2018. május 31., csütörtök

Boldizsár Ildikó - Meseterápia

Magvető, Budapest, 2010
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631428933
 
Ha nem is annyira fülszöveg, inkább kedvcsináló:
„Boldizsár Ildikó korábbi, nagy sikerű meseválogatásai után most a mesék gyógyító erejét tárja fel előttünk. Bevezet a történelmi gyökerekbe, rámutat a népmese szerepére a hajdani közösségekben, feleleveníti a legértőbb mese-kommentárokat, saját praxisából hoz példákat a lelki gyógyulásra, és végül hasznos tanácsokat ad, hogyan is meséljük a mesét, hogyan segítsünk vele másokon. A könyv hosszas kutatómunka eredménye, teljességgel eredeti végkövetkeztetésekkel. Minden fejezetében izgalmas, tartalmas és hasznos olvasmány.”
Véleményem:
Amikor megláttam, hogy a könyvtárban megvan ez a könyv, rávetettem magam. Nagyon rég óta el akartam már olvasni, de most, hogy felvételiznem kellett a tanári szakhoz, és lehetett választani szituáció és egy pedagógiai tartalmú könyv között, arra gondoltam, miért ne beszélhetnék erről?
Igaz, hogy főleg pszichológiai témákat feszeget, de szerintem sokaknak szolgálhat pedagógiai tartalommal is. A mesék gyerekkorom óta közel álltak hozzám, bár elérve a tinikort, jelenleg az ifjúsági irodalom a zsánerem. Mivel nem tanítói szakot céloztam meg, ezért az utolsó fejezet volt számomra a legérdekesebb. Ott az írónő korosztályonként levezette, miért fontosak a mesék, és kinek miben lehet a segítségére, ha sikerül megfelelő módon értelmeznie.
Hogy őszinte legyek, meglepődtem, mennyire részletes könyvet sikerült kifognom. Az írástechnikai "tanulóútomon" is jó hasznát fogom venni szerintem, de arról majd a Premissza blogomon fogok nyilatkozni. A könyv mindenesetre lenyűgözött. Boldizsár Ildikó tele van tudással, érződött a könyv olvasásakor, hogy teljesen a szívéből szól, és nagyon szereti a meséket. Én ezt rengeteg szülőnek, pedagógusnak ajánlanám, mert talán nincs mindenhol lehetőség meseterápiára, de szerintem már az is hatalmas segítség lenne néhány gyereknek, ha el tudnának indulni a lelki gyógyulás útján. Én legalábbis mindenképp erre akarok törekedni tanárként.
Aki eddig azt hitte, hogy a mesék csupán valótlan hadoválások gyerekeknek, hatalmasat tévedett. Nem csak gyerekek olvashatnak mesét, és sokkal több életigazság rejlik bennük, mint gondolnánk.
A világon nincs olyan ember, akinek ne lenne valami problémája, és Boldizsár Ildikó pont ezen szeretne segíteni. Látszik, mennyire hajtja az emberiség iránti segíteni akarás. Valaki a könyvtárban látta, milyen könyvet készülök épp kivenni, és megjegyezte, hogy ő is olvasott már az Őrangyaltól. Megjegyzem, kisbaba ült a vállán, szóval gondolom, mesékre célzott, bár nem kizárt, hogy pont erre a könyvre utalt. Elgondolkodtam, mi vezet rá bárkit is, hogy egy személyt, akit nem is ismer (vagy feltehetően nem ismer), Őrangyalként nevezzen. Amikor elolvastam a könyvet, ami biztosan nem az utolsó olvasmányom tőle, rájöttem mindenre.
Szerintem vannak emberek, akik egyszerűen jót akarnak adni a világba, és ez számunkra elég hihetetlen tekintve, hogy mindenki csak az elanyagiasodott, romló Földről tud beszélni. Szerintem csak nem veszünk észre dolgokat. Nem vesszük észre, hogy vannak emberek, akik értünk élnek, és adni akarnak nekünk valamit. Nem vesszük észre az olyan dolgokat, melyek segíthetnének nekünk a problémáink megoldásában.
Fontos azonban leszögezni, hogy magát csak mindenki magának teheti jobbá, mentheti meg. De ez nem azt jelenti, hogy nem kaphatnánk segítséget. Télen is van rajtunk ruha, nem kell szandálban és haspólóban átkelni a térdig érő havon.
A mesék nem komolytalanok, lehetetlenek és lebutítottak. Szükségünk van rájuk. Miért? Boldizsár Ildikó megmagyarázza!
 

 A könyvet ajánlom: mindenkinek, akit érdekel, hogyan épül fel egy mese cselekménye és főhőse, szeretné tudni, hogyan segítenek a mesék az embereken, valamint kíváncsi rá, mi fán terem a meseterápia.

 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése