezünkből. Szinte mondatról mondatra átrágjuk a regényt, kihúzzuk a felesleget, feloldjuk a logikai ellentmondásokat (ha vannak) és így tovább. Ez abszolút közös munka, ahol megbeszéljük a részleteket, és nem arról van szó, hogy a szerkesztő hozza meg a döntéseket.

A szerkesztéssel megvan a nyomdakész szöveg. Ilyenkor írós munkaként még fülszöveg tervezetet szoktunk írni, meg ugye ott van még a borító kérdése. A legtöbb könyvmolyképzős író ilyenkor borítótervező pályázatot hirdet, az én esetemben viszont grafikus készítette a borítót.

 

 

6. A borítód valami lenyűgöző. Mesélj róla egy kicsit :)

 

A borítóval én is nagyon elégedett vagyok, és nemcsak azért, mert az én ötletemből készült, hanem mert Nagy Gergely zseniális munkát végzett. Nagyon örülök, hogy a folytatás, A feledés folyója borítóját is ő rajzolta. A jövő harcosai borítójában az volt a koncepció, hogy idézzük meg az ókori görög vázafestészet világát, ami fekete és narancs színeket használ, ezért látható a küklopsz sötét sziluettje a lemenő nap narancsos fényében. Az az érdekes, hogy a küklopsz nem központi figurája a történetnek. Lényegében csak egyszer bukkan fel, inkább azt akartam érzékeltetni vele, hogy itt egy mitikus történetről van szó, és kerülni akartam mindenféle utalást, ami a regényben felbukkanó áruló isten felé vezetne, így ókori görög isten semmiféleképp nem kerülhetett a borítóra. És mivel ez egy időutazós történet, természetesen a korok közötti kontraszt is megjelenik a borítón, a középpontban egy mitikus szörny, mögötte egy ógörög város, míg a kép előterében a főhősök a maguk modern ruháiban.

 

7. Van kedvenc szereplőd a regényedből, vagy olyan, akire több hangsúlyt szeretnél fektetni a következő részben?

Az olvasók közül a legtöbben az ókori halálistennőt, a Kéert kedvelik, az én kedvencem viszont Adria. Van benne valami bájos vagányság, bolondos őrület, komolytalanság, ami miatt azt hiszem, mi jóban lennénk. Ennek ellenére az első részben Erik kétkedése kapta a legnagyobb hangsúlyt, míg a második részben Marcellel történnek olyan dolgok, amik nagyobb figyelmet igényelnek, de a terveim szerint a harmadik kötetben Adria is megkapja a plusz reflektorfényt.

 

 

8. A legtöbb szerző általában beleírja magát a művébe. Veled is megtörtént ez? Ki lennél te A jövő harcosai c. regényből?

Biztos, hogy beleírom magam a regénybe, de szeretném azt hinni, hogy csak apróságokban. Például abban, hogy a főszereplőim között mindig akad egy Juventus szurkoló (itt Marcell), vagy abban, hogy Erik hogyan tanulta meg kirakni a Rubik kockát. Tudatosan viszont sohasem mintázok sem magamról, sem más általam ismert emberekről szereplőket. Ez persze nem jelenti, hogy ez ne fordulhatna mégis elő.

Ha mindenképp mondani kell valakit, akkor Az Olimposz legyőzése sorozatból azt hiszem Marcell lennénk, de őt is inkább csak kizárásos alapon választottam. :) Erik túlzott megfontoltsága és Adria hirtelensége távolabb áll tőlem, mint Marcell kettőjük közé eső személyisége.

 

 

9. Mi a legfontosabb alapelved, mint írónak? Mi az a szabály, amit szerinted mindenkinek be kellene tartania a műve írása közben?

 

Próbálom nem keretek közé szorítani magam, és habár figyelek az írástechnikai szabályokra, írás közben nem lebegnek felettem, ahhoz meg egyáltalán nem érzem késznek magam, hogy kicsit is beleszóljak abba, hogy mások hogyan írjanak. :) Próbálom helyén kezelni magam, és mivel szórakoztató irodalommal foglalkozom, az elsődleges célom az, hogy tényleg szórakoztassak, viszont ezt úgy akarom tenni, hogy közben komolyabb problémákkal is foglakozhassak az írásaimban, mélyebb réteget és tartalmat adva nekik.

 

10. És végül szeretném megkérdezni, mit üzennél azoknak, akik már epekedve várják Az Olimposz legyőzése következő kötetét, valamint rajonganak a munkásságod iránt?

 

Huh, eddig még nem igen volt példa arra, hogy megkértek, hogy üzenjek az olvasóknak. :) Azoknak, akik várják a folytatást, azt tudom mondani, hogy megéri majd a várakozás, és talán ők is meglepődnek majd, hogy az első részben nagyjából lezártnak tűnő kaland mennyi nyitott kérdést hagyott maga után, és hogy semmi sem az, aminek látszik, és sokkal nagyobb események zajlanak a háttérben, mint amire az első rész alapján bárki következtetne.

Köszönöm szépen a részvételt! :) Ha felkeltette az érdeklődéseteket az író könyve, melynek hamarosan megérkezik a 2. része, a Könyvmolyképző Kiadó online áruházában találjátok meg! Kellemes olvasást!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése